Másfél óra alatt döntöttek a nácik a holokausztról

A holokauszt közel hatmillió ártatlan ember életét követelte

Reinhard Heydrich SS-tábornok, a náci Birodalmi Biztonsági Főhivatal rettegett vezetője a berlini Wannsee egyik parkos villájában az 1942. január 20-án megtartott titkos tanácskozáson vázolta fel először a „végső megoldás", vagyis az európai zsidóság fizikai megsemmisítésének tervét az értekezletre meghívott tizenöt párt és állami főtisztviselő előtt. A történelemben wannsee-i konferencia néven ismert tanácskozásra sokan úgy tekintenek, mint a holokauszt első lépésére, de Wannsee valójában a népirtás, az „Endsölung" átgondolt rendszerré tételével csak betetőzte azt a folyamatot, amely a Mein Kampftól a nürnbergi törvényeken és az 1938-as kristályéjszakán át a náci haláltáborokhoz vezetett.

Így vált Hitler zűrzavaros elmélete állami világnézetté

A holokauszthoz vezető antiszemita ideológia alapjait a Nemzetiszocialita Német Munkáspárt (Nationalsozialistische Deutsche Arbeiterpartei, NSDAP ) vezetője, Adolf Hitler írta le az elbukott müncheni sörpuccs után, a landsbergi börtönben töltött büntetése alatt. Az 1925-ben kiadott Mein Kampf (Harcom) című könyvében - amelyben Hitler a náci ideológia téziseit állította fel –, külön fejezetben részletezi zsidóellenes, antiszemita nézeteit.

A Reichstag felgyújtása arra is kapóra jött, hogy Hitler eltávolítsa pártbéli riválisait Forrás: Wikimedia Commons/Bundesarchiv

Hitler beteges zsidógyűlölete az első világháború után a német szélsőjobboldali körökben elterjedt úgynevezett hátbadöfés-elméletre vezethető vissza, mely szerint a császári Németország bukását a „zsidó-szabadkőműves" árulás és világösszeesküvés okozta.

Hitler a Mein Kampfban ezt az elméletet tovább szőve kifejti, hogy a zsidóság szándékosan akarta tönkre tenni Németországot, és térdre akarja kényszeríteni az egész világot.

Hitler a Mein Kampfban fektette le a náci ideológia alaptéziseit Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Verwendung weltweit, usage worldwide/Franz-Peter Tschauner

E zavaros hitleri ideológia szerint a szociáldemokrácia, a marxizmus és a szovjet bolsevizmus ugyanúgy elpusztítandó zsidó világnézet, mint az amerikai liberalizmus. Az ugyancsak a Mein Kampfban lefektetett náci fajelmélet szerint a zsidóság olyan úgynevezett „Untermensch", azaz alsóbbrendű faj, amely Németország esküdt ellenségeként a németség elpusztítására törekszik. Ez a zűrzavaros, gyűlölködő ideológia

1933. január 30-a, Adolf Hitler hatalomra jutása után rövidesen hivatalos világnézetté vált.

Hitler és Hindenburg államelnök. Az államfő 1934-ben bekövetkezett halála után Hitler végleg magához ragadta a teljhatalmat Forrás: Wikimedia Commons

Paul von Hindenburg államelnök 1934-ben bekövetkezett halála után Hitler magához ragadta az államfői méltóságot, betiltotta a pártokat és felszámolta a polgári demokrácia még megmaradt utolsó intézményeit is. A totális náci pártállam létrejöttével pedig a felülről irányított antiszemitizmus is az állampárti ideológia meghatározó részévé vált.

A pogrom lángjai lobbantak fel az egész országban

Az 1935-ös nürnbergi faji törvények hatálybalépése után a náci párt először a németországi zsidóság kivándorlásra kényszerítését akarta elérni a jogfosztó intézkedésekkel.

Pártnap Nürnbergben. A Nürnbergben 1935-ben elfogadott faji törvények jelentették az első komoly lépést a holokauszt felé Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

1938 novemberében a központilag irányított antiszemitizmus a szervezett fizikai erőszak szintjére lépett, miután egy lengyel származású zsidó menekült, Herschel Grynszpan merényletet követett el Németország párizsi nagykövetségének egyik diplomatája, Ernst von Rath ellen. A merénylet retorziójaként Joseph Goebbels náci propagandaminiszter az SA (Sturm Abteilung, az NSDAP rohamosztaga) valamint az SS alakluatainak titokban történt mozgósításával

november 9-én az egész országra kiterjedő véres pogromot szervezett.

