Karanténban született meg a világirodalom egyik nagy remekműve

2020.03.28. 15:47

Amikor a 17. század elején a pestisjárvány miatt szinte megállt az élet, több mint egy évre bezártak a londoni színházak is. Az orvostudomány fejletlensége miatt akkoriban még nem tudtak hatásosan védekezni a járvány ellen, de azt tudták, hogy a betegség veszélyesen ragályos. A településeket és a fertőzöttek otthonait lezárták, és sokan vonultak a négy fal közé, hogy a lehetőségeikhez mérten elszigeteljék magukat a külvilágtól. Így tett William Shakespeare is, aki a kényszerű elvonulás idején írta  meg a világ drámairodalmának egyik legkiemelkedőbb alkotását, a Lear királyt.

„Üstökén ragadd meg a percet."
(Shakespeare)

Végigkísérte a járvány az egész életét

Az angol nyelvű drámaírás egyik legnagyobb alakja feltehetően 1564. április 23-án született egy angliai városkában. A családban ő volt a harmadik, és egyúttal a legidősebb életben maradt fiú. Már csecsemőként szerencsésen túlélte a pestis egyik pusztítását: 1564 nyarán ugyanis egy komolyabb járvány tombolt szülővárosában, Stratford-upon-Avonban, amiben a település lakosságának körülbelül az egynegyede meghalt.

Pestisdoktorok, a jellegzetes, madárcsőrszerű álarcbaForrás: Origo

William Shakespeare kamaszként számos történetet hallott az „apokaliptikus eseményről" és rengeteget imádkozott a helyi templomban az elhunyt városlakók lelki üdvösségéért. Apja, a jómódú John Shakespeare mellett kivette a részét a járvány  pusztítása utáni helyreállításában, és sokszor segítette a város szegényeit. Fiatalon, 19 éves korában kezdte el hivatásos színészi karrierjét Londonban, ahol íróként is tevékenykedett. Évekkel később résztulajdonosa lett a Lordkamarás Emberei nevű színtársulatnak.

Az életét végigkísérő pestisjárványok később is  fenyegetést jelentettek számára.

Shakespeare szülőháza Stratford-upon-Avon-banForrás: Flickr

A korabeli doktorok akkor még nem tudhatták, hogy a betegséget a fertőzött patkánybolhák terjesztik, így a járvány újra és újra kitört. Leginkább a tavaszi vagy nyári hónapokban, a színházak csúcsidényében tetőzött, ami miatt a hatóságok – a mai szabályrendhez hasonlóan – betiltották a tömeges rendezvényeket, összejöveteleket, társasági programokat.

Bezártak a színházak, az emberek karanténba vonultak

Miután  a színházat a 16-17. században gyakran a bujaság, a züllés és az erkölcstelenség melegágyának tartották a korabeli hatóságok, ezért bármilyen járvány esetén az elsők között zárták be a nyilvánosság elől.
A csapások oka a bűn, a bűn oka pedig a színjáték" – fogalmazta meg egy korabeli prédikátor és a legtöbben ezt a nézetet vallották.

Shakespeare az ún. Droeshout-portrén, amely a költő egyik legautentikusabb ábrázolása (1623)Forrás: Wikimedia Commons/Martin Droeshout

Míg 1603 és 1613 között Shakespeare írói karrierje szárnyalt és erre az időszakra esett költészetének és drámaírói munkásságának egyik legtermékenyebb szakasza, addig a pestis megpróbált mindig „közbeszólni".

Ekkoriban nyílt meg Angliában az első olyan színház, melyet színészek építtettek színészek számára, de éppen ezekben az években volt kénytelen a Globe - és más londoni színházak is - összesen 78 hónapra bezárni a járványok miatt. A színjátszásra és a könyvkiadásra sötét évek köszöntöttek. A színészek más munka után néztek, a színházak pedig tönkrementek vagy vándortársulatként folytatták munkájukat.

Shakespeare színháza korabeli metszetenForrás: Wikimedia Commons/Pesti Napló ajándék kötetéből 1920

A fellelhető dokumentumok tanúsága szerint Shakespeare  ekkorra már elegendő vagyont gyűjtött össze ahhoz, hogy házat vásároljon London Blackfriars nevű negyedében, szemben a templommal. Számos történelmi forrás szerint ide vonult vissza a pestis idején, ahol hasznosan töltötte az idejét és alkotói munkássága is termékenynek bizonyult; az érzelmek árnyalatai és filozófiai felvetések is egyre inkább megjelentek a műveiben.

