Az oroszlánfóka bajusza pont úgy mozog, mint az emberi ujjbegyek

Az oroszlánfókák bajusza különösen érzékeny

Az embereknek csodálatosak az ujjbegyeik: annyira érzékenyek, hogy meg tudjuk velük érinteni a tárgyakat úgy, hogy érezzük annak lágyságát, textúráját, méretét és alakját. Ezek a mozgások összetettek és „feladatspecifikusak", ami azt jelenti, hogy különböző mozdulatokat alkalmazunk attól függően, hogy milyen tárgyhoz közelítünk az ujjunkkal. Szorítjuk vagy végigtapogatjuk azt, hogy megítéljük annak puhaságát, vagy épp kitapintjuk a tárgyak széleit a méret és forma megítéléséhez. Ám ha egy objektum textúráját szeretnénk érezni, akkor az ujjbegyünkkel söpörjük végig a felületet. De vajon akad-e az állatvilágban is ehhez hasonló?

Csodálatos stratégiákkal mozgatják a bajuszukat

A különböző mozgásstratégiák elfogadásának képessége azt mutatja, hogy pontosan tudjuk irányítani ujjbegyeink mozgását, és múltbeli tapasztalatainkból merítve egy tárgy fontos aspektusaira – például a formák szélére, a textúrák felületére – figyelhetünk.

Ez a kutatók szerint azt jelenti, hogy az érzékszervi érzékelésünk felett magas szinten kontrollálunk, és ezt nevezzük aktív érintésérzékelésnek.

A legtöbb emlősnek azonban nincs olyan mozgatható vagy érzékeny ujjbegye, mint az embernek. Ehelyett bajuszuk van, amelyek olyan, érintésre érzékeny szőrszálak az arcukon, amelyek általában a mozgás irányítására, táplálékkeresésre és tárgyak felfedezésére szolgálnak.

Az érintés rendkívül fontos Forrás: Pexels.com

Az idegtudósok már évtizedek óta vizsgálják ezeket a bajuszokat, különösen laboratóriumi patkányokon és egereken, hogy megértsék, vajon hogyan dolgozzák fel az állatok a bajuszból érkező jeleket az agyukban.

Csak most „vettük észre", hogy a bajuszokat is csodálatos stratégiákkal mozgatják, akárcsak az ujjainkat

– mondta Robyn Grant , a Manchester Metropolitan Egyetem összehasonlító fiziológiájának és viselkedésének adjunktusa a ZME Science online tudományos portálnak. – A patkányok, egerek és néhány más emlősfajok egy ide-oda pásztázó mozdulattal mozgathatják bajuszukat, amit „habverőnek" is nevezünk; ez az egyik leggyorsabb mozgás, amit az emlősök végezhetnek, ami az egereknél másodpercenként akár huszonötször is előfordulhat.

Az egér bajusza is fontos érzékelő Forrás: Christian Fischer

Hozzátette: amikor a patkányok és az egerek tárgyakkal érintkeznek, más bajuszmozgásokat is alkalmaznak. Ezek közé tartozik a bajusz „összecsoportosítása", hogy azok „minél többen" tudjanak megérinteni egy felületet; ide sorolhatjuk a finom érintéseket, hogy az állatok tisztább jeleket kapjanak egy tárggyal kapcsolatban; illetve a bajusz mozgásának lelassítását, hogy a szálak hosszabb ideig érintkezzenek egy adott felülettel.

Ám azt eddig senki sem tudta, hogy az állatok képesek-e speciálisan a különböző feladatokhoz igazítani a bajuszmozgásokat.

Az ilyen „feladatspecifikus" mozgások a szakemberek szerint izgalmas felfedezést jelentenének, mivel az állatok érzékelése és észlelése feletti vezérlés pontos szintjét jeleznék.

Képesek észlelni a textúrákat és formákat

Ennek a fontos kérdésnek a megválaszolásához első lépésként a kutatók kiválasztottak egy „valószínű jelölt fajt" a vizsgálatukhoz. A fókaféléknek, köztük az oroszlánfókáknak és a rozmároknak is különösen vastag és hosszú bajusza van,

így könnyebben mérhető azoknak a „funkciója", mint a kisebb emlősöknél, például az egereknél.

