Ez a pókméreg segíthet jobban megérteni a krónikus fájdalmat

A Pelinobius muticus a madárpókfélékhez tartozik

Ha valaha is találkozik egy, a tarantulák családjába tartozó Pelinobius muticus pókkal, amely elsősorban Tanzániában és Kenyában él, tartsa a távolságot: bár a csípése és a mérge nem halálos, de sok fájdalmat és viszketést okozhat, amelynek hatása akár napokig is eltarthat. A tudósok azonban úgy gondolják, hogy segítségével kiderítették, vajon miért olyan erős a pók mérge. Eredményeik pedig nemcsak a pókcsípés elleni kezelések kidolgozásában segíthetnek, de megérthetjük általuk azt is, miért éreznek krónikus fájdalmat az emberek és mit tehetünk ellene.

Egy kutatócsoport most részletes elemzést végzett a pók mérgéről: úgy bontotta fel azt az egyes részekre, mintha csak egy koktél összetevőit választaná szét. Megtalálták a Pm1a nevű peptidet, amelyről ismert, hogy a szenzoros neuronok egy csoportjában reagál.

Szerepet játszik abban is, hogy az agy a központi idegrendszeren keresztül fájdalmat érezzen,

és ebben az esetben úgy tűnik, hogy a fájdalomneuronok újra és újra „tüzelését" okozza, ami a pók csípéséből származó, heves reakcióhoz vezet. A Pm1a szintetizált változatával az egereken végzett tesztek megerősítették, hogy az idegsejtekben három csatornán keresztül fokozott ingerlékenységet váltott ki, amelyek mindegyike segít a neuronoknak a külső ingerekre, például a fájdalomra adott válaszok kezelésében.

A Pelinobius muticus a madárpókfélékhez tartozik Forrás: Wikimedia Commmons/Www.universoaracnido.com

Megmutatjuk, hogy egyetlen méregpeptid hogyan képes módosítani a neuronális ingerlékenység három fő meghatározóját

– írják a kutatók a PNAS tudományos szaklapban publikált tanulmányukban, amit a ScienceAlert online tudományos portál. – A fájdalom terjedésében szerepet játszó serkentő és gátló ioncsatornák összehangolt modulálása hatékony védekezési stratégiát jelenthet a „fájdalom-indukáló" mérgek ellen.

A Pm1a jelenléte a kísérletek során megnövekedett fájdalomérzékenységet okozott az egerekben a fájdalmat regisztráló idegsejtek ismétlődő „tüzelése" révén: a szakemberek szerint az eredményeket az úgynevezett szintetikus peptid matematikai modellje támasztja alá.

A kutatók a tanulmányban megjegyzik, hogy az állatoknál kimutatott, túlzott ingerlékenység

nagyon hasonló a bizonyos krónikus fájdalomproblémákkal küzdő embereknél tapasztalt túlzott ingerlékenységhez,

ami azt jelenti, hogy ígéretes utat jelenthez egy új, idegkárosodáshoz kapcsolódó felfedezéshez. Az eredmények által a tudomány most már sokkal többet tud arról, hogy mi teszi a madárpókfélék csípését olyan fájdalmassá.

A témában folytatott, további és részletes tanulmányok a tudósok szerint olyan farmakológiai eljárások kifejlesztéséhez vezethetnek, amelyek kifejezetten a fájdalomneuronokban csökkenthetik az ingerlékenységet.