Skorpió vagy madárpók: Ön melyikre fogadna?

Skorpió a madárpók ellen: vajon ki nyer?

A skorpiók és a tarantulák két ősi pókszabásút képviselnek, amelyek több száz millió éve, már a dinoszauruszok ideje előtt is járták a Földet. De vajon melyik állat nyerne, ha harcra kerülne a sor? Számos közösségi oldalra feltöltött videó, online fórum és kutatási tanulmányok foglalkoztak már a kérdéssel. Nos, a tudomány jelenleg több mint 900 tarantula és 2500 skorpiófajt ismer világszerte. A szakemberek szerint a győzelem kérdése három dologtól függ: a mérettől, a sebességtől és a méregtől.

Némelyik skorpiófaj akár 22 centiméteresre is megnőhet

A vadonban a skorpiók és a madárpókok csak ritkán keresztezik egymás útját, ám ha mégis, akkor bizonyára harcra kerülne a sor a területük vagy saját maguk védelme érdekében. Néha ugyanis megpróbálják felfalni egymást. Első pillantásra úgy tűnhet, hogy ez a küzdelem kiegyenlített. A skorpiók és a madárpókfélék általában csapdázó ragadozók, amelyek „csak ülnek és várnak" a zsákmányukra.

Ráadásul mindkét állatot erőteljesen felfegyverezte a természet.

A skorpió veszélyes ellenfél Forrás:Flickr/ Peter G W Jones

A skorpióknak kemény páncélzatunk van, amely egymást átfedő kitinrétegekből áll, és amely
szilárdítja és védi az állat testét. Megnyúlt potrohuk végén a méregtövisben erős mérget tárolnak. A pókokhoz hasonlóan egy pár csáprágójuk van, ez azonban második, az áldozat feldarabolására szolgáló ollópárrá alakult át. Ezzel

képesek a zsákmány megfogására és széttépésére is, amelyekkel megragadhatnak például egy madárpókfélét is.

A világ egyik legnagyobb skorpiója, az óriási erdei skorpió (Heterometrus swammerdami) akár 22 centiméter hosszúra is megnőhet, és erőteljes ollópárjával könnyedén képes lenne akár egy tarantulát is összeroppantani.

Tűhegyes csáprágók és irritáló szőrszálak

Egy lehetséges összecsapásban a madárpókféléknek óriási előnyt jelentene a méretük. Testhosszuk 6-9,5 centiméter, lábfesztávolsága azonban akár 26 centiméter is lehet és testtömegük átlagosan 85 gramm. A Dél-Amerikában élő góliát madárpókra (Theraphosa blondi) például a Föld legnagyobb pókjaként hivatkoznak. A pókfajt viktoriánus korabeli felfedezők nevezték el, amikor szemtanúi voltak, hogy a pók megevett egy kolibrit.

A rovar lenyűgöző test hossza 12 centiméter, a lábfesztávolsága elérheti a közel 30 centimétert, tehát a mérete megfelel egy A4-es oldalnak.

A góliát madárpók vagy óriás tarantula (Theraphosa blondi), a madárpókfélék (Theraphosidae) családjába tartozó faj, melyre a Föld legnagyobb pókjaként hivatkoznak Forrás: Pinterest

Az éjszakai életmódot folytató góliát madárpók alapszíne gesztenyebarna, testét világosabb szőrök borítják.

És bár a pókoknak nincs a skorpióhoz hasonló, harapófogó szerű méregtövise, azt a természet ügyesen pótolta a tűhegyes csáprágókkal, ami lehetővé teszi számukra, hogy könnyedén átüssék a rovarok kitinpáncélját és fájdalmas szúrt sebeket okozzanak.

Mérgük a méregmirigyben termelődik, mely az előtestben található, és a marás során a méregmirigyből a méreg a csáprágókba (chelicera) áramlik, ahol egy kivezetőnyíláson a külvilágba, illetve a pók áldozatába jut.

Békára vadászó madárpók Forrás: University Michigan

Számos tarantulafajnak van egy másik, speciális védekezési módja is: egyfajta irritáló szőrszálak találhatóak a testén,

amelyek leginkább a szöges sörtékre hasonlítanak, és amelyek az állat hasán nőnek és a lehetséges támadók ellen könnyedén bevethetők. Ezek a szőrök erősen irritálhatják az emlősök puha bőrét és szemét; ám a tudósok szerint több mint valószínű, hogy hatástalanok lennének a skorpió kemény páncélzatával szemben.

Szuperfegyver: mérgek

A skorpiók és a madárpókfélék arzenáljában egy közös szuperfegyvert találhatunk: a mérgeket. Előbbiek a farkukban lévő méregtövisen keresztül fecskendezik a mérget áldozatukba, míg a tarantulák a csáprágóik segítségével. Mindkét rovar mérgeiből komplex „koktélokat" állítanak elő, aminek több ezer, különböző molekulái főként a az idegrendszert támadják.

