Kovács Béla elrablása új fejezetet nyitott a gátlástalan kommunista hatalomátvételben

Szakasits Árpád és Rákosi Mátyás. Tőlük jobbra középen Dinnyés Lajos miniszterelnök

Hetvenöt éve, 1947. február 25-én Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát, illetve a Tildy-, majd a Nagy Ferenc-kormány földművelésügyi miniszterét a szovjet hatóságok letartóztatták, és a Szovjetunióba hurcolták. A Magyar Kommunista Párt gátlástalan s eszközökben nem válogató hatalomra törését ellenző kisgazda politikus elhurcolása szimbolikus jelentőségűnek számít, mert világossá tette, hogy küszöbön áll a nyílt diktatúra bevezetése. Talán ezért sem véletlen, hogy az Országgyűlés a 2000. június 13-án elfogadott határozatával február 25-ét tette meg a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapjává. Az emléknap alkalmából Ötvös István történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának tagja, valamint Müller Rolf, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának osztályvezető tudományos kutatója adott interjút az Origónak, az 1945 és 1949 közötti időszak hatalmi machinációiról, illetve a Magyar Kommunista Párt hatalomra törésének kevéssé ismert részleteiről.

Az 1945 novemberében megtartott nemzetgyűlési választásokon a Független Kisgazdapárt 57%-os abszolút többséget szerzett, de e meggyőző többsége ellenére sem alakíthatott tisztán polgári kormányt, mert kötötte a koalíciós kényszer, amit Kliment Vorosilov marsall, Sztálin bizalmasa és a magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) elnöke a jaltai megállapodással indokolt. Mennyire volt valós ez az érv, illetve milyen egyéb körülmények álltak még a nagykoalíciós kormány létrehozásának hátterében, illetve mennyire tekinthetjük ezt a kisgazdapárt „lopakodó" szétverésének első állomásaként?

Müller Rolf: Vorosilov nyomásgyakorlása valós tény, ami a három szövetséges nagyhatalom 1945 februári jaltai értekezletén született megállapodásra volt visszavezethető. A Szövetséges Ellenőrző Bizottságnak óriási, nyugodtan mondhatni, hogy „királycsináló" szerepe volt, komoly befolyást gyakorolt a választások utáni új kormány összetételére.

Churchill Roosevelt amerikai elnök és Sztálin társaságában az 1945. februári jaltai konferencián Forrás: AFP

A Független Kisgazdapárt lehengerlő győzelmi arányára azonban senki sem számított. Közel nyolc évtized távlatából persze lehet a koalíciós kényszert úgy tekinteni, mint az FKGP későbbi szétverésének egyik állomását, de a helyzet azért jóval árnyaltabb ennél. Egyrészt 1945-ben még a Magyar Kommunista Pártot sem tekinthetjük teljesen kiépültnek.

Rákosi Mátyás vezetésével a kommunisták már 1945-től eszközökben nem válogatva törtek a kizárólagos hatalom megszerzésére Forrás: Rádió És Televízió Újság - Fortepan

Egyik, és tegyük hozzá, hogy meghatározó befolyású csoportjukat a moszkoviták alkották, akik 1944 végétől kezdtek hazatérni a Szovjetunióból, ismerték az ottani mintát és a fejükben már ekkor lehetett egyfajta elképzelés a politikai ellenfeleikkel szembeni stratégiára, de ekkor még bizonyos értelemben az ő kezük is meg volt kötve.

Müller Rolf, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának osztályvezető kutatója Fotó: Koncz Márton - Origo

Ugyanakkor a hazai,

az illegalitásból előbújó kommunisták korántsem ismerték olyan jól a szovjet viszonyokat,

ezért némileg mások voltak az elképzeléseik is. Számukra evidens volt, hogy tovább folyik a harc, csak más eszközökkel és most már nem a „fasiszták", hanem mondjuk a kisgazdák ellen.

A szónoki emelvényen Rajk László kommunista belügyminiszter. A kommunisták már 1945-től szilárdan a kezükben tartották a stratégiai fontosságú belügyi tárcát Forrás: Fortepan/Berkó Pál

Továbbá a kommunisták a saját befolyásuk megerősítése végett már kezdettől fogva igyekeztek minél jobban beépülni az alsóbb szintű helyi hatalmi szervekbe, amit persze a választási fiaskó még inkább indokolttá tett számukra.

