"Mintha elütött volna egy vonat" - ilyen átesni a koronavíruson

koronavírus
Coronavirus pandemic. Illustration of a coronavirus particle and a world map formed of people. Different strains of coronavirus are responsible for diseases such as the common cold, gastroenteritis and SARS (severe acute respiratory syndrome). The new coronavirus SARS-CoV-2 (previously 2019-CoV) emerged in Wuhan, China, in December 2019. The virus causes a mild respiratory illness (Covid-19) that can develop into pneumonia and be fatal in some cases. The coronaviruses take their name from their crown (corona) of surface spike proteins (large protrusions), which are used to attach and penetrate their host cells. Also within the membrane are haemagglutinin-esterase glycoproteins (smaller protrusions), small envelope glycoproteins (holes) and membrane proteins (outlined on membrane surface).
Vágólapra másolva!
Ahány ember, annyiféleképpen fogják átélni az új koronavírus okozta megbetegedést, a COVID-19-et. Mint ismert, a 65 évesnél idősebb emberekre életveszélyes a vírus, Olaszországban például a meghalt betegek átlagéletkora 80,5 év. Két, a koronavírusból meggyógyult (ausztrál, illetve angol) férfi beszámolóját tesszük közzé. Részletesen elmesélik, mit észleltek, hogy élték át a betegséget.
Vágólapra másolva!

Soha életemben nem voltam még ilyen beteg

Connor Reed angoltanárként dolgozott Vuhanban, amikor a járvány elindult, és az egyik első brit volt, aki elkapta a COVID-19-et. A betegség lefolyását napló formájában, részletekbe menően dokumentálta.

Első nap – Megfáztam. Tüsszögök, a látásom kicsit homályos. Nem annyira vészes azért az állapotom, és szerintem mást sem fogok megfertőzni. Nem maradhatok ki a munkából.

Második nap – Elkezdett fájni a torkom. Emlékszem, édesanyám gyerekkoromban mézet kevert a forró vízbe, azzal itatott. Talán most is működni fog.

Harmadik nap – Sosem dohányoztam, és alkoholt is csak ritkán iszok. Most viszont nagyon gyorsan túl kell esnem a betegségen, hogy visszamehessek dolgozni. Úgyhogy kizárólag gyógyászati célból viszkit kevertem a mézes italomba.

Negyedik nap – Úgy aludtam, mint akit kiütöttek. A kínai viszki mindent gyógyít. Iszok is még egyet.

Ötödik nap – Vége a megfázásnak. Ez semmiség volt.

Hetedik nap – Korai volt az öröm. Iszonyatosan érzem magam. Innentől már nem egy puszta megfázás az egész. Mindenem fáj, a fejem borzasztóan lüktet, a szemeim égnek, a torkom pedig összeszűkült. A nátha a mellkasomra húzódott, egyfolytában köhögök. Ez influenza, és nem lesz elég a bögre forró mézes víz viszkivel vagy anélkül.

Holnap nem megyek dolgozni, nem akarok senkit megfertőzni.

A kép illusztráció. Ha nincs kéznél zsebkendő, nagyon fontos, hogy ne a tenyerünkbe, hanem a fotón látható módon, a könyökhajlatba köhögjünk vagy tüsszentsünk Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Patrick Pleul

Nyolcadik nap – Eldöntöttem, nem megyek be dolgozni. Szóltam, hogy úgy egy hétig ne számítsanak rám. Még a csontjaim is fájnak. Nem hiszem, hogy ezen túl leszek egyhamar.

Felpolcoltam a párnákat a hátam mögé, úgy tévézek, és próbálok nem köhögni, mert az is fájdalmas.

Kilencedik nap – Még a lakásom körül tébláboló macska is levert. Kitettem neki egy tányér kaját, de meg se szagolta. Nem hibáztatom, nekem sincs semmi étvágyam.

Tizedik nap – Nem akar lemenni a lázam. A viszkim is elfogyott, de nincs erőm, hogy lemenjek egy újabb adagért. Nem számít, a forró mézes viszki úgyse sokat ér.

Tizenegyedik nap – Hirtelen jobban lettem, legalábbis fizikailag. Az influenza elmúlt. Szegény macska viszont elpusztult. Nem tudom, hogy én fertőztem-e meg, egyáltalán, a macskák lehetnek-e influenzásak? Nyomorultul érzem magam.

