Természetfeletti vízi rituálékat tarthattak ebben a medencében

Vízi szertartásokhoz használhatták háromezer éve

Egy rejtélyes faépítményre bukkantak a régészek Olaszországban, amit több mint 3000 évvel ezelőtt építhettek. A szakemberek szerint talán egy bronzkori „végtelen medence" lehetett, amely a vallási rituálék során vissza tükrözte az eget, hogy azt a benyomást keltse, hogy partján állók egy másik világba nyertek bepillantást. A most publikált, új tanulmány egyik szerzője a rejtélyes medencét a híres Stonehenge-hez hasonlította, amely jelképesen szintén egy másik valóságba vezethette az embereket.

A medence-szerű struktúrát valószínűleg valamikor Krisztus előtt 1436 és 1428 között építhették, amikor a területen nagy kulturális változások mentek végbe.

Az üledék azt mutatja, hogy a fával bélelt gödör vízzel volt feltöltve; a régészek szerint mesterséges medencét képeztek, amely visszatükrözte az eget Forrás: Cremaschi et al, PLOS One

Ez megerősíti az új, rituális célokkal kapcsolatos gondolatmenetünket

– mondta Sturt Manning, a New York-i Cornell Egyetem régésze és a tanulmány egyik szerzője a LiveScience online tudományos portálnak. – Amint az emberek közelebb léptek ehhez a medencéhez, látták a víz felszínét és az abban visszatükröződő égboltot és annak jelképes határait.

Hozzátette: itt bizonyos értelemben lehetőségük volt az embereknek belépni egy másik világba. Az olasz régészek még 2004-ben fedezték fel a szerkezetet Noceto város közelében, Parmától nyugatra, Olaszország északi Po Valley régiójában.

Elnevezték „Vasca Votiva-nak", ami magyarul „szent kádat" jelent, és ami nagyjából 12 méter hosszú, 7 méter széles és több mint 3 méter mély volt.

Egy kis dombtetőn építették, majd falapokkal, deszkákkal és gerendákkal bélelték, amelyek többsége tölgy volt, de néhány szil vagy dió is akadt köztük.

Vízi szertartásokhoz használhatták háromezer éve Forrás: Cremaschi és mtsai, PLOS One

Az üledékrétegek azt mutatták, hogy a szerkezet egykor vizet tartalmazott, bár a víz elosztására szolgáló csatornákat nem találtuk meg, és túl bonyolultnak tűnt ahhoz, hogy csupán öntözőtartályként szolgálhatott volna

– mutatott rá Manning. – A benne talált szertartásos edények és fából készült figurák korábbi kutatása során kiderült, hogy valószínűleg a bronzkorban épült.

A PLOS One tudományos szaklapban publikált tanulmány szerint a pontos korát azonban akkor még nem sikerült ellenőrizni, és a célja rejtély maradt. Az új tanulmány viszont talán megoldja ezeknek a bizonytalanságoknak egy részét. Manning és csapata az ősi faanyagok korának meghatározása révén azt remélte, hogy pontosabban kiderítheti, hogy a szerkezet mikor épülhetett.

Tanulmányozták a fatest belső évgyűrűit, amelyekben szokatlanul nagy mennyiségben halmozódott fel a radioaktív szén-14 izotóp, és ez segített megbízhatóan behatárolni az események történési idejét.

Ezután ezt összehasonlították az Észak-Európában másutt, különböző időkben nőtt fák jellegzetes mintáival. Ez lehetővé tette számukra, hogy megállapítsák, hogy a „Vasca Votiva" szerkezet építésének valódi dátuma a Krisztus előtt a 15. század közepére tehető, ami a régió jelentős kulturális változásai idejének felel meg. Ekkor alakultak ki a nagyobb települések, összetettebb társadalmak és kulturális központok, valamint elkezdődtek a mezőgazdasági gyakorlatok.

A szerkezetben kerámiaedényeket és fából készült figurákat is találtak Forrás: Cremaschi és mtsai, PLOS One

Mindez megerősíti azt az elképzelést, hogy a titokzatos struktúrát rituális és vallási célokra építették a térségben

– magyarázta Manning. – Ráadásul tudomásunk szerint egyedülálló a környéken.

Hozzátette: olyan lehetett, mint egy végtelen medence, hiszen fent volt egy domb tetején és aki a közelében állt és belenézett, az átlátott a vízen, benne néhány edényt és más tárgyat, ami a korabeli hitvilágban egy másik világba mutatott.