Ötvös István: Álvita, hogy volt-e úgymond egy előre megírt forgatókönyv. Ekkor még az volt a főkérdés, hogyan, illetve milyen gyorsan juthatnak el a célig, azaz a minél nagyobb kommunista és szovjet befolyásig. Ez pedig 1945 őszén még nem volt világos.

Ötvös István történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának tagja Fotó: Koncz Márton - Origo

A kommunisták ugyanis saját magukat csapták be az 1944 decemberében felállított Ideiglenes Nemzetgyűlésben és az ideiglenes kormányon belül mesterségesen kialakított befolyásukkal, amit nem igazoltak vissza az 1945. novemberi választási eredmények. De akkor még a kisgazdák sem törekedtek feltétlenül a kizárólagos kormányalakításra, mert mindenki az egyébként 1947-ben realizálódott párizsi békeszerződésre várt.

Nagy Ferenc kisgazda miniszterelnök és Rákosi Mátyás. A kommunisták mindent bevetettek legerősebb politikai ellenfelük megsemmisítésére Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár/Rózsa László

A kisgazdák és a polgári tömb arra számított, hogy a békeszerződés megkötése után a megszálló szovjet csapatok kivonulnak az országból, ez pedig lehetővé fogja tenni a polgári rendszer megerősítését.

A kommunisták viszont a párizsi békeszerződésig kész helyzetet akartak teremteni a saját hatalmuk bebetonozásához.

Érdemes megjegyezni, ekkor olyanok kerültek kormányzati pozícióba, mondhatni estek bele a hatalomba, akik nem rendelkeztek semmilyen államvezetési, illetve közigazgatási tapasztalattal, hogy például csak a miniszterelnököt, a kisgazdapárti Nagy Ferencet említsük.

A kommunisták kész helyzetet akartak teremteni, a párizsi békeszerződésig Fotó: Koncz Márton - Origo

Az 1945 – 1948 közötti időszak csak erősen korlátozott demokráciának tekinthető. A Kádár-rendszerrel összehasonlítva az, de egy klasszikus polgári demokráciához képest már nem. A pártok mindenhová igyekeztek bejuttatni a saját embereiket, nemcsak a közigazgatásban, de a vállalati szférában is. Ez pedig a politikai korrupció sajátos rendszerét hozta létre.

A kisgazda pártvezetőség lényegében már a koalíciós tárgyalásokon vereséget szenvedett, mert nem tudta megszerezni magának a kulcsfontosságú belügyminisztériumot, és ezen keresztül az államrendőrség, valamint a közigazgatás feletti felügyeletet, ami szilárdan a kommunisták kezébe került. Mennyiben tekinthetjük ezt fontos állomásnak a kommunisták hatalmi játszmáiban, illetve mi volt az oka, hogy a kisgazdák kezéből kivették ezt a stratégiai fontosságú tárcát?

Müller Rolf: A kisgazdáknak Vorosilov egyértelmű nyomására kellett lemondaniuk a kommunisták javára a belügyminisztériumról, amelynek birtoklása egy háború utáni helyzetben természetszerűleg még inkább felértékelődött.

Kliment Vorosilov, a Szovjetunió marsallja, és a budapesti Szövetséges Ellenőrző Bizottság elnöke a jaltai megállapodásra hivatkozva ragaszkodott ahhoz, hogy nagykoalíciós kormány jöjjön létre Forrás: Ria/Novosti

Még 1946-ban is katasztrofális volt a közbiztonság.

Például Budapesten az év áprilisában elkövetett gyilkosságok száma 100 százalékkal haladta meg az emberölések „békebeli" arányszámát. A moszkoviták pedig jól tudták azt is, hogy a BM alá tartozó államrendőrség és annak részeként a politikai rendészet kitűnő eszköz a politikai ellenfeleikkel való leszámoláshoz

Ötvös István: Érdekes párhuzam, hogy a nácik 1928-ban a thüringiai tartományi kormányba kerülve szintén két tárcát követeltek maguknak, a belügyet és az oktatást. A parlamentáris keretek között diktatúrára törekvő politikai erőknél így ez szinte törvényszerűnek számít.

