Egy kihalt állat genomjának megfejtése lehet a kulcs egy bőrbetegség gyógyításához

Horizontal
Steller-tengeritehén (Hydrodamalis gigas/Rhytina gigas) egy 1893-as metszeten
Vágólapra másolva!
A jégkorszakban egykor Észak-Európában és Amerikában olyan hatalmas emlősök éltek, mint a mamutok, a kardfogú macskák és a gyapjas orrszarvúak. Az északi félteke hideg óceánjai olyan óriásoknak is otthont adtak, mint a Steller-tengeritehén, amely akár nyolc méter hosszúra is megnőtt és tíz tonnát is nyomhatott és körülbelül 250 éve kihalt. Most egy nemzetközi kutatócsoportnak sikerült megfejtenie ennek a jégkorszaki fajnak a genomját fosszilis csontokból. Arra a kérdésre is választ találtak, hogy mit árul el ennek a kihalt tengeri tehénfajnak a genomja a mai bőrbetegségekről.
Vágólapra másolva!

A jégkorszakból származó óriás tengeri tehenet 1741-ben Georg Wilhelm Steller fedezte fel, és később róla nevezték el. A 18. századi természettudóst nemcsak az állatfaj hatalmas mérete, hanem szokatlan, kérges bőre is érdekelte. Úgy írta le, hogy "a bőr olyan vastag, hogy inkább hasonlít az öreg tölgyek kérgéhez, mint egy állat bőréhez". A hám ilyen kéregszerű felépítése nem található meg a rokon szirénáknál, amelyek ma kizárólag trópusi vizekben élnek.

Tudományos körökben korábban azt feltételezték, hogy a kéregszerű epidermisz a paraziták táplálkozásának eredménye, de egyben hőszigetelő is, és így jól megvédte a tengeri tehenet a jégkorszakban a hidegtől, illetve a sarki tengerekben a sérülésektől.

Steller-tengeritehén (Hydrodamalis gigas/Rhytina gigas) egy 1893-as metszeten Forrás: Photo by Ann Ronan Picture Library / Photo12 via AFP

A mostani tanulmányban a Dr. Diana Le Duc és Torsten Schöneberg professzor (Lipcsei Egyetem), Michael Hofreiter professzor (Potsdami Egyetem) és Beth Shapiro professzor (Kaliforniai Egyetem) által vezetett tudósok azt mutatják ki, hogy a Steller-tengeritehén paleogenomja funkcionális változásokról árulkodik. Ezek a változások voltak felelősek a kérges bőrért és a hideghez való alkalmazkodásért.

Ennek kiderítésére egy németországi és amerikai nemzetközi kutatócsoport összesen tizenkét különböző egyed fosszilis csontmaradványaiból rekonstruálta a kihalt faj genomját. "Vizsgálataink leglátványosabb eredménye, hogy sikerült tisztáznunk, miért volt kérges bőre ennek a tengeri óriásnak" - mondta Diana Le Duc, a Lipcsei Egyetemi Klinika Humángenetikai Intézetének munkatársa.

A tudósok olyan gének inaktiválódását találták a tengeri tehén genomjában, amelyek a hám legkülső rétegének normális felépítéséhez szükségesek. Ezek a gének az emberi bőrben is működnek. "Ezeknek az úgynevezett lipoxigenáz géneknek az örökletes hibái vezetnek az emberekben az úgynevezett ichtyosishoz. Ezt a bőr felső rétegének megvastagodása és megkeményedése jellemzi, nagyméretű pikkelyekkel, és néha "halpikkely-betegségnek" is nevezik" - mondta Schöneberg, a Rudolph Schönheimer Biokémiai Intézet munkatársa. "Kutatásunk eredményei így e kórképről is élesebbé teszik a képet" - magyarázta a biokémikus, majd hozzátette: "Itt rejlik talán a kulcs az új terápiás megközelítésekhez".