A káromkodás fájdalomcsillapító hatását már sokan, sokféleképpen vizsgálták. A téma első kutatói között találhatjuk Richard Stephens brit pszichológust, aki több mint egy évtizeddel ezelőtt megkísérelte a tézis igazolását.
Kísérlete során arra kérte az önkénteseket, hogy merítsék a kezüket a jeges vízbe, majd pontozzák a fájdalmukat egy egytől tízig terjedő skálán.
Az első alkalommal a kísérleti alanyoknak szó nélkül kellett tűrnie a kellemetlenséget, míg a második körben már megengedték nekik, hogy kedvük szerint káromkodjanak. Utóbbi esetben egytől-egyig csökkent fájdalomról és a fájdalomérzet nagyobb toleranciájáról számoltak be.
Legújabb kutatásukban Richard Stephens és kollégája, Olly Robertson arra voltak kíváncsiak, hogy mi történik, ha a jeges vízkísérlet során kicseréljük a kijelölt szavakat.
Az új kísérletben 92 önkéntest kértek arra, hogy tartsák a kezüket egy 3-5 Celsius fok alatt tartott vízzel teli csőben mindaddig, amíg úgy érezték, hogy az már nem elviselhető számukra.
A kísérlet alatt a tudósok figyelték a résztvevők pulzusát, akiknek véletlenszerűen kellett négy szó közül egyet-egyet elismételniük három másodpercenként. Közben azt vizsgálták, hogy ezek milyen hatással vannak mind a fájdalomérzékelésre, mind pedig arra, hogy az önkéntesek mennyi ideig tudták a kezüket a vízben tartani.
A négy szó tartalmazott egy káromkodást, egy semleges szót és kettő, kifejezetten a kísérlethez kialakított trágár kifejezést: a „fouch" a résztvevők érzelmi reakciójának kiváltására szolgált, míg a „twizpipe" a humoros válaszadást jelezte. A kísérlet eredményei alátámasztották Stephens korábbi kísérletének téziseit, legalábbis a fájdalom érzékelése szempontjából.
Ezúttal a káromkodó szavak kiejtése 32 százalékkal növelte a fájdalomküszöböt és 33 százalékkal a fájdalomtoleranciát.
Ezzel szemben a többi szó semmiféle jótékony hatással nem bírt ezekre, ami a kutatók szerint nem teljesen meglepő. Hozzátették: bár azt még nem tudni, hogy a tabuszavak vajon hogyan és miként segíthetnek csökkenteni a fájdalmat, de elképzelhető, hogy az úgynevezett klasszikus kondicionálás áll a háttérben.
Az emberek jellemzően gyermekkorukban tanulják meg ezeket a kifejezéseket, és elsősorban érzelmileg fűtött helyzetekben használják őket.
Eredményeket a Frontiers in Psychology tudományos folyóiratban publikálták.