150 éve, 1871. július 10-én hagyta jóvá az uralkodó a Műegyetem új szervezeti szabályzatát, egyetemi rangra emelve az intézményt - olvasható az intézmény közleményében. Mint írják, az önálló magyar műegyetem létrehozásának ügye a reformkor idején végig napirenden volt, mivel a 19. század elején fellendülő hazai ipari fejlődés támasztotta szakemberigényt a mai BME első jogelőd intézménye már nem tudta kielégíteni.
Bár az 1856-ban alapított Joseph Polytechnicum felsőfokú képzést nyújtott, 1860-tól pedig a Műegyetem elnevezést is használta, mérnöki oklevelet továbbra sem adhatott ki.
A fordulópontot a kiegyezés hozta el, amikor az új kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere Eötvös József lett,
aki régóta pártolta az önálló műszaki egyetem létrehozásának ügyét – írják. Eötvös az erről szóló törvényjavaslatát 1870. április 7-én terjesztette a képviselőház elé, amely 1871 tavaszán fogadta el a határozatot.
Az 1871/72-es tanévet 448 hallgatóval 45 oktatóval és 13 fős nem oktató személyzettel, egyelőre még nem saját épületben kezdte meg a Magyar Királyi József Műegyetem. Ezzel a világon az első műszaki felsőoktatási intézmény lett, amely nevében az egyetem szót is viselte.
Az oktatás kezdetben a teljes tanszabadság alapján történt, azonban már néhány tanév múlva ajánlott tanrendeket készítettek, 1882-ben pedig kötelezővé is tették ezeket.
A szigorlatok eredményes letétele után mérnöki, gépészmérnöki, építészi, illetve vegyészi oklevelet kaptak. Ez pedig különösen fontos előrelépés volt, mivel
Magyarországon 1850-1873 között nem adtak ki egyetemi szintű mérnöki oklevelet, amely hozzájárult a mérnöki címmel történő visszaélésekhez is.
Az intézmény kezdetben bérelt házakban működött, 1882-ben foglalta el a Múzeum körúti, mai ELTE épületeket, amelyek már a beköltözéskor is szűkösnek bizonyultak. Végül 1904-1909 között költözhetett mai, lágymányosi campusára az intézmény, amely ekkorra már az egyetemi jogok teljességét birtokolta, mivel 1901-ben megkapta a doktori cím adományozásának jogát is.