Herschel Grynszpan, a párizsi merénylet elkövetője Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

A pogromot Goebbelsnek a párizsi merénylet apropóján a rádióban elhangzott, gyűlölettől csöpögő antiszemita szónoklata vezette be. A történelembe Kristallnacht, vagyis Kristályéjszaka néven bevonult akció napján országszerte zsinagógák és zsidó tulajdonban álló üzletek százait gyújtották fel, illetve tömegesen bátalmazták a zsidókat.

Adolf Hitler és hűséges híve, Joseph Goebbels Forrás: AFP

A pogromnak közel száz ártatlan ember esett az áldozatául, és ekkor kezdődtek el a tömeges deportálások is. A Kristályéjszakát követő napokban megközelítőleg 30 ezer embert hurcoltak koncentrációs táborokba.

A Kristályéjszakán felgyújtott és kiégett zsinagóga Berlinben Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

1938-ban még nem működtek a megsemmisítő táborok, ezért a lágerekbe hurcolt, többségükben jómódú zsidókat azzal a feltétellel engedték szabadon,

ha a vagyonukról az állam javára lemondva emigrálnak Németországból.

Kivándorlásra kényszerített zsidók csoportja Berlinben Forrás: Bundesarchiv/Großberger, H.

A Kristályéjszaka után a németországi zsidóságnak már nem csak az egzisztenciája, hanem a fizikai épsége és az élete is veszélyben forgott. Hitler hatalomra jutásától 1938 novemberéig a náci pártállam 133 zsidóellenes jogfosztó törvényt illetve rendeletet léptett hatályba.

Az egyik legfanatikusabb nácira bízták a „végső megoldás" megszervezését

A „végső megoldáshoz" vezető úton a második világháború 1939. szeptember elsején történt kirobbanása számít a harmadik lépcsőfoknak. Lengyelország lerohanásával kezdődtek el a már Németország határán kívüli szervezett zsidóellenes atrocitások. A Wehrmacht frontalakulatait követő Einsatzgruppék, az SS-Polizei ( az SS rendőri alakulatai) valamint az SD (Sicherheitsdienst, Biztonsági Szolgálat ) állományából felállított egységek deklarált feladata a megszállt terülteken az „ellenséges elemek", különösen a zsidók nemre és korra való tekintet nélküli felkutatása és tömeges kivégzése volt.

Hitler a lengyelországi fronton, 1939 szeptemberében Forrás: Bundesarchiv/Kliem

A szervezett népirtásban a Szovjetunió megtámadása nyitott újabb fejezetet. Az 1941. június 22-én elkezdődött Barbarossa hadműveletet Hitler eleve olyan világnézeti háborúként hirdette meg, amelyben nem szabad a hagyományos hadviselés szabályait alkalmazni.

A támadás előtt, 1941. június 15-én a hadseregparancsnokok számára megtartott titkos vezérkari értekezleten Hitler kifejtette, hogy a „zsidó" komisszárokat és a pártfunkcionáriusokat a hadijogra való tekintet nélkül az elfogásuk után azonnal ki kell végezni.

A világtörténelem legnagyobb szárazföldi offenzívája, a Szovjetunió elleni Barbarossa-hadművelet 1941. június 22-én vette kezdetét Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Ugyanilyen sorsot szánt a szovjet zsidóságnak is.

Az Einsatzgruppék teljesítették is a Führer parancsát, és 1941 december elejéig közel 300 ezer embert – férfiakat, nőket öregeket és gyerekeket – lőttek bele válogatás nélkül az előre megásott tömegsírokba.

Lettországban elfogott zsidó civilekkel ásatja meg saját sírjukat az SS -halálkommandó Forrás: Bundesarchiv/Boyer

A náci vezetők azoban elégedetlenek voltak az így elért „eredménnyel". Hermann Göring birodalmi marsall ezért már 1941 nyarán arra utasította Reinhard Heydrich SS-Obergruppenführert, a Birodalmi Biztonsági Főhivatal (Reichssicherheitshauptamt, RSHA ) főnökét, hogy az összes illetékes részvételével szervezzen meg egy olyan konferenciát, amely meghatározza az európai zsidókérdés „végső megoldásának" gyakorlati teendőit.

Göring Hitler társaságában. A birodalmi marsall utasította Heydrichet, a "végső megoldás" tervének kidolgozására Forrás: Wikimedia Commons/Bundesarchiv

Heydrich, a náci hierarchia egyik legfanatikusabb figurája volt,

akitől Walter Schellenberg, az SS titkosszolgálatának főnöke szerint még maga a „Reichsführer-SS", Heinrich Himmler is tartott. Nagy elánnal vetette bele magát a konferencia megszervezésébe,és a zsidók kiirtásának megtervezésébe.

