Az agy mágneses stimulációja javíthatja a memóriát

A múltbeli események és élmények emlékei határozzák meg, hogy kik vagyunk. Az életkor, bizonyos demenciák és agysérülések miatt azonban csökken ezeknek az epizodikus emlékeknek a kialakítására való képesség.

A PLOS Biology című szabad hozzáférésű folyóiratban szeptember 28-án megjelent tanulmány, amelyet Mircea van der Plas és Simon Hanslmayr, a Glasgow-i Egyetem munkatársai és kollégái készítettek, azonban azt mutatja, hogy az alacsony frekvenciájú, ismétlődő, koponyán keresztüli mágneses stimuláció - vagy rTMS - az agy bal prefrontális kéregállományára irányítva javíthatja a memória teljesítményét azáltal, hogy csökkenti az alacsony frekvenciájú agyhullámok teljesítményét az emlékek kialakulásakor.

Az agyról és az rTMS hatásáról szóló jelenlegi ismeretek alapján a kutatók feltételezték, hogy javíthatják az epizodikus memóriát, és eközben célpontokat generálhatnak a jövőbeli memóriával kapcsolatos terápiákhoz.

A kutatók először 40 főiskolai hallgató korábbi adatait elemezték, akiket arra kértek, hogy jegyezzenek meg szólistákat. A diákok fele lassú rTMS-t kapott a bal dorsolaterális prefrontális kéreg felett, miközben megpróbálták megjegyezni a szavakat, a másik fele pedig az agy egy kontrollterületén kapott rTMS-t. Egy új kísérletben a kutatók 24 főiskolai hallgatótól gyűjtöttek adatokat, akik mindketten hasonló memóriafeladatot végeztek mindkét rTMS-körülmény mellett.

Illusztráció Forrás: Sergii Iaremenko/Science Photo

Mindkét adathalmaz elemzése kimutatta, hogy a memóriateljesítmény jobb volt azoknál a szavaknál, amelyeket a bal prefrontális kéreg stimulálása közben jegyeztek meg. A kísérletek során rögzített EEG-adatokat vizsgálva a kutatók azt találták, hogy a prefrontális régióban alkalmazott lassú rTMS az alacsony frekvenciájú (béta) hullámok teljesítményének csökkenéséhez vezetett az agy parietális régiójában. Erről ismert, hogy részt vesz a figyelemben és az észlelésben.

Mivel a lassú rTMS gátolja az agyi aktivitást, és a prefrontális kéreg gátolja az agy hátsó régióit, van der Plas és szerzőtársai elmélete szerint a lassú rTMS gátolta a parietális régió aktivitását, ami a megjegyzendő szavak fokozott kódolásához, és így a memória javulásához vezetett.

Van der Plas megjegyzi: "Elektrofiziológiai eredményeink arra utalnak, hogy a frontális stimuláció egy szélesebb hálózatra hat, és a parietális területek gátlásával javítja a memóriaképzést. Ezek összetett, de érdekes hatások, amelyek további kísérleteket igényelnek neurális alapjaik jobb megértéséhez".