A Japán-szigeteken több száz ősi halomsír található, a legnagyobbak pedig jellemzően kulcslyuk alakúak, amiket kofun-ként emlegetnek. A legtöbb ilyen sírhalom több száz méter átmérőjű, és körülötte egy vizesárok található, amelyet
a „haniwa" néven ismert terrakotta figurák védtek, hogy úgymond helyettesítsék a valós világ tárgyait és bemutassák az eltemetett egyén gazdagságát és státuszát.
Az ilyen temetkezési helyek feltáró ásatásaihoz általában korlátozott a szakemberek hozzáférése, ezért a kutatók most nagy felbontású műholdfelvételeket használtak a Remote Sensing tudományos folyóiratban megjelent új tanulmány részeként.
Maga a tanulmány több mint száz kofun vizsgálatára összpontosított és felfedte a „felkelő nap ívének" korrelációját, amely az Amateraszu istennőhöz kapcsolódik, és amelyet a japán császárok a dinasztiájuk mitikus eredetéhez kapcsoltak.
Amateraszu neve japánul annyit tesz, mint a „Mennyet Beragyogó Nagy Istenség", tehát a mennyei napistennő.
A most vizsgált műholdfelvételek azt is jelzik, hogy a sírok bejárati folyosóit az égbolt azon ívéhez igazították, amelyen az év minden napján látható a nap és a hold, miközben a legnagyobb, kulcslyuk alakú kofunokat leginkább a felkelő nap ívéhez tájolták.
A császári sírokat nem véletlenül orientálták a nap felé, ami láthatóan a japán birodalmi hagyományt követi
– mondták a kutatók a HeritageDaily online tudományos portának. – A japán császárok dinasztiájának mitikus eredete közvetlenül kapcsolódóik Amateraszu napistennőhöz, akitől a japán uralkodócsalád származtatja magát.
A kofunokat az időszámítás szerinti 3-7. századra eredeztethetjük: a legnagyobb nyughelyeket a császároknak, a kisebb sírokat pedig többek között a tisztségviselőknek, előkelőknek és a királyi család tagjainak tulajdonítják a tudósok.