Csak a halál vetett véget Csák Máté kiskirályságának

Az oligarcha a rozgonyi csata után meggyengült, és halálát nem élte túl a birodalma (a kép illusztráció)

A magyar történelem egyik leghíresebb-leghírhedtebb főura, a fénykorában az egész Felvidéket, tizennégy vármegyét valamint ötven várat és erődöt birtokló Csák Máté kereken hétszáz éve, 1321. március 18-án halt meg természetes halállal. A királyokat felemelő és megbuktató nagyhatalmú főur halálával a birodalma is szétesett, megnyitva az utat a magyar történelem egyik legfényesebb fejezete, az Anjou-dinasztia 14. századi uralkodása előtt.

Bécsig üldözték és meghódolásra kényszerítették a Habsburg trónkövetelőt

Csák Máté 1260 körül született a nagy múltú Csák nemzetség legismertebb sarjaként. A két világháború közötti csehszlovák nacionalista propaganda Csák Máté személyében vélte felfedezni a független Szlovákia korai megteremtőjét, külön hangsúlyozva, hogy a híres főúr ereiben cseh vér csörgedezett.

Ebből a beállításból azonban semmi sem igaz;

a Csák nemzetség őse Szabolcs, Árpád nagyfejedelem közeli rokona és a hét honfoglaló vezér egyike volt ugyanis, akinek leszármazottai Fejér vármegyében, a Vértes környékén kaptak birtokokat.

Csák Máté 19. századi cseh portréja Forrás: Wkimedia Commons / Josef Rupert Maria Přecechtěl

És a kiskirályként uralkodó későbbi leszármazott, Csák Máté ötezer fős hadseregében

annak ellenére is a magyar volt a vezénylés nyelve,

hogy zömében cseh zsoldosokból illetve lovagokból állt a serege. A befolyásos nemzetség az államalapítás után további jelentős birtokokhoz jutott a Felvidéken, ahol II. Máté Tapolcsány várát tette meg családi központnak.

IV. (Kun) László és I. Rudolf német király találkozója Forrás: Wkimedia Commons /Than Mór

Csák (III.) Máté neve az utolsó Árpád-házi uralkodó III. András trónra lépése után vált ismertté. IV. (Kun) László erőszakos halála után az 1290-ben királlyá választott III. András rendkívül nehéz külpolitikai helyzetben foglalta el a trónt.

Miután Kun Lászlót meggyilkolták, I. Rudolf német király megüresedettnek nyilvánította a „magyar hűbért",

amelyet fiának, Habsburg Albertnek „adományozott".

I. Rudolf német király III. András halála után "megüresedett hűbérnek" nyilvánította Magyarországot Forrás: Wkimedia Commons /Ludwig Minnigerode

Albert trónfoglalási kísérletének megakadályozására a törvényes magyar király, III. András 1291-ben hadjáratot indított Alsó-Ausztria ellen. A király pártjára állt Csák Máté derekasan küzdött harcedzett katonáival; miután Albert seregét szétverték, a magyar sereg Bécs alá vonult és meghódolásra kényszerítette a Habsburg trónkövetelőt.

Albert Habsburg herceg kénytelen volt lemondani a trónigényről Forrás: Wkimedia Commons /Antoni Boys

A győztes hadjárat után nem is maradt el a király hálája; III. András magas udvari méltóságra emelte Csák Mátét, akit udvari lovászmesterének (agasonium regalium magister) tette meg, és kinevezte Pozsony ispánjává.

Az agresszív főrendnek gyorsan fejébe szállt a dicsőség

A 13. század végére erősen meggyengült a központi királyi hatalom. Amíg a tatárjárás után, az országot újjáépítő IV. Béla idején még a várak több mint egyharmada volt királyi birtok, ezzel szemben a század utolsó évtizedében, 1290 körül már csak alig az egyötöde: a négy legnagyobb hatalmú tartományúri család együttesen több várat birtokolt, mint a király.

IV. Béla király menekülése a mongolok elől Than Mór festményén. A tatárjárás után a király újjáépítette az országot Forrás: http://than.rs/thanmor-tortenelmi-muvek.html

A leggazdagabb tartományurak saját udvartartással és hadsereggel rendelkeztek, akik csak a pillanatnyi érdekeik szerint voltak hajlandóak szolgálni a királyt.

