A skandináv mitológia egy lényéről nevezték el az ősi hüllőt

Az apró, de heves Joermungandr bolti művészi ábrázolása egy százlábú ellen vívott csatában

Egy hosszú testű, kanyargós hüllő élt mintegy 310 millió évvel ezelőtt a világon, amit a viking mitológia legendás óriás kígyója után neveztek el, amellyel többször is megküzdött Thor, a mennydörgés skandináv mitológia egyik istene. Ám míg a vikingek mitikus Jörmungandr nevű „világkígyója" elég nagy volt ahhoz, hogy testét az egész Föld köré tekerje, a Joermungandr bolti névre hallgató, ősi hüllő csak néhány centiméter hosszú.

Ez a lény egy úgynevezett mikroszaurusz, ami szó szerinti fordításban „kis gyíkot" jelent, és a hüllők korai csoportját képviselte, amelyek az első gerinces állatok között fejlődtek ki a szárazföldön. A karcsú, hosszúkás testű Joermungandr bolti rövid végtagokkal és tompa koponyával rendelkezett. A most felfedezett kövület olyan jó állapotban maradt fenn, hogy megőrizte olyan speciális pikkelyek lenyomatait, amelyek hasonlítanak a modern hüllőékre.

Az apró, de heves Joermungandr bolti művészi ábrázolása egy százlábú ellen vívott csatában Forrás: Henry Sutherland Sharpe, copyright 2019 Henry Sutherland Sharpe)

Ezek a tulajdonságok együttesen arra engednek következtetni, hogy a pici mikroszaurusz alagutakban élt és kígyóként csúszkált

– jelentették a kutatók a Royal Society Open Science tudományos szaklapban publikált, új tanulmányban.

A kövület eddig a chicagói Field Múzeum gyűjteményében rejtőzött, és az illinoisi Mazon Creekből származott, ahol

a lelőhelyek számos teljes vagy majdnem teljes organizmus kövületét őrizték meg, amelyek mintegy 359–299 millió évvel ezelőtt éltek.

Az úgynevezett mikroszauruszok a gerincesek közül a legrégebbi kövületeket képviselik, amelyeknek több membránréteggel rendelkező, folyadékkal teli tojásokban fejlődnek az embrióik.

A J. bolti a Recumbirostra nevű csoport mikroszaurusza, amely körülbelül 40-50 millió éve éltek

– mondta Arjan Mann, a washingtoni Smithsonian Nemzeti Természettudományi Múzeum paleobiológiai posztdoktora, a tanulmány vezető szerzője a LiveScience online tudományos portálnak.

A szakember számos mikroszaurusz-kutatást végzett és korábban már leírt két mikroszaurusz fajt: a Diabloroter-t („ördögásó") és az Infernovenator-t („pokolvadász"). Elárulta, hogy ennek a mikroszaurusz-csoportnak a legtöbb kövülete a perm időszakból származik, így J. bolti a tudósoknak ritka pillantást adott egy korábbi mikroszauruszra.

A Diabloroter bolti ábrázolása Forrás: Twitter

A teste az orrától a farokcsúcsáig mindössze öt centiméter volt, ám áramvonalas, hengeres és viszonylag sima.

Az állat végtagjai és a farkára utaló kúpos farokcsontok rövidek és lekerekítettek voltak. A tudósok szerint hasonlítanak a néhány modern gekkó farkára, amelyek a farkukat zsírraktározásra is használják. A Joermungandr bolti testét ovális, barázdás pikkelyek borították, és a robusztus koponyának összeforrtak a csontjai, amelyek valószínűleg az ásásban segítették a mikroszauruszt.

Úgy gondoljuk, hogy a fejével úgymond a talajba csapódott, hogy lyukakat ásson, mint a modern hüllők

– magyarázta Mann. – Valószínűleg a J. bolti hosszúkás alakja tette lehetővé, hogy úgy mozogjon a felszínen, mint egy kígyó, ám a pikkelyei mintázata a modern ásóbékákra hasonlít.