Így győzte le a Sárrét a német Királytigriseket

Német páncélgránátos alakulat menetben a Dunántúlon

Hetvenöt éve, 1945. március hatodikán hajnalban vette kezdetét az európai hadszíntér utolsó nagy német ellentámadása, a hadtörténelembe balatoni csata néven bevonult Tavaszi ébredés (Unternhemen Frühlingserwachen) hadművelet. A német véderő még megmaradt páncélos tartalékainak összevonásával Adolf Hitler arra tett kétségbeesett kísérletet, hogy megtartsa a Harmadik Birodalom számára utolsó üzemanyagforrásnak számító dunántúli kőolajmezőket, és megpróbálja feltartóztatni a Vörös Hadsereg Ausztria irányába kibontakozó offenzíváját. A Balaton és a Velencei-tó közti térségben lezajlott összecsapás a kurszki, az ardenneki és az alföldi ütközet mellett a második világháború egyik legnagyobb páncéloscsatájának számít.

„Ha elveszítjük a magyarországi kőolajmezőket, be kell hogy fejezzem a háborút."
(Adolf Hitler)

Hitler a Dunántúlon akarta megfordítani a háborút

Az 1944. december 16.-án az Ardennek térségéből kibontakoztatott nagy német ellentámadás a kezdeti sikerek után kifulladt. Noha a Herbstnebel (Őszi köd) hadművelet teljesen váratlanul érte az angolszász szövetségeseket, a kezdeti zavar után a komoly erőfölényben lévő amerikai és angol hadseregcsoportok megállították a német előretörést, majd 1945. januárjában a kiindulási pontjaikra nyomták vissza a Wehrmacht és a Waffen-SS alakulatait.

Az ardenneki ellentámadáshoz összevonták a Harmadik Birodalom valamennyi páncélos tartalékát Forrás: Origo

Az Ardennek térségében elszenvedett súlyos veszteségek miatt Adolf Hitler 1945. január 16.-án kénytelen volt leállítani az offenzívát.

Hitler figyelme ekkor ismét keletre fordult, ahol a németek számára szintén katasztrofálisan alakult a helyzet.

A Vörös Hadsereg 1945. februárjában a Balti-tenger partvidékétől Magyarországig húzódó arcvonalon két nagy csoportba vonta össze erőit.

Zsukov (a képen középen balra), Montgomery, valamint Rokoszovszkij marsall (a képen középen jobbra) társaságában, az elfoglalt Berlinben Forrás: Wikimedia Commons

Georgij Zsukov marsall 1. belorusz frontja és Iván Konyev marsall 1. ukrán frontja, valamint a Konsztantyin Rokosszovszkij marsall parancsnoksága alatt álló 2. belorusz front Németország területén állt, hogy az Odera és Neisse folyókhoz felsorakozva megkezdje a felkészülést a náci Németország fővárosa, Berlin ostromára.

Sarló és kalapácsos vörös lobogó a Reichstag épületén. Zsukov alakulatai 1945 márciusában már Berlin elfoglalására készültek Forrás: Ria/Novosti

Magyarországon a Tiszántúl elfoglalása után Rogyion Malinovszkij marsall 2. ukrán frontja Fjodor Tolbuhin marsall 3. ukrán frontjának a magasabb egységeivel együttműködve 1944. karácsonyán bezárta az ostromgyűrűt Budapest körül.

Rogyion Malinovszkij marsall Forrás: Wikimedia Commons

Tolbuhin hadseregcsoportjának alakulatai szilárdan megvetették lábukat a Dunántúlon;

az ostromgyűrűbe zárt magyar fővárost a második világháború egyik legpusztítóbb és legtovább elhúzódó helyiségharca után február 13.-án foglalták el a Vörös Hadsereg egységei.

Budapestet 1945. február 13.-án foglalta el a Vörös Hadsereg Forrás: Ria/Novosti

Budapest bevételét követően Tolbuhin marsall azt tervezte, hogy a 3. ukrán frontnak a Duna nyugati partján, Ercsi és Dunapentele (ma: Dunaújváros) valamint Baja térségében kiépített hídfőiből

általános offenzívát indít a teljes Dunántúl elfoglalására.

