Az ózonlyuk felfedezője, aki felismert egy új geológiai korszakot

Paul Crutzen légköri tudós 87 éves korában hunyt el 2021. január 28-án

Elhunyt Paul Crutzen Nobel-díjas holland kémikus, az ózonlyuk egyik felfedezője. Nevéhez fűződik az antropocén kifejezés alkalmazása az emberi tevékenység által befolyásolt földtörténeti kor megnevezésére.

A 87 éves vegyész csütörtökön halt meg Németországban, családja körében - közölte a NOS holland közszolgálati média a vegyész családja és a mainzi Max Planck Kémiai Intézet információja alapján.
Crutzen kollégáival, a 2020-ban elhunyt Mario Molina mexikói és Sherwood Rowland amerikai kutatóval már 1974-ben a halogénezett szénhidrogének (CFC) használatának veszélyére hívta fel a figyelmet és megjósolta, hogy az ózonréteg néhány évtizeden belül erőteljesen megfogyatkozik ezek hatására. A tudósokat a témában végzett munkájukért 1995-ben tüntették ki a kémiai Nobel-díjjal.

Hidakat épített Amszterdamban, mielőtt új életet kezdett volna

Paul Crutzen 1933-ban született Amszterdamban; a nácik által megszállt Hollandiában nevelkedett és kezdetben mérnökként dolgozott, nem tudósként. Annak ellenére, hogy egyetemi karrierről álmodozott, beiratkozott egy műszaki iskolába, hogy megkímélje szüleit az egyetemi oktatás költségeitől, majd hidakat épített Amszterdamban, mielőtt új életet kezdett volna Svédországban. Amikor a stockholmi főiskolán újsághirdetést pillantott meg egy számítógépes programozási munkáról, lehetőséget látott. Annak ellenére, hogy nem volt tapasztalata, pályázott erre a pozícióra és megszerezte az állást - és hamarosan bekerült az egyetemi órákra, és elegendő kreditet gyűjtött ahhoz, hogy mesterképzést szerezzen, majd meteorológiai doktori programra jelentkezzen. Dr. Crutzen évtizedekig vizsgálta az emberek és a légkör kölcsönhatásait, tanulmányozta a légszennyezés okait, a tűzesetek hatásait, az atomháború következményeit és az ózonréteg kimerülését.

Az 1960-as és 1970-es években vizsgálta a nitrogén-oxidok hatását az ózonrétegre, jóslatuk hatására betiltották a hűtőszekrényekben és klímaberendezésekben a CFC használatát.

A tudós 1980 és 2000 között igazgatóként vezette a Max Planck Kémiai Intézet légkörkémiai osztályát.
A Max Planck Társaság elnöke, Martin Stratmann úttörőnek nevezte Crutzent.

Paul Crutzen légköri tudós 87 éves korában hunyt el 2021. január 28-án Forrás: Max Plank Institute

Elsőként mutatta meg, hogyan károsítja az emberi tevékenység az ózonréteget; az ózon csökkenésének okáról szerzett tudás alapozta meg az ózont bontó anyagok globális tilalmát

– fejtette ki Martin Stratmann. – Ez egyedülálló példa arra, hogyan vezethet közvetlenül világpolitikai döntésekhez egy Nobel-díjjal jutalmazott alapkutatás."

Crutzen nevéhez fűződik az antropocén kifejezés alkalmazása az emberi tevékenység által befolyásolt földtörténeti kor megnevezésére. Crutzen először egy 2002-es, a Nature című tudományos lapban megjelent írásában használta a kifejezést. A szakértő érvelése szerint

az ember tevékenység környezetre kifejtett hatása az elmúlt három évszázadban oly mértékben eszkalálódott, hogy a globális klímaváltozás is jelentősen megváltozott,

ezért külön terminusra van szükség a 18. század végétől a jelen időszakig tartó periódus leírására. A kifejezés azóta elterjed a tudományos és környezetvédelmi beszédben.

Úton a Montreali Jegyzőkönyv felé

Dr. Crutzen és kutatótársai előkészítették az utat a MontrealiJegyzőkönyv, a mérföldkőnek számító 1987-es szerződés felé, amely az ózont bontó alogénezett szénhidrogén-származékok (CFC-k) fokozatos megszüntetését szorgalmazza. A Nobel-díjának odaítélésekor a Svéd Királyi Tudományos Akadémia kijelentette, hogy „a három kutató hozzájárult üdvösségünkhöz egy globális környezeti probléma miatt, amelynek katasztrofális következményei lehetnek".

Crutzen az intézet szerint több mint 360 tudományos cikket és 15 könyvet írt. A világszerte legtöbbet idézett tudósok egyike volt, számos díjat kapott. Több tudományos akadémia tagja volt.

Paul Crutzen számos publikációban és nyilvános előadásban tárgyalta az emberiség milyen mértékben használja ki a Föld bolygó természeti erőforrásait. Az előadásokat általában saját és unokáinak képével fejezte be.

(MTI, Origó)