A járvány visszhangjai a Lear királyban

Néhány kutató előtt még ma is kérdéses, hogy Shakespeare vajon tényleg ebben az időszakban írhatta-e a Lear királyt, amely végül az egyik leghíresebb és legösszetettebb tragédiájaként lett ismert. Számos feljegyzés és történelmi esemény erre utal,  kezdve a járvány kitörésétől a bemutatás időpontjáig.

Shakespeare szonettjeinek 1609-es kiadásaForrás: Wikimedia Commons/Shake-Speare's Sonnets, quarto published by Thomas Thorpe, London, 1609

Az irodalomtörténészek szerint a mű valamikor 1603 és 1606 között keletkezhetett, és először 1608-ban quatro (negyedrét) formában adták ki, majd az 1623-as első fólio kiadásban is megjelent.
Azt tudjuk, hogy a darabot 1606-ban, karácsony után mutatták be először, mégpedig I. Jakab angol király előtt – mutatott rá James Shapiro színháztörténész. – Az ezt megelőző hosszú időszakban Londonban pestisjárvány pusztított, ami miatt az összes londoni színház bezárt, így Shakespeare sok más színészhez hasonlóan kénytelen volt otthon maradni.

Shakespeare intenzív társasági életet élt a járványok előttForrás: Wikimedia Commons

Hozzátette: nehéz nem hallani a járvány visszhangjait a Lear királyban, amely vitathatatlanul a „legsötétebb tragédia", amit Shakespeare valaha is megírt: elhagyatott utcák, zárt üzletek, kóborló kutyák, vörös kereszttel jelölt házak és templomi harangok végtelen zúgása jelenik meg benne. 

James Shapiro szerint mindez erősen befolyásolhatta a drámaírót,

aki a széthulló család és a gyermeki hálátlanság megrázó történetén túl a világban szembeálló gonosz és jó szinte kozmikussá felnagyított harcát ábrázolja a művében.

I. (Stuart) Jakab angol király. Az uralkodó jelenlétében mutatták be a Lear királytForrás: Wikimedia Commons

Egy olyan tragédiát vetett papírra, amely „a kizökkent idő, a sarkaiból kifordult világ félelmetes látomása, ahol jó, rossz egyaránt elbukik".

Számos művében megjelenik a pestis

Ráadásul nem kizárólag a Lear király az egyetlen alkotás, amelyben Shakespeare utal a pestisre vagy a járványra. Noha írásaiban nem mindig találhatunk erre való közvetlen hivatkozást, mégis elrejtette történeteiben ezt az életét végigkísérő eseményt.

Shakespeare életét végigkísérte a járvány hatásaForrás: Wikimedia Commons/John Taylor

Ott van például a Rómeó és Júliában, ahol a hírnököt a járvány karanténba kényszeríti és ezért nem érkezik meg a hír Rómeóhoz, hogy Júlia csak eljátszotta a halálát – emlékeztetett James Shapiro. – A pestis megjelenik Shakespeare legellentmondásosabb darabjában, az Athéni Timonban, de a Szeget szeggel vígjátékban is.

A szakember szerint érdemes még ennél is korábbra visszautazni az időben, ha a karanténban töltött  időszakot vizsgáljuk.

Shakespeare több művében elrejtette a pestistForrás: Wikimedia Commons/Royal Shakespeare Company

Már 1592 júniusában, Shakespeare karrierje kezdetén is közel hat hónapra bezárták a színházakat egy pestisjárvány miatt. Ebben a fél éves periódusban a drámaíró két elbeszélő költeményt is kiadott: az erotikus témájú Vénusz és Adoniszt (Venus and Adonis), és a Lucretia meggyalázását (The Rape of Lucrece). Ahogy James Shapiro rámutat, valójában a járvány miatt karanténba kényszerült Shakespeare-nek valahol itt indult a világirodalmi örökséggé lett munkássága, amelybe beletartozik a Rómeó és Júlia, valamint a Machbeth, vagyis az angol „dalnok" legjobb művei.