Tizenkettedik nap – Visszaestem. Azt hittem, kilábaltam az influenzából, de újult erővel visszatámadt. Alig kapok levegőt. Elég kimennem a fürdőszobáig, és már zihálok, kimerült leszek. Verejtékezem, a testem lángol, szédülök és ráz a hideg. Egyfolytában megy a tévé, de fel se fogom, mi van benne.

Délután fulladtam. Soha életemben nem voltam még ilyen beteg. Csak pár szippantásnyi levegőt tudok belélegezni, és amikor kifújom, a tüdőmnek olyan hangja van, mintha egy papírzacskót gyűrnének össze. Ez már nem vicc, el kell mennem a dokihoz. Ha azonban hívom a mentőket, az drága lesz.

Egy taxiutat biztosan túlélek. A Csungnani Kórházba megyek, ott rengeteg külföldi orvos van. Nem észszerű, de ilyen lázas állapotban inkább brit dokihoz mennék. A mandarinom nem a legjobb, de taxit még tudok hívni. 20 perc múlva meg is érkezem. Az orvos szerint tüdőgyulladásom van. Már értem, miért ad ki ilyen fura hangot a tüdőm. Egy csomó vizsgálatot elvégeznek rajtam, hat órán át vagyok benn.

Tizenharmadik nap – Tegnap késő este értem vissza a lakásba. Az orvos antibiotikumot írt fel a tüdőgyulladásomra, de nem merem beszedni – félek, hogy rezisztens leszek a gyógyszerre, és amikor igazán szükségem lenne rá, nem fog hatni. A hagyományos módszerekkel igyekszem kúrálni magam. Segít, hogy tudom, tüdőgyulladásom van.

Van kínai tigrisbalzsamom. Olyan, mint a Vick szteroidon. Belekeverem egy tál forró vízbe, a fejemre törülközőt teszek és inhalálok. Régi módszer, és még az antibiotikum is megmarad vészesebb időkre.

Tizennegyedik nap – Vízforralás, tigrisbalzsam, törülköző a fejre, inhalálás egy óráig. Ismételni.

Tizenötödik nap – Már összefolyik minden.

Tizenhatodik nap – Felhívtam anyámat, aki Ausztráliában él. Nem akartam korábban telefonálni, csak aggódott volna, és azonnal repülőre ül. Felesleges is lett volna, nem könnyű vízumot igényelni Kínába. Örülök, hogy hallhattam a hangját, még úgy is, hogy csak annyit tudtam elkrákogni: "Anya, beteg vagyok!"

Tizenhetedik nap – Kezdek jobban lenni, de egyelőre nem kiabálom el. Voltam már hasonló helyzetben.

Tizennyolcadik nap – A tüdőmnek már nincs olyan hangja, mint egy köteg törött gallynak.

Tizenkilencedik nap – Már jól vagyok annyira, hogy kimenjek egy újabb adag tigrisbalzsamért. Az orrom is kitisztult valamennyire, érzem, mit főz a szomszéd, és két hét után végre van étvágyam.

Huszonkettedik nap – Szerettem volna ma már dolgozni, de nincs akkora szerencsém. A tüdőgyulladás elmúlt, de most olyan fájdalom kerített hatalmába, mintha átment volna rajtam egy gőzhenger.

Tudom, nem lenne szabad, de a fülem belsejét fültisztító vattával masszírozom, hogy a fájdalom elmúljon.

Huszonnegyedik nap – Halleluja! Végre jobban vagyok. Ki gondolta volna, hogy ennyire rossz lehet egy mezei influenza.

Illusztráció Forrás: Hans Lucas via AFP/Amaury Cornu / Hans Lucas/Amaury Cornu

Nem sokkal a férfi felépülése után jött a hír, hogy egy idáig ismeretlen, tüdőgyulladást okozó vírus kezdett terjedni Vuhanban.

A kórházból hamarosan tájékoztatták, őt is ez az új koronavírus betegítette meg.

Reed is megfordult a sokáig csak a járvány kiindulópontjának tartott vuhani halpiacon, talán ott fertőződhetett meg. Most már jól van. Természetesen - azóta már ismerve a betegséget - nem lehet halogatni az orvosi segítséget, a teszt elkészítését, és utána minden orvosi előírást betartani. Nem beszélve arról, hogy a betegség a 65 évnél idősebb emberekre nézve életveszélyes.

A cikk folytatódik, lapozzon a következő oldalra!