Az Államvédelmi Hatóság, a "munkásosztály ökle" a rákosista diktatúra legfontosabb elnyomószervévé vált Forrás: Fortepan

A BM megszerzése egyértelmű győzelem volt a kommunisták számára. De ez ekkor még egyáltalán nem tűnt végzetes lépésnek. A politikai perekhez és az úgynevezett leszalámizáshoz ugyanis még meg kellett szerezni az ügyészségek és a bírósági apparátus feletti ellenőrzést is.

Ötvös István és Müller Rolf Fotó: Koncz Márton - Origo

Az ehhez vezető első lépés a népbíráskodási rendszer bevezetése volt.

Hogyan használta fel Rákosi Mátyás, illetve a Magyar Kommunista Párt csúcsvezetése a kezükbe került államrendőrséget a politikai ellenfeleik ellehetetlenítésére? És mi volt a kommunista agytröszt által kidolgozott úgynevezett szalámitaktika lényege?

Müller Rolf: A kommunista vezetésű politikai rendészeti osztályok hamar nekiláttak az MKP-megrendeléseknek, így a „reakciósok gyűjtőhelyének" minősített pártok, eleinte persze főképp a kisgazdák megfigyelésének, a titkos nyomozásoknak és a letartóztatásoknak.

Rajk Lászlót kommunista belügyminiszterként súlyos felelősség terheli a koncepciós perekért Forrás: Fortepan

Nem véletlen, hogy az ilyen önkényes eljárásokat vagy a fizikai erőszakot egyre gyakrabban tették szóvá a nemzetgyűlés kisgazda padsoraiból az éppen aktuális kommunista miniszternek, Nagy Imrének, majd Rajk Lászlónak.

Ötvös István: Az úgynevezett szalámitaktika alkalmazása egyrészt a politikai logika mentén történt, lásd például a Baloldali Blokk létrehozását, ami még a parlamentarizmus keretein belül valósult meg.

Hősök tere, az 1947 május 1-i ünnepség. Az emelvényen Veres Péter, Rákosi Mátyás, Szakasits Árpád. A más pártbeli kollaboránsok fontos szerepet játszottak Rákosi szalámitaktikájában Forrás: Berkó Pál - Fortepan

A baj ott kezdődött, amikor ezeket a kereteket túllépve a kommunisták sajtókampánnyal, lejárató propagandával és más módszerekkel, például mesterségesen kreált tömegmozgalmak indításával akartak eleve olyan, népítéletszerű helyzetet kialakítani, amivel végzetesen lejárathatják az ellenfeleiket.

A kommunisták sajtókampánnyal, lejárató propagandával és más módszerekkel akartak az ellenfeleiket lejárató népítéletszerű helyzetet kialakítani Fotó: Koncz Márton - Origo

Persze, ez a módszer sok szempontból kétélűnek bizonyult, de a szervezettség és célirányultság főleg a közvetlen kommunista irányítás alatt álló erőszakszervezeteknél egyértelműen tetten érthető. Tehát a szalámitaktika részben volt koncepciózus, részben pedig az adott helyzet kihasználásán alapult.

Ismeretes, hogy a kommunisták a velük szemben álló polgári erők meggyengítésében e pártok néhány vezető személyiségét is felhasználták. Kik voltak a polgári pártok és a szociáldemokraták legbefolyásosabb úgynevezett kriptokommunistái, és mivel tudták őket Rákosiék a kommunisták szolgálatába állítani?

Ötvös István: Árnyalnám a dolgokat. A klasszikus kriptokommunista két párttagkönyvvel rendelkezett Pálffy György altábornagy, aki 1943-tól egyszerre volt kisgazda, és – titokban – kommunista párttag. Külön kell választani a valódi kriptokommunistát azoktól, akik legalábbis 1945-ben vagy 1946-ban még őszintén rokonszenveztek a kommunisták néhány céljával, ígéreteivel.