Az ördögi terv sarokpontjai: halálra dolgoztatás és a túlélők „megfelelő kezelésben részesítése"

1941. novemberének végére már részleteiben is kirajzolódott az „Endlösung" terve. Az, hogy az úgynevezett végső megoldás egyet jelent az európai zsidóság teljeskörű kiirtásával, már Wannsee előtt is teljesen egyértelmű volt. Erre több forrás szolgál bizonyítékul, így például Hans Frank, Lengyelország főkormányzójának 1941 decemberében egy SS vezetők előtt megtartott beszéde.

Hans Frank, a lengyel Főkormányzóság vezetője nyíltan beszélt a zsidók kirtásáról Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Frank többek között az alábbiakat mondta a végső megoldásról: „ Így vagy úgy – igen nyíltan megmondom önöknek – végeznünk kell a zsidókkal. A Führer egyszer már szóvá tette: ha az egyesült zsidóságnak ismét sikerül kirobbantania egy világháborút, akkor a véráldozatot nemcsak a háborúba rántott népeknek kell meghozniuk, de az európai zsidónak is találkoznia kell majd végzetével... El kell pusztítanunk a zsidókat, bárhol is találjuk őket, mindenhol, ahol ez lehetséges, azért, hogy fenntartsuk a Birodalom sértetlen szerkezetét" – vázolta fel az Endlösung valódi lényegét a később Nürnbergben háborús bűnökért halálra ítélt és kivégzett „varsói mészárosnak" is nevezett Hans Frank.

Reinhard Heydrichtől még saját főnöke, Heinrich Himmler is tartott Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

A zsidóság kiirtásának megtervezésében a náci pártállam 27 különböző szervezete vett részt, ezért az 1942. január 20-ra összehívott konferencia legfőbb célja a nem egyszer egymással ellentétes zsidóellenes intézkedések egységes rendszerbe foglalása volt.

Beszédes tény, hogy a konferencián a náci hierarchia egyetlen csúcsvezetője sem vett részt személyesen.

Nem volt ott a konferencia megszervezésére utasítást adó Hermann Göring, de a végrehajtásban legfőbb szerepet játszó szervezet, az SS vezetője, Heinrich Himmler sem.

Himmler SS-vezető (a képen középen) Heydrich ( a kép jobb szélén) társaságában Forrás: WW2

A wannsee-i konferencia a náci párthierarchia és közigazgatás második vonalának főtisztviseiből álló tanácskozás volt, amelyen Reinhard Heydrich elnökölt. Összesen tizenöt náci hivatalnok jelent meg meghívottként, köztük Roland Freisler, az igazságügyi minisztérium államtitkára ( az 1944 július 20-i Hitler-ellenes merénylet utáni leszámolás későbbi hírhedt vérbírája), Martin Luther, a Birodalmi Külügyminisztérium államtitkára, Heinrich Müller SS-Gruppenführer (vezérőrnagy), a Gestapo hírhedt főnöke, a pártkancellária képviseletében pedig - Martin Bormann helyetteseként - Gerhard Kopfler SS-Standartenführer (ezredes) vett részt az értekezleten, más náci tisztségviselők mellett.

Roland Freisler igazságügyi államtitkár (a kép bal szélén), későbbi hírhedt vérbíró és a náci Népbíróság elnöke Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

A jegyzőkönyvet az RSHA 4. zsidóügyi osztályának vezetője, az európai zsidóság deportálásában később kulcsszerepet játszó Adolf Eichmann SS-Sturmbannführer (őrnagy) szerkesztette. A tanácskozáson elnöklő Heydrich már a konferenciát megnyitó mondataival egyértelművé tette, hogy miről is fognak dönteni.

Reinhard Heydrich egyértelművé tette, hogy miről fognak dönteni Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

„SS-Obergruppenführer Heydrich, a Biztonsági Rendőrség és az SD főnöke elöljáróban közölte, hogy a birodalmi marsall őt bízta meg az európai zsidókérdés végleges megoldásának előkészítésével, és rámutatott arra, hogy ezt a tárgyalást azért hívták össze, hogy tisztázzák az alapvető kérdéseket" -áll az Eichmann vezette jegyzőkönyv bevezetőjében.

Heydrich kifejtette, hogy a zsidók kivándoroltatása egyértelmű kudarcnak bizonyult,

ezért a továbbiakban az európai zsidóság összegyűjtését és a megszállt keleti területekre deportálását jelölte meg a legfőbb feladatnak, ahol „keményen" dolgoztatni fogják őket.