III. András trónra lépésekor Csák Máté és Kőszegi Henrik számított a két legnagyobb hatalmú oligarchának,

akiket az uralkodó kiváló diplomáciai érzékének köszönhetően a királyi hatalom szövetségeseivé tett. Ez az idilli állapot azonban nem tartott ki sokáig; 1292-ben a Kőszegiek fegyveres erővel elfoglalták a stratégiai jelentőségű királyi birtokot, Pozsonyt. A fontos várost a király mellett ekkor még kitartó Csák Máté vette vissza az uralkodó számára.

Az utolsó Árpád-házi király, III. András Forrás: Wkimedia Commons /Antoni Boys

A király 1296-ban a második legmagasabb közjogi méltóságba emelte Csák Mátét, megtéve az ország nádorának. Az agresszív természetű főúrnak azonban gyorsan fejébe szállt a dicsőség, aki a hatalmát és közjogi méltóságát nem az ország javára, hanem saját gyarapodására használta fel. Már korábban is számos várat és falut orzott el erőszakkal a szomszédaitól, de sem ez, sem pedig a magas méltósága nem tartotta vissza az egyre szemérmetlenebb rablásoktól.

II. András színezett portréja a Thúróczi-krónika 1488-as brünni kiadásában Forrás: Wikimedia Commons

Amikor 1297-ben a Pannonhalmi Bencés Főapátság Nyitra vármegyei birtokait kezdte el tűzzel-vassal pusztítani, a budai udvarban is betelt a pohár.

III. András megfosztotta nádori címétől

valamint visszavette a pozsonyi ispánságát is. A hatalmaskodó oligarcha – aki a királyi intézkedés ellenére tovább használta a nádori címet - szembefordult az udvarral. Valóságos rabló hadjáratot indított észak-kelet Magyarországon, ahol öt várat, valamint számos birtokot foglalt el még az évszázad vége előtt.

III. András 1301-ben bekövetkezett halála után a trónviszályok zűrzavaros évtizedet következett Forrás: Wikimedia Commons

III. András 1301. január 14-én bekövetkezett halála után a cseh Vencel pártjára állt, hogy hozzásegítse a magyar koronához. Csák Máté úgy gondolta, hogy a magyar ügyekben teljesen tájékozatlan és komoly politikai hátországgal sem rendelkező kamasz Vencel trónra segítésével még tovább növelheti a saját befolyását. Az erőszakos hatalmaskodásai miatt ekkor már országszerte rettegett főúr, hogy minden az elképzelései szerint menjen, személyesen felügyelte Vencel 1301. augusztus 27-i székesfehérvári megkoronázását.

Csák Máté a magyar viszonyokban tájékozatlan Vencel királlyá választását támogatta Forrás: Wkimedia Commons / Josef Kriehuber

A trónra emelt hálás Vencel a kapott támogatásért cserébe Csák Máténak adományozta örökjogon Nyitra és Trencsén vármegyéket, valamint Bajmóc várát, királyi oklevéllel legalizálva a korábbi rablásokat is. A rettegett főúr azonban hamarosan Vencellel is szembefordult.

A békecsóktól az egyházi kiközösítésig

A hatalmi harcoktól légüres térbe került Vencel 1305 nyarán elhagyta az országot, és Prágába érkezve lemondott a magyar trónról. Az ismét kiújuló trónutódlási viszályban Csák Máté ugyanazt a taktikát folytatta mint korábban: a gyengébb jelölt mellé állva igyekezett jövőbeli adományokat kicsikarni a támogatásáért cserébe. Vencel kivonulása után, 1306-ban megszállta a visegrádi Fellegvárat, és Visegrádot tette meg udvartartása székhelyének.

A visegrádi fellegvár madártávlatból Forrás: MTI/H. Szabó Sándor

A hatalmi harcoktól terhes „zűrzavar évtizedét" kihasználva seregével 1306-ban elfoglalta Zólyom vármegyét, és további tizennégy felvidéki illetve észak-magyarországi várat szállt meg. A pápai legátus, Gentilis bíboros közvetítésével 1310. november 10-én a pilisi (ma Pilisszentlászló, Pest megye) pálos kolortorban ünnepélyes fogadalmat tett a törvényes királynak megválasztott Anjou Károly Róbert elismerésére, esküvel szentesítve a neki való hűséget, amiért cserébe a király tárnokmesteri méltóságot ígért Csák Máténak.