Hősök tere, május 1-i dísztribün 1949-ben. Balra, kalapban Rákosi Mátyás, mögötte, ingben Marosán György, rövid ujjú ingben áll Kovács István, mellette öltönyben integet Vas Zoltán, középen, ingben ül Rajk László, mellette, zakóban Dobi István, a kép jobb szélén Szakasits Árpád Forrás: Kovács Márton Ernő - Fortepan

A kommunisták természetesen nem válogattak az eszközökben,

voltak, akiket zsarolással tettek a „híveikké" mint például a kisgazdapárti Dinnyés Lajos miniszterelnököt,

akit a kártya- és nőügyeivel zsaroltak. Csak egy apró érdekességként elmondanám, hogy 1948 után Rákosiék Dinnyés ellen is előkészítettek egy koholt pert.

Szakasits Árpád és Rákosi Mátyás. Tőlük jobbra középen Dinnyés Lajos miniszterelnök Forrás: Fortepan

Amikor azonban az 1949. április 4-i ünnepségen Dinnyés nem jelent meg a felvonulási dísztribünön,

Vorosilov kérdőre vonta Rákosit, hogy hol van az ő barátja, Dinnyés Lajos?

Dinnyés és Vorosilov ugyanis gyakran együtt kártyáztak és ittak, innen eredt a barátság, és Dinnyés „sérthetetlensége" is. A kollaboránsok viszont valóban fontos szerepet játszottak a kommunista szalámitaktikában.

Müller Rolf: A kisgazda Dobi István és Ortutay Gyula, a Nemzeti Parasztpártban Veres Péter és Darvas József, vagy kommunistákkal való együttműködést szorgalmazó szociáldemokrata Marosán György Rákosiék számára a legmegfelelőbb emberek voltak, legmegfelelőbb helyen.

zgalmas kérdés, hogy miként rendezték el ezt magukban akkor vagy akár későbbiekben Fotó: Koncz Márton - Origo

Vélhetően többeknél ez a lépés egyfajta sajátos reálpolitikai felismerésből következett („itt vannak az oroszok, erősek lesznek a kommunisták"), amit most értelmezhetünk igazodásnak is. Izgalmas kérdés, hogy miként rendezték el ezt magukban akkor vagy akár későbbiekben, amikor már látták, megtapasztalták az új hatalmi berendezkedés sötét oldalát.

Sztálin Magyarország és Csehszlovákia esetében eleinte még hosszabb koalíciós átmenettel számolt. Ehhez képest mégis mi vezetett oda, hogy 1947-től már ő maga szorgalmazta a nyílt kommunista diktatúra mielőbbi bevezetését?

Ötvös István: Ez alapvetően nem Churchill fultoni beszédével, vagy pedig a Marshall-segély meghirdetésével függött össze, mint ahogyan sokan gondolják.

Winston Churchill 1946 márciusi fultoni beszédében használta először a vasfüggöny kifejezést Forrás: Wikimedia Commons

1945 elején Csehszlovákiában és Magyarországon annyira elhúzódtak a harcok – szemben Romániával vagy Bulgáriával –, hogy mire a helyi kormányt létre tudták hozni, megérkeztek a Szövetséges Ellenőrző Bizottság nyugati tagjai és a diplomaták.

Jelenlétükben egyszerűen nem lehetett olyan könnyen hatalomba segíteni a kommunistákat, mint pl. Romániában.

Ezért is tűnik hosszabbnak - legalábbis 1947-ig bezárólag - a nyílt diktatúra kiépítéséhez vezető folyamat más, szovjet befolyás alá került országokhoz képest.

1947-ig még valamelyest tekintettel kellett lenniük az amerikaiakra is Fotó: Koncz Márton - Origo

Először meg kellett csinálni a magyarországi kisebb kommunista csoportokból és a moszkovitákból álló egységes pártot. A második lépésként kellett átvenni a hatalmat. És 1948-ig még valamelyest tekintettel kellett lenni az amerikaiakra is, tehát sok volt az akkori helyzet adta esetlegesség.

Müller Rolf: Visszatekintve természetesen úgy tűnhet, hogy az ország sztalinizálása egy jól felépített „projekt ütemterv" szerint haladt előre, ami Moszkvában formálódott a birodalmi érdeknek megfelelően. A gond ott van, hogy ennek a „projektnek" végrehajtása, a hazai adaptálása nem volt olyan egyszerű.