Az evolúció százmillió évei alatt mind a skorpiók, mind a madárpókfélék úgymond „finomhangolták" ezeket, hogy minél gyorsabb hatásúak, erőteljesebbek és szelektívebbek legyenek.

Skorpió a madárpók ellen: vajon ki nyer? Forrás: YouTube

Ez tette lehetővé számukra, hogy elkapják a zsákmányukat (általában rovarokat) és nem utolsó sorban megvédjék magukat a ragadozóktól (például egyes rágcsálóktól és a madaraktól).

Bár a madárpókok félelmetesebb hírnévnek örvendenek, a tudósok szerint valójában inkább a skorpiók mérgei miatt kellene aggódnunk. Becslések szerint évente több mint egymillió skorpiómarást regisztrálnak, ami világszerte több mint 3000 halálesetet eredményez.

Általános szabály, hogy minél kisebb a skorpió méregtövise, annál erősebb az állat mérge

– mondta Samantha Nixon, a Queenslandi Egyetem kutatója a ScienceAlert online tudományos portálnak.

A két állat közti küzdelem végkimenetelét több tényező befolyásolja Forrás: Pinterest

Itt van példaként a Naqab sivatagi skorpió (Leiurus quinquestriatus), amelyet az egyik legmérgesebb skorpiófajként tartanak számon: az állat igencsak karcsú méregtövissel rendelkezik, ám erős mérgük tele van az idegrendszert támadó neurotoxinokkal, ami szívizomkárosodáshoz, tüdőödémához és kardiogén sokkhoz is vezethet.Utóbbi során a szív nem pumpálja a vért megfelelően az olyan, a legfontosabb szervekhez, mint például az agy és a vesék. Eközben

a madárpókfélék mérgét általában nem tekintik az emberre veszélyesnek, és a mai napig nem regisztráltak ehhez köthető halálesetet.

A tarantulák egyik csoportjára azonban érdemes odafigyelni: a Délkelet-Ázsiában honos, fákon élő, tigris madárpókokra (nemzetség: Poecilotheria), amelyek nem csak ragyogóan színesek, hanem villámgyorsan mozognak, és nagy mennyiségű, nagyon erős mérget fecskendeznek be az áldozatukba, ami olyan, rendkívüli fájdalmakat és izomgörcsöket okozhat, amelyek akár hetekig is eltarthatnak.

Méret és sebesség

A mérgek jellemzően gyors hatásúak, így egy skorpió és madárpók közti csatában az jut a legnagyobb előnyhöz, amelyik elég gyors ahhoz, hogy megszerezze a csata első szúrását vagy marását.

Nagy sebességű videók felhasználásával a tudósok azt találták, hogy egy sivatagi skorpió (Leiurus quinquestriatus) egy védekező helyzetben akár másodpercenként 128 centiméteres sebességgel is képes a méregtövisévet lecsapni. Egy másik tanulmány szerint a texasi barna tarantulák (Aphonopelma hentzi) hasonló sebességgel képesek sprintelni.

Míg a mérgek az evolúció során azért fejlődtek erőteljes kémiai védelemként, hogy elősegítsék ezen pókfélék „játékterének" kiegyenlítését, kétségtelen, hogy a méret is fontos szerepet játszik ebben a „képzeletbeli" csatában.

Minél nagyobb az állat, annál nagyobb méregadag szükséges ahhoz, hogy befolyásolja annak kimenetelét.

Számos tudós figyelte meg a kisebb pókokra vadászó skorpiókat. Nyugat-Ausztráliában például az Isometroides vescus skorpió a barlanglakó, többek között a farkaspókok vadászatára „szakosodott". Amikor a pókok nagyobbak lesznek, akkor azonban megfordulnak az erőviszonyok: egyes madárpókfélék a skorpiók ismert ragadozóivá válnak. A kutatók megállapították, hogy

a Yucatán-félsziget egyes falvaiban, ahol nagyobb madárpók populációk élnek, a skorpiók feltűnően hiányoznak.

Amikor a kutatók a helyi mexikói vöröspotrohú tarantulát (Tliltocatl vagans) és kéreg skorpiót (Centruroides fajok) a laboratóriumban egy terráriumba tették, a madárpók minden alkalommal sikeresen megelőzte a skorpiót, függetlenül attól, hogy melyik rovar támadt először.

Ez a szakemberek szerint azért lehetséges, mert

az evolúciós fegyverkezési versenyben a madárpókok kifejlesztettek egy módszert a skorpióméreg méregtelenítésére, ami az állatok hemolimfáiban, azaz a nyitott keringési rendszerében áramló folyadékban található.

Összességében a két impozáns „versenyző" harcának kimenetele az ízeltlábú ragadozók méretétől, sebességétől és mérgétől függ, ám ha a szakembereknek fogadniuk kéne, a pénzüket saját bevallásuk szerint a madárpókra tennék.