Eanswith hercegnő időszámításunk szerint 630 környékén, az angliai kereszténység hajnalán született. Anglia első keresztény királya, Ethelbert dédunokája örökölte őse kitartását és vezetői képességeit. Apja, Eadbald király a délkelet-angliai kikötőváros mellett, Folkestone-nál épített számára kolostort, ami végül az ország első zárdájaként szolgálta az embereket.
A mindig kedves és álhatatos hercegnő 16 évesen csatlakozott a közösséghez, amelynek hamarosan vezetője lett
– mondta Andrew Richardson, a Canterbury Régészeti Szervezet régésze a LiveScience online tudományos portálnak. – Eanswith azonban néhány évvel később, a történészek becslése szerint 17-22 évesen váratlanul meghalt.
Származása és tisztaszívű élete miatt hamarosan szentté avatták.
A maradványokat 1885-ben építőmunkások találták meg, miközben azon dolgoztak, hogy eltávolítsák a vakolatot a folkestone-i templom északi faláról. A törmelék és a törött lapok rétege alatt azonban egy rejtélyes üreget fedeztek fel, amelyben egy ovális alakú, ólomból készült, kis méretű koporsót találtak. Ennek belsejében rejtőztek a szent hercegnő igen rossz állapotú csontjai, amihez először a szakemberek sem mertek hozzányúlni.
A maradványokat vallási okok miatt nem lehet eltávolítani a falból, ezért egyfajta kísérleti laboratóriumot állítottunk fel a templomban
– mutatott rá Richardson, hozzátéve, hogy kollégáival emiatt gyakran a helyszínen töltötték az éjszakát. – A csontokat valószínűleg a 16. században rejtették a falba, hogy megvédjék azokat a protestáns reformáció ideje alatt a pusztulástól.
A tudósok számos vizsgálatot, többek között szénizotópos kormeghatározást végeztek és arra jutottak, hogy a maradványok egy fiatal nőhöz tartoztak.
A csontok nem mutattak alultápláltságot és minden bizonnyal a hetedik századból származnak.
A korabeli feljegyzések később megerősítették, hogy a maradványok nagy valószínűség szerint Szent Eanswithé. Így ezek a legkorábbi angliai csontok, melyek bizonyítottan egy szenttől származnak.