Himmler és Heydrich más SS vezetők társaságában Forrás: Wikimedia Commons/Bundesarchiv

Azt, hogy mit is jelent a „kemény dolgoztatás" Heydrich világosan megfogalmazta: „A megfelelő fizikumú zsidókat elsősorban útépítésekre kell felhasználni, aminek következtében ... nagy részük természetes fogyatkozás útján kétségtelenül ki fog esni."

Wannsee-től egyenes út vezetett Auschwitzig Forrás: Wkimedia Commons / Bundesarchiv

De afelől sem hagyott sok kétséget, hogy mi lesz a sorsa a „kemény munkát" túlélteknek: „A végül esetleg megmaradó töredékállományt, minthogy ez esetben kétségtelenül a legellenállóképesebb részről van szó, megfelelően kell kezelni, mert ez természetes kiválasztódást mutatva, szabadon bocsátása esetén egy új zsidóság magjának tekinthető, lásd a történelem tapasztalatát ." A „megfelelő kezelés" a náci terminológiában természetesen a fizikai megsemmisítést jelentette.

Közel hatmillió ártatlan áldozatot követelt a náci faji téboly

A wannsee-i konferencián alig másfél óra alatt meghozták az európai zsidóságnak szánt halálos ítéletet. A végleges formába öntött terv összesen 11 millió európai zsidó keletre deportálását és megsemmisítését irányozta elő. A náci főemberek arrogáns önbizalmát mi sem illusztrálja jobban, mint hogy a még meg nem szállt országok, így Nagy Britannia zsidó lakosságát is számításba vették a halálos kontingens meghatározásánál.

A wannsee-i konferenciának helyt adó villa napjainkban Forrás: Wkimedia Commons

Wannsee után kezdődött el a náci megszállás alá került, illetve a Harmadik Birodalommal szövetséges országok zsidó lakosságának a keleten létesített haláltáborokba hurcolása és tervszerű meggyilkolása. Semmi kétség sincs afelől, hogy a náci hierarchia csúcsvezetői, Adolf Hitler, Hermann Göring, Heinrich Himmler, Joseph Goebbels és mások is pontosan tudták, hogy milyen sors vár a „különleges kezelésre" szánt több millió, alsóbbrendűnek kikiáltott emberre.

Heinrich Himmler meglátogatja az egyik halálgyárat. Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Az ördögi tervnek mintegy hatmillió európai zsidó esett az áldozatául.

A konferenciát megszervező Reinhard Heydrich azonban nem sokig munkálkodhatott gyilkos tervének megvalósításán, mert alig öt hónappal a wannsee-i konferencia után, 1942 májusában a cseh ellenállás ügynökei végeztek vele Prágában.

Heydrich gépjárműve a prágai merénylet után Forrás: Wikimedia Commons

A náci Németország végnapjaiban a holokauszt legfőbb felelősei közül Hitler, Himmler és Goebbels az öngyilkosságba menekültek. Wannsee kiötlője, Hermann Göring amerikai fogságba került 1945 májusában. Hitler egykori helyettesét a Nürnbergi Katonai Törvényszék több más náci háborús főbűnössel együtt kötél általi halálra ítélte. A halálos ítélet végrehajtásának éjszakáján Göring, hogy elkerülje az akasztást, egy elrejtett ciánkapszulával szintén öngyilkos lett.

A holokauszt közel hatmillió ártatlan ember életét követelte Forrás: Wkimedia Commons

A holokauszt egyik kulcsfigurája, Adolf Eichmann Dél-Amerikába menekült, ahol hosszú ideig álnéven bújkált az argentin főváros, Buenos Aires egyik külső kerületében, de ő sem tudta elkerülni a végzetét. A több millió ártatlan ember halálában részes hírhedt nácit

az izraeli tikosszolgálat, a Moszad ügynökei 1960 május 11-én elfogták,

és Argentínából kicsempészve Izraelbe szállították, ahol bíróság előtt kellett felelnie a tetteiért.

Adolf Eichmann a bírósági tárgyalásán Forrás: AFP

Izrael Állam Legfelsőbb Bírósága – az ország történetében először és utoljára – az emberiség ellen elkövetett és más háborús bűncselekmények miatt halálos ítéletet szabott ki Eichmannra, az ítéletet 1962 május 31-én hajtották végre. A holokauszt mind a mai napig példátlan tettnek számít a népirtások szomorú krónikájában.