Kamaszlányok csábították az erdőbe a nácikat, hogy likvidálják őket

Hannie Schaft (balra), Truus Oversteegen (középen) and Freddie Oversteegen (jobbra)

Amikor a nácik 1940 májusában megszállták Hollandiát, más európai országokhoz hasonlóan a lakosság kilencven százaléka próbált továbbra is „normális" életet élni. Johanna „Hannie" Schaft, Truus és Freddie Oversteegen ekkor mindössze 19, 16 és 14 éves fital lány volt. Miután a Luftwaffe porig bombázta Rotterdamot, egyetlen nap alatt megölve nyolc-kilencszáz civilt és lerombolva huszonötezer otthont, Hollandia kapitulált. A lakosság körülbelül öt százaléka nem bírt otthon tétlenül ülni és csatlakozott az ellenállókhoz. Így tettek a fiatal lányok is, akik eleinte klasszikus partizánakciókat hajtottak végre, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve elcsábítottak néhány német katonát, akiket az erdőben likvidáltak.

„Meg kellett tennünk. Szükséges kegyetlenség volt végezni azokkal, akik elárulták a jó embereket."
(Freddie Dekker-Oversteegen)

Mindig megpróbáltak emberek maradni

A tizennégy éves Freddie Oversteegen és két évvel idősebb nővére, Truus a szüleik válása után az Amszterdam melletti Haarlembe költöztek, ahol egy apró lakásban éltek édesanyjukkal. Hollandia azonban hiába deklarálta semlegességét a második világháború kitörése után, Hitler 1940. májusában hadüzenet nélkül megtámadta az országot.

Röviddel a náci megszállás után a fiatalok közvetlen közelről tapasztalták meg, hogy mivel jár a háború.

Rotterdam belvárosa 1940 májusában, a német bombázások után Forrás: Bundesarchiv

Bár szegénységben éltek, otthonuk nem egyszer adott biztonságos menedéket az üldözött zsidó családok számára, a lányok pedig illegális irodalmat, újságokat és náciellenes röplapokat terjesztettek, valamint hamis papírokat szereztek be a bujkáló zsidóknak. Amikor 1941-ben csengetett az ajtajukon Frans van der Wiel, nem volt kérdés, hogy a lányok csatlakoznak-e az ellenálláshoz. A veszélyes és sok kockázattal együtt járó felkérést az édesanyjuk is támogatott.

Menjetek, de mindig, minden esetben maradjatok emberek

– ennyit kért csak az édesanya két gyermekétől a Today I Found Out online portál beszámolója szerint.

Henri Winkelman (középen), közvetlenül a holland kapituláció aláírása után, 1940. május 15-én Forrás: Bundesarchiv/Hausen, V.

A lányok úgy érezték, hogy egyfajta „titkos hadsereghez" csatlakoznak, ahol egyszerűsített katonai kiképzést kaptak, megtanultak bánni a fegyverekkel és a robbanószerekkel, de kitanulták a rejtőzködés és álcázás mesterfogásait is. Freddie és Truus egy hétfős ellenállósejt tagjai lettek, ahol csak ők ketten voltak lányok, a többiek mind férfiak.

Frans van der Wiel úgy vélte, hogy két ártatlannak látszó kamaszlányra egyetlen német sem fog gyanakodni, ezért az első feladataik között a fegyvercsempészet szerepelt.

Amszterdam 1940. májusában Forrás: Bundesarchiv/Jäger

Mint később kiderült, a férfinak igaza volt:

a katonák egyszer sem állították meg a lányokat, amikor azok puskákat szállították a kerékpárjuk letakart kosarában.

Koruk és nemük miatt a megszálló hatóságok kevés figyelmet fordítottak rájuk. Fontos üzeneteket közvetítettek az ellenállás tagjai között, ügyesen loptak el személyazonosító okmányokat és néha zsidó gyereket menekítettek ki lehetetlennek tűnő helyekről.

Ügyesen elcsábították az erdőbe a náci tiszteket

A feladataik azonban hamarosan kibővültek, például a különféle ellenséges létesítmények elleni szabotázsakciók elősegítésével. Ilyenkor a lányoknak az volt a dolga, hogy flörtöljenek az őrökkel, miközben az ellenállás más tagjai észrevétlenül végrehajtották a robbantást.

Két év múlva csatlakozott az ellennálláshoz az egyetemen nemzetközi jogot végzett, huszonhárom éves Hannie Schaft is.

Freddie Oversteegen egy 1945-ös fotón Forrás: Remi Dekker

A három lány gyorsan barátságot kötött; a háború hátralévő éveiben közösen szervezték és hajtották végre az akciókat. Úgy döntöttek, hogy igyekeznek kihasználni az életkorukból és a nőiességükből fakadó előnyöket, amivel elég közel tudtak kerülni az ellenséges katonákhoz és német hivatalnokokhoz anélkül, hogy gyanúba keverednének. Ezért a flörtölés mellett tették le a voksukat.

A célpontot általában egy-egy SS katona jelentette, akit többnyire egy étteremben vagy egy bárban szemeltek ki.

Hannie Schaft (balra), Truus Oversteegen (középen) and Freddie Oversteegen (jobbra) Forrás: Courtesy of North Holland Archives

A magát ittasnak tettető Truus hozzálépett a kiszemelt nácihoz, és elkezdett beszélgetni a férfival, akit ügyesen elcsábított, majd javasolta, hogy sétáljanak egyet. A mit sem sejtő katonák ebbe többnyire lelkesen beleegyeztek,

ám az erdőben mindig szembejött velük valaki, mintha csak véletlenül járt volna arra.

