„Halottaink szeretete elsőrendűen az élet iskolája."
(Pilinszky János)
Mindenszentek ünnepe III. Gergely pápa pontifikátusa idején, 741-ben jelent meg először az üdvözült lelkekre való megemlékezés napjaként. III. Gergely a „Szent Szűznek, minden apostolnak, vértanúnak, hitvallónak és a földkerekségen elhunyt minden tökéletes, igaz embernek" az emlékünnepévé tette az egyik elődje, IV. Bonifác által 609-ben még csak a keresztény vértanúknak szentelt ünnepet.
Az egyháztörténeti hagyomány szerint mindenszentek napját IV. Gergely pápa minősítette egyetemes ünneppé, és helyezte át május 13-ról november elsejére a megemlékezést. Szent Odiló clunyi bencés apát kezdeményezésére vált hivatalosan is emléknappá, 998-ban. A mindenszentek ünnepe (Festum Omnium Sanctorum) ekkléziológiai tartalmát tekintve a „megdicsőült egyház" (ecclesia triumphans) ünnepnapjának számít.
A lelkek közül a még élők testesítik meg a „küzdő egyházat" (ecclesia militans), a már meghaltak, de még nem üdvözültek pedig a szenvedő egyházat (ecclesia patiens),
míg az üdvözültek a megdicsőült egyházat szimbolizálják.
A mennybe jutott megdicsőült lelkek társaságát a szentek közössége köti egybe a földön élő és a tisztítótűzben szenvedő lelkekkel. A mindenszentek ünnepe nem tévesztendő össze a halottak, vagyis a „szenvedő egyház" napjával. A római katolikus egyház november másodikán a meghalt, de az üdvösséget még el nem nyert és a tisztítótűzben szenvedő lelkekért tart fohászt.
A mindenszenteket követő halottak napját 998 óta tartja meg az egyház. A legtöbb európai országban, így Magyarországon, és az összes magyarlakta területen is az a szokás, hogy mindenszentekkor vagy halottak napján az emberek meglátogatják elhunyt hozzátartozóik sírját,
amelyre virágot visznek, és mécsest vagy gyertyát gyújtanak az emlékükre.
A gyertya lángja az örök világosságot szimbolizálja. A katolikus liturgia szerint a temetők nagy keresztjénél - ami mindenki keresztjének számít – ilyenkor elimádkozzák a mindenszentek litániáját, és ekkor áldják meg az új síremlékeket is.
Magyarországon német hatásra a 19. század elejétől kezdett elterjedni a sírok virággal és koszorúkkal való feldíszítése. Mivel a fehér és a színes krizantém november elején virágzik, ez vált általánossá a sírok feldíszítéshez. Magyarország egyes vidékein a család halottaiért való harangoztatás is szokásban volt.
A keresztény mindenszentek ünnepe a történelmi időkben összefonódott a kelta eredetű Samhain pogány ünneppel is, amit viszont már az ókeresztény időkben krisztianizáltak. A kelta népek számára a Samhain az új esztendő eljövetelét, valamint a tél és a sötétség kezdetét szimbolizálta. Úgy hitték, hogy az ünnep éjszakáján az előző évben meghalt emberek lelkei megzavarhatják az élőket, mivel ekkor indulnak el a túlvilágra, ezért ételt és állatokat áldoztak a szellemeknek, hogy előmozdítsák a túlvilágra távozásukat.
Ebből az ősi, pogány eredetű hagyományból alakult ki a halloween, ami egy nappal előzte meg az „összes szentek napját" (All Saint's Day). Amíg a római katolikusoknál IV. Gergely pápa óta november elsején tartják meg a mindenszentek napját, ezzel szemben a görögkatolikusok a húsvét utáni 8., illetve a pünkösdöt követő első vasárnapon ünnepelnek.
Az ortodox egyházban másként követik a liturgia napját. A szíriai maronita keresztények mindmáig május 13-án, az örmény ortodoxok pedig a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepnapját követő tizedik vasárnap utáni szombaton ünnepelnek, míg a kopt keresztények egységesen október 23-án ülik meg az ünnepet.
Amíg a mindenszentek napja a római katolikus egyházban az összes szent ünnepe, a reformátusoknál sem a mindenszentek, sem pedig a halottak napja nem számít ünnepnek,
mivel nem ismerik el sem a katolikus szenteket, és a katolikus halotti kultuszt is helytelennek tartják.
Más kérdés, hogy a reformátusok is átvették a halottak napi temetőlátogatás, illetve a gyertya/mécses gyújtás szokását. A protestáns egyházak közül az evangélikusok megtartják ugyan a halottak napját, de a mindenszentek ünnepét már nem.
A magyar katolikusok körében hagyományosan nagy tiszteletnek örvend ez az ünnepkör, amit az is jól illusztrál, hogy nagyon sok katolikus templomot szenteltek a mindenszenteknek, illetve hogy a főoltárképeknek is népszerű témái.
Ugyancsak a mindenszentek erős hazai kultuszára utal több település neve,
így például a Csongrád-Csanád megyei Mindszenté, vagy a Baranya megyei Okrimindszent, illetve a határon túli magyarlakta területeken például Szepesmindszent neve. A portugál, a spanyol és a mexikói keresztények körében mindenszentek napján szokás felajánlásokat tenni, az angol nyelvű országokban ilyenkor pedig mindenhol tradicionálisan eléneklik a „For All the Saints" himnuszt.