Emellett az emlősök közül ezeknek az állatoknak van úgymond a legérzékenyebb bajuszuk, amely ugyanolyan érzékenységgel képes észlelni a textúrákat és formákat, mint az emberi ujjbegyek; még hideg vízben is, amikor az ujjaink bizony elzsibbadnának. Ezek a bajuszok ráadásul mozgathatók is.

Az oroszlánfókák bajusza különösen érzékeny Forrás: Pixabay

Korábban azt tapasztaltuk, hogy a kaliforniai oroszlánfókák végzik a legnagyobb és legellenőrzöttebb mozgást a bajuszukkal, ha összehasonlítjuk őket a tengeri fókákkal és a csendes-óceáni rozmárokkal

– magyarázta Robyn Grant. – Ezek a tényezők, valamint az tárgyakat megkülönböztető feladatok elvégzésére való képességük, ahol méret és forma alapján különbséget tudtak tenni az objektumok között, tették a kaliforniai oroszlánfókákat a feladatspecifikus bajuszmozgások vizsgálatának ideális alanyává.

Feladatspecifikus mozdulatokat végzett a bajuszával

A tanulmány során a szakemberek egy Lo névre hallgató oroszlánfókával dolgoztak együtt. Ahogy arra rámutattak, a tengeri emlősökön végzett vizsgálatok során gyakori, hogy csak egy egyedet figyelnek meg, hogy jó minőségű és rendkívül kvantitatív adatokat gyűjtsenek róla. Lo-t a kísérlet során

arra képezték ki, hogy csak a bajuszát használva végezzen el egy textúra megkülönböztető feladatot.

Találnia kellett egy közepes szerkezetű, hal alakú tárgyat a többi, zavaró hal között. Az állat elvégzett egy méret-megkülönböztető feladatot is, amelyben egy közepes méretű halat keresett az egyéb, zavaró tényezők között, illetve egy vizuális tesztet, ahol meg kellett találnia egy szürke halat a többi, színes dolog között. Utóbbi kapcsán a tudósok kiemelték, hogy

az oroszlánfókák a vizuális feladatokban általában nagyon kis bajuszmozgásokat végeznek.

Lo-t már több ezer alkalommal lefilmezték a feladatok elvégzése közben, és a videófelvételeken a kutatók most könnyen nyomon követhették a bajusza és a fej helyzetét is.

Az adatokat és a videófelvételeket nézve egyértelmű volt, hogy Lo a bajuszával feladatspecifikus mozdulatokat végzett

– mutatott rá Robyn Grant. – Pásztázó mozdulatokat végzett a textúrált felületeken, és kitapintotta a különböző méretű formák széleit; ezeket a speciális mozgásstratégiákat az emberek is használják az ujjbegyeikkel.

A „bajuszfelderítési stratégiák" közötti megvolt a váltás lehetősége, ami a tapintásos feladatok során lehetővé tette Lo számára a feladatok hatékony végrehajtását. Az oroszlánfóka végül szinte minden próba során megtalálta a megfelelő halat, és gyorsan, körülbelül fél másodperc alatt döntött.

Betekintést nyújthat az állati érzékelésbe

A tanulmány szerint más oroszlánfókáról készült videófelvételek is azt mutatják, hogy az állatok ugyanezt a stratégiát alkalmazzák, ezért a szakemberek úgy gondolják, hogy mindez általános lehet a kaliforniai oroszlánfókák körében.

Kaliforniai oroszlánfóka (Zalophus californianus) Forrás: Wikimedia Commons

Ezek a mozgásstratégiák, amelyeket az oroszlánfókák alkalmaznak a bajuszuknak a mozgásával vagy amelyeket mi, emberek végzünk az ujjbegyeinkkel, megmutatják, hogy milyen fontosak ezek az érintési jelek javításában a különböző feladatok során

– emelte ki Robyn Grant. – Valószínű, hogy más, úszószárnnyal rendelkező fajok is képesek ugyanilyen, feladatspecifikus bajuszmozgások elvégzésére, mivel nekik is érzékeny, mozgatható bajuszuk van.

Hozzátette: most ezt vizsgálják más ragadozófajoknál, például vidráknál. Ez volt az első alkalom, hogy a szakemberek a feladatspecifikus bajuszérzékelést dokumentálták és bemutatták, hogy ezek tanulmányozása milyen fontos betekintést nyújthat az állatok érzékelésébe, valamint észlelésükbe és megismerésükbe.