Rászólt a lányra, hogy ilyen későn szégyenletes kint mászkálni, majd megfogta Truus kezét és elvezette. A magára maradt németre ekkor sortüzet lőttek a bokrok között megbújt fegyveres ellenállók, ezután levetkőztették a katonát (hogy ne tudják később azonosítani) és a holttestét egy előre megásott sírba temették.

Hannie Schaft 9 mm-es fegyvere Forrás: Wikimedia Commons

Ezt a gyakorlatot követték mindhárman: eleinte más ellenállók likvidálták a célpontokat, de később már maguk a lányok.

Az első gyilkosságot Freddie követte el azt követően, hogy az utcán szemtanúja volt, ahogy egy SS tiszt kiragadott az anyja kezéből egy csecsemőt,

majd a falhoz vágta és a baba szörnyethalt. A lány gondolodás nélkül előrántotta a fegyverét és lőtt. Később azt mondta, hogy bár a férfi nem szerepelt a célpontok között, egy pillanatra sem bánta meg tettét.

Senki sem gyanakodott rájuk

A lányok néha egyszerűen csak kerékpároztak az úton, és láthatatlanul bekerítettek egy német katonát. Amíg Truss flörtölt a férfival, Freddie a háta mögé került. Amint nem volt senki a látótávolságon belül, a Freddie elsütötte a fegyverét, majd a lehető leggyorsabban eltűntek a környékről.

Razzia Amszterdamban - a zsidók rettegésben éltek Forrás: Wikimedia Commons

Más esetekben követték a házakon található jelöléseket és fiatal, ártatlan külsejüket kihasználva bekopogtak, majd amikor az őrök kiléptek, rájuk lőttek a fegyvereikkel.

A lánytrió részt vett a robbantásokban és a szabotázs akciók előkészítésében is. A fennmaradt források szerint csak egyetlen egyszer mondtak nemet a küldetésre: az lett volna a feladatuk, hogy elrabolják az osztrák származású gauleiter három gyermekét, hogy fogolycsere céljára használják fel őket.

Freddie elbűvölte a katonákat Forrás: Wikimedia Commons

Az ellenállók nem bántanak gyermekeket

– utasította el Truus felháborodottan a különös felkérést, és többé nem is keresték meg őket hasonló kéréssel.

Idióták, én jobban lövök!

Hannie különösen vonzónak számított élénk vörös hajával. A hírneve később messzire eljutott és elfogását maga Hitler is követelte. Ahogy forrósodott a talaj az ellenállás tagjainak lába alatt, a lányok egyre nagyobb veszélynek voltak kitéve.

Hannie feketére festette a haját, ám 1945. március 21-én egy véletlenszerű katonai ellenőrzésen elkapták, amint náciellenes röplapokat próbált terjeszteni.

Egy ritka fotó Hannie Schaft-ról Forrás: Wikimedia Commons

Heteken át kínozták, de nem vallott. Közben a festék is lenőtt a haján és felismerték benne az üldözött ellenséget: Hannie-t alig pár nappal a felszabadulás előtt, 1945. április 17-én kivégezték. A legenda szerint golyó általi halálra ítélték, de az első két lövés nem találta el, amikor a lány felkiáltott: „Idióták, én jobban lövök". Ezek voltak az utolsó szavai.

Soha nem tudták igazán feldolgozni a történteket

A Hannie kivégzését követő tizennyolcadik napon Hollandia felszabadult, a németek pedig elhagyták az országot. Bár az Oversteegen-nővérek túlélték a háború borzalmait, teljes mértékben soha nem tudták feldolgozni azokat.

Truss a művészetekbe temetkezett, festett és szobrászkodott. Freddie viszont gyorsan férjhez ment és családot alapított; első gyermekét Hannie Schaftról nevezte el.

Hannie Schaft életéről 1981-ben film készült, A lány vörös hajjal (Het meisje met het rode haar) címmel, majd történeté 2015-ben és 2016-ban egy musical is feldolgozta (képünkön) Forrás: IMBD

A későbbi beszámolóikból kiderült, hogy gyűlölték magukat azért, amiért embereket öltek.

Azt is többször hangoztatták, hogy a lövés pillanata után sokszor ösztönösen segíteni szerettek volna felkelni az összeeső férfiaknak.

„Tragikus és nagyon nehéz időszak volt, és utána mindig sírtunk. Nem éreztük azt, hogy mindez jó lenne. Nem arra születtem, hogy gyilkoljak. Tudod, mit jelent ez a lelkednek? Mindent elveszítesz. Megmérgezi a szép dolgokat az életben." – emlékezett vissza Truus, aki a háború után rengeteg előadást és beszédet tartott, míg húga inkább visszavonultan élt.

Truus és Freddie Oversteegen Forrás: Wikimedia Commons

Végül mindkét nővér szép életkort élt meg: Truus 2016. júniusában, 92 évesen, míg Freddie 2018 szeptemberében, egy nappal a 93. születésnapja előtt hunyt el. Soha nem árulták el, hány német katonát likvidáltak, csak titokzatosan ennyit mondtak: „.Sohasem kérdezel meg egy katonát, hogy hány embert ölt meg".