Churchill, Truman és Sztálin a potsdami konferencián. A sztalinizmus kísérlete a hatalom megszerzése után sem tudta konszolidálni magát Forrás: Wikimedia Commons/U.S. National Archives and Records Administration

A Rákosi-éra szisztematikus jelenségei mellett éppannyira figyelembe kell vennünk a bizonytalanságot, az ötletszerűséget, a kudarcokat, a káoszt vagy a kiszámíthatatlanságot is, mint korspecifikus jegyeket. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni azt is, hogy hazai sztalinizmus kísérlete a teljes hatalomátvétel után sem tudta magát konszolidálni.

A kommunisták az 1947-es országgyűlési választásokon elkövetett szemérmetlen csalás, az úgynevezett kékcédulás választás ellenére sem tudták megszerezni maguknak az abszolút többséget a polgári pártokkal szemben. Milyen taktikát követtek ezután a kizárólagos hatalom megszerzéséért?

Ötvös István: Az 1947-es választásokon ugyan a polgári oldal pártjai szereztek többséget, de ezen belül a Kisgazdapárt 15,4%-ra esett vissza, nem kis részt a szalámitaktikának köszönhetően. A kommunisták számára az 1947-es választási eredmények elsősorban azért számítottak súlyos kudarcnak, mert koalíciós partnereikkel együtt sem tudták megszerezni az abszolút többséget.

Rákosi Mátyás, az 1945 után fokozatosan kiépülő kommunista diktatúra feje kíméletlen harcot hirdetett meg többek között a "klerikális reakcióval" szemben is Forrás: Origo

Ezt óriási kudarcként élték meg, mert noha sikerült leszalámizniuk a Független Kisgazdapártot,

de ennek ellenére a „szalámi" ismét összeállt,

vagyis a polgári pártok jelenléte megkerülhetetlen tény maradt. Rákosiék ebből azt a konzekvenciát vonták le, hogy először is szét kell verni a kisgazdáktól 1947 márciusában kilépett Pfeiffer Zoltán Magyar Függetlenségi Pártját, amely határozottan kiállt a demokrácia fenntartása, és a kommunisták visszaszorítása mellett.

Rákosi Mátyás és a kommunisták 1947-ben a kékcédulás választási csalás ellenére sem tudták megszerezni az abszolút többséget Forrás: Rádió És Televízió Újság - Fortepan

Ezzel paralel pedig a Szociáldemokrata Pártnak a kommunista pártba való beolvasztását is elhatározták. Ehhez használták fel eszköznek többek között a politikai, illetve a koholt pereket. Itt és ekkor léptek be a valódi koncepciós perek is az ellenfél felszámolásának kommunista eszköztárába. Ilyen volt például az első nagyszabású szocdem per, a Kelemen Gyula és társai ellen koholt büntetőeljárás.

Mindszenty bíboros a védőjével, az ellene indított koholt politikai büntetőpetben Forrás: Mindszenty Alapítvány

Ezt követte a Mindszenty-per, ami logikusan illeszkedett a Barankovics-párt, vagyis a Demokrata Néppárt felszámolásához. Az utolsó lépcsőfokot a polgári demokratikus „maradványok", illetve a többpárti rendszer felszámolásában az 1949 márciusában létrehozott Magyar Függetlenségi Népfront jelenti.

Ezzel létrejött a formálisan többpárti, de valójában egyetlen párt által irányított politikai rendszer.

Jellemző adalék, hogy a Magyar Függetlenségi Népfontot az a két prominens kommunista, Rajk László és Nagy Imre gründolta össze „alapító tagként", akiket saját „elvtársaik" fognak kivégezni.

Rajk mint vádlott az ellene és társai ellen indított koncepciós per bírósági tárgyalásán Forrás: Wikimedia Commons

Ezzel pedig politikai értelemben befejezetté vált az egypártrendszer kialakítása. Ezután már minden akadály nélkül lehetett ráfordulni a totális állam kiépítésének feladatára.

Az Országgyűlés Hivatala és a Nemzeti Emlékezet Bizottsága együttműködésében készült "A koronatanú" című dramatizált dokumentumfilm a magyar történelem jelentős, de mégis kevesek által ismert korszakát dolgozza fel. Az alkotás Arany Bálint tevékenységén és sorsán keresztül mutatja be a második világháború után kibontakozó többpártrendszert ért kíméletlen támadást.