Sztálin már Berlin elfoglalására koncentrált Forrás: Ria/Novosti/Archive

A moszkvai főparancsnokságnak, a Sztavkának az volt a legfőbb célja, hogy a dunántúli hadművelet továbbfejlesztésével elfoglalja Bécset, illetve, hogy a Vörös Hadsereg még az angolszász szövetségesek megérkezése előtt minél nagyobb osztrák területet tudjon megszállni.

Guderian ellenezte a támadást

1945. januárjának végén az ardenneki vereség és a Vörös Hadsereg fenyegető előretörése miatt ideges hangulat uralkodott a német véderő főparancsnokságán. A rommá bombázott német fővárosban 1945. január 17.-én

feszült hangulatú, indulatoktól sem mentes, veszekedésbe torkolló megbeszélés zajlott le a kancellárián.

Az elmúlt időszak vereségei erősen aláásták Hitler egészségét, aki annak ellenére, hogy még csak az 56. életévében járt, úgy nézett ki, mint egy aggastyán.

Hitler megfáradt aggastyán benyomást keltette Forrás: Bundesarchiv

A kiszámíthatatlanul viselkedő és heves dühkitörésekre hajlamos Führer, továbbra sem volt hajlandó szembenézni a katonai helyzet realitásaival.

A megfáradt, összetört ember benyomását keltő

Hitler azonban még mindig képes volt megtörni a válságos helyzetet józanul szemlélő, és a valóságtól elrugaszkodott terveivel szemben óvatos kritikákat megfogalmazó tábornokai ellenállását.

Guderian vezérezredes ellenezte a dunántúli offenzívát Forrás: Bundesarchiv

A január 17.-i tanácskozáson Heinz Guderian vezérezredes, a páncélos hadviselés legelismertebb szakértője, - aki ekkor a szárazföldi véderő főparancsnokság (Oberkommando des Heeres, OKH) vezérkari főnöke volt-, arra hívta fel Hitler figyelmét, a szovjet csapatösszevonások egyértelműen azt mutatják,

hogy a Vörös Hadsereg fő csapása északon fog bekövetkezni, Berlin és Szilézia ellen.

1945 tavaszán sorozatos, katasztrofális vereségek érték a német haderőt Forrás: Bundesarchiv

Guderian vezérezredes ezért azt javasolta, hogy valamennyi rendelkezésre álló erőt - különösen a megmaradt páncélos tartalékokat -, Berlin védelmére vonják össze, az 1. belorusz, és az 1. ukrán front fenyegető offenzívájának az elhárításához.

Hitler az összeomlás napjaiban is képes volt rákényszeríteni akaratát a tábornokaira Forrás: Bundesarchiv

Guderian helyzetértékelésével szemben Hitler viszont úgy vélte, hogy a Vörös Hadsereg Magyarországról fogja kibontakoztatni nagy offenzíváját,

ezért a még ütőképes páncélos erőket a magyar hadszíntérre akarta átcsoportosítani,

hogy innen indítson egy újabb, és reményei szerint a háború menetében döntő fordulatot előidéző ellentámadást.

Hitler mindenáron meg akarta tartani a zalai olajmezőket Forrás: Bundesarchiv

Döntésében az is komoly szerepet játszott, hogy mindenáron meg akarta tartani a zalai olajmezőket,

amelyek a birodalom utolsó jelentősebb üzemanyagforrását jelentették. Az impulzív természetű Guderian vezérezredes, aki tábornoktársai többségétől eltérően Hitlerrel szemben is vállalt konfliktusokat, őrültségnek nevezte a páncélos tartalékok eltékozlását. Azonban mint mindig, most is Hitler akarata érvényesült.

Heinz Wilhelm Guderian vezérezredes bátran felvállalta a Hitlerrel való konfliktusokat Forrás: Mary Evans / SZ Photo / Scherl/Copyright (c) Mary Evans Picture Library 2008/Rights Managed

Nem volt semmi reális alapja Hitler elképzeléseinek

A sietve kidolgozott és Hitler hadászati elképzeléseit tartalmazó Tavaszi ébredés (Frühlingserwachen) kódnevű hadműveleti terv a rendelkezésre álló erőkhöz képest túlontúl ambiciózus, és ezért eleve teljesíthetetlen célokat tartalmazott.

A Tavaszi ébredés hadművelt harcai térképen Forrás: Wikimedia Commons

Adolf Hitler még az ardenneki nagy ellentámadás előtt, 1944. december 4.-én megígérte a nála hivatalos berlini látogatáson tartózkodó Szálasi Ferenc „nemzetvezetőnek", hogy tavasszal egy olyan, magyar területéről kiinduló offenzívát fog indít, ami egészen a Kárpátokig veti vissza az oroszokat.

Szálasi már mint "nemzetvezető" 1944. december 4.-én a Hitlernél tett látogatása alkalmával Forrás: Europress/Getty

A Tavaszi ébredés műveleti tervében is visszaköszöntek ezek az irreális hitleri elképzelések. A dunántúli hadművelet elsődleges célja

a Dunához való áttörés, és a 3. ukrán front kettévágása lett volna,

ami után a támadás végrehajtására kijelölt magasabb egységeknek - Hitler elképzelése szerint - kétfelé válva vissza kellett volna foglalniuk Budapestet és a Duna-Tisza-közét, majd továbbfejleszteni az offenzívát az Alföld irányába.

Waffen-SS katonák a Dunántúlon, 1945. márciusában Forrás: WW2

A Führerrel ugyan Guderian tábornokon kívül senki sem mert komoly vitába szállni, de a hadművelet megtervezésben részt vett vezérkari tisztek is pontosan tudták, hogy az erők elégtelensége miatt

Hitler elképzeléseinek végrehajtására nem lesz semmilyen reális esély.

A terv szerint a fő csapást a Velencei-tó és a Balaton közötti résből kellett kibontakoztatni a Duna irányába.

Az 1945. március 6.-án a Balaton és a Velencei-tó között kibontakoztatott "Tavaszi ébredés" hadművelet volt a második világháború utolsó német offenzívája Forrás: Bundesarchiv

Hitler türelmetlensége miatt nem volt lehetőség a részletek, köztük a támadás sávjába eső terület talajviszonyainak alaposabb megvizsgálására,

pedig magyar vezérkari tisztek még a támadás megindítása előtt felhívták a németek figyelmét arra,

hogy a Sárrét, ami a főcsapás irányába esett, a kora tavaszi olvadások idején alkalmatlan terep a páncélosok, különösen a nehézharckocsik manőverezéséhez.

Papíron félelmetes volt a német csapásmérő erő

Az offenzíva végrehajtása egy papíron félelmetes csapásmérő erő feladata lett volna, amelyet a Harmadik Birodalom még bevethető páncélos erőiből vontak össze.

Német Párduc harckocsik a Dunántúlon, a Tavaszi ébredés hadművelet idején Forrás: WW2

A Balaton és a Velencei-tó térségéből kibontakozó főcsapást az ardenneki ellentámadásban részt vett Josef (Sepp) Dietrich SS-Oberstgruppenführer ( a Waffen-SS vezérezredese) parancsnoksága alatt álló 6. SS-páncéloshadseregnek, valamint Hermann Balck vezérezredes 6. hadseregének kellett végrehajtania, Heszlényi József vezérezredes 3. magyar hadseregének még megmaradt alakulataival kiegészülve.

Josef (Sepp) Dietrich, ( a kép bal szélén) a 6. SS-páncéloshadsereg parancsnoka Forrás: Bundesarchiv

Az offenzívát Otto Wöhler vezérezredes, a Dél Hadseregcsoport parancsnoka koordinálta.

Otto Wöhler vezérezredes (a kép bal szélén) a Dél Hadseregcsoport parancsnoka Forrás: Bundesarchiv/Mittelstaedt, Heinz

A támadóerő, 10 páncélos és 12 gyalogoshadosztály, összesen mintegy 220 ezer fő, valamint a 3200 löveg, és a 656 harckocsi illetve rohamlöveg

ugyan impozáns erőnek tűnt,

de az alakulatok többsége, különösen az ardenneki offenzívában a szövetségesektől súlyos veszteségeket elszenvedett 6. SS-páncéloshadsereg egységei nem voltak teljesen feltöltve.

Német páncélgránátos alakulat menetben a Dunántúlon Forrás: Bundesarchiv

A krónikus emberhiány miatt a veszteségek pótlására besorozott és sietve kiképzett újoncok harcképessége pedig össze sem volt vethető a korábbi évek csatáiban részt vett veteránok képességeivel, akikből 1945 tavaszára már csak igen kevesen maradtak életben.

1945. márciusára a Waffen-SS alakulataiban már csak kevés veterán akadt Forrás: WW2 in Color

A német támadóerőkkel szemben álló 3. ukrán front magasabb egységeibe 5 hadsereg, összesen 37 hadosztály 465 ezer embere, 6463 löveg és aknavető, valamint 400 harckocsi illetve önjáró löveg tartozott.

Fjodor Tolbuhin marsall nem sok támogatásra számíthatott a Sztavkától Forrás: Ria/Novosti

A szovjet oldalon jelentkező létszámfölény ellenére Tolbuhin helyzetét jelentősen megnehezítette, hogy nem számíthatott komolyabb utánpótlásra,

mert a Sztavka ekkor már szinte mindent a készülődő berlini csatára tartalékolt.

A 3. ukrán front magasabb egységei a magyarországi harcok során közel 1000 harckocsit vesztettek, amelyeket a német támadás megindításáig még nem pótoltak.

Tolbuhin megneszeli, hogy a németek támadni készülnek

Sepp Dietrich, a Führer régi szövetségese, a bajor hentesből illetve rendőrőrmesterből lett SS-vezérezredes, aki már az 1923. novemberi müncheni sörpuccsban is részt vett, 1945. január 22.-én kapta meg a parancsot, hogy alakulataival haladéktalanul kezdje meg az áttelepülést Magyarországra.

Sepp Dietrichet Hitler személyesen igazította el Forrás: Bundesarchiv

A hadseregparancsnokot, aki azon kevesek közé tartozott, akikkel Hitler tegeződött,

a Führer személyesen igazította el a teendőkről.

Rövid bajorországi pihentetés és feltöltés után a 6. SS-páncéloshadsereg egységei február végére fejezték be álcázott felvonulásukat Pápa, Veszprém és Várpalota térségében.

A páncélosok áttörését a gyalogság és motorizált egységek támogatták Forrás: Bundesarchiv/Wiegand

Dietrich hadseregéhez olyan kipróbált és félelmetes hírű magasabb egységek tartoztak, mint a keleti és nyugati fronton megedződött 1. SS Liebstandarte Adolf Hitler, illetve a 12. SS Hitlerjugend páncéloshadosztály.

Hermann Balck vezérezredes, a támadásra kijelölt másik csapattest, a 6. hadsereg parancsnoka Forrás: Bundesarchiv/Bauer

A támadásra felsorakozott páncélos hadsereget Herbert Otto Gille SS-Obergruppenführer (a Waffen-SS altábornagya) IV. SS-páncéloshadteste erősítette, amely 1945. január végén illetve február elején az ostromlott magyar főváros felmentését célzó Konrad-hadművelet során már érzékeny veszteségeket okozott a Vörös Hadseregnek.

Herbert Otto Gille, a IV. SS-páncéloshadtest parancsnoka Forrás: Bundesarchiv

A Tavaszi ébredés hadműveletre kijelölt magasabb egységeket

szigorú titoktartás mellett és gondosan álcázva vonultatták fel a megindulási körleteikbe,

mivel a hadművelet remélt sikerében komoly szerepet játszott volna a meglepetés.

Német katonák egy Párduc harckocsival Forrás: Bundesarchiv

A németek készülődése azonban nem kerülte el Tolbuhin marsall figyelmét. A Garam térségében ejtett foglyoktól szerzett értesülések világossá tették, hogy olyan SS-alakulatok érkeztek Magyarországra, amelyeket egy offenzív hadműveletben készülnek bevetni.

Tolbuhin marsall megneszelte a németek készülődését Forrás: Ria/Novosti

Tolbuhin a hírszerzési információk alapján úgy döntött,

hogy egyelőre elhalasztja a dunántúli támadását,

védelmi állásokat épít ki, és a német ellentámadás feltartóztatása illetve kivéreztetése után indítja csak meg a Bécs irányába törő offenzíváját.

A kurszki csata tapasztalatait felhasználva a 3. ukrán front állásait mélységben elhelyezett és jól tagolt lépcsőkkel, valamint kiterjedt harckocsi-elhárító aknamezők telepítésével erősítette meg; a szovjetek tehát felkészülten várták a német offenzívát.

Foglyul ejti a sár a Királytigriseket

A Tavaszi ébredés bevezető taktusaként 1945. március 5.-én kora reggel Maximillian de