Csák Máté hűségesküt tett az Anjou-házi Károly Róbertnek Forrás: https://www.origo.hu/tudomany/20150615-magyar-kiralysag-anjou-dinasztia-karoly-robert-szent-korona-lovagkor-budai-kiraly-var-visegrad.html

A békecsókkal megpecsételt esküt azonban nem vette komolyan, mert már a következő évben rendszeres rablóportyákat indított Visegrádról az akkori királyi székhely Buda környékére.

1311 júniusában a budai királyi palota kapujáig tört előre, tűzzel-vassal pusztítva a környéket.

Az ifjú király Csák Máté rablólovagjai elől kénytelen volt Temesvárra menekülni az udvarával együtt. Az uralkodó elkergetését újabb birtokszerzések és rablóhadjáratok követték; ekkor került Csák Máté kezére többek között Léva, Balogvár, Berzence és Sirok is.

Gentilis bíboros pápai legátus a Képes Krónikában Forrás: Wkimedia Commons

A hatalmaskodások és az azt kísérő szörnyű kegyetlenkedések hírére a pápa kiközösítetéssel sújtotta az esküszegő főurat, az exkommunikációs bullát személyesen az egyházfő követe, Gentilis bíboros, pápai legátus hirdette ki. A bulla szerint a Szentatya Csák Máté összes tisztjét, szolgáját és jobbágyát felmentette az uruknak való engedelmesség alól, kiközösítéssel fenyegetve meg mindazokat - rangtól és címtől függetlenül -, akik a jövőben alávetik magukat az oligarcha parancsainak.

Csák Máté a kiközösítésen feldühödve megostromolta és kirabolta az esztergomi érsek és a nyitrai püspök székhelyét Forrás: wikimedia.org

A bulla megtiltotta a papságnak a szentségek kiszolgálását, valamint halála esetén az egyházi temetést is a kiközösített főúr számára.

Az exkommunikáció hírére Csák Máté nem rémült meg, hanem éktelen haragra lobbant.

A bosszúszomjas kiskirály ostrom alá fogta a pápai bullát kihirdető esztergomi érsek, illetve a nyitrai püspök székhelyét: Esztergomot 1312-ben, Nyitrát pedig 1317-ben dúlták fel és rabolták ki a zsoldosai.

Csak a halál vetett véget Csák Máté kiskirályságának

A hosszú ideig elhúzódó trónviszály Károly Róbert harmadik, 1310. június 15-i székesfehérvári felkenésével és megkoronázásával ért véget. A király 1312. június 15-én a Kassához közeli Rozgony mellett súlyos vereséget mért Csák Máté szövetségeseire, Aba Amádé fiaira.

Csák a saját seregéből 1700 cseh zsoldost és több familiárisát küldte a csatába,

abban bízva, hogy sikerül vereséget mérni a királyra, de Anjou Károly johannita lovagjai szétszórták a lázadók seregét.

A királyi sereg vereséget mért a lázadó tartomáyurakra a rozgonyi csatában ( a kép illusztráció) Forrás: Pinterest

A rozgonyi kudarc érzékeny veszteséget okozott Csák Máté számára, akinek a vereség után egyre jobban megrendült a hatalma. 1315-ben kénytelen volt feladni Visegrádot, majd 1317-ben – a királyi hadak két hónapig tartó kemény ostroma után – elvesztette Komáromot is. E vereségek sem roppantották össze azonban Csák Máté kiskirályságát; az 1321. március 18-án bekövetkezett haláláig a királyi sereg csak hét várat tudott visszafoglalni a korona számára.

Az oligarcha a rozgonyi csata után meggyengült, és halálát nem élte túl a birodalma (a kép illusztráció) Forrás: Pinterest/Wolff

Halálát már nem élte túl a birodalma, a serege szétoszlott, a familiárisai hűségesküt tettek az uralkodónak,

az erőszakkal elorzott birtokok pedig visszaszálltak a koronára.

Csák Mátéval véget ért az a csaknem fél évszázadig tartó időszak, amelyet az oligarchák uralma jellemzett. Az utolsó kiskirályként hatalmaskodó tartományúr halála egyben a magyar történelem egyik legprosperálóbb korszakának, az Anjou „aranykornak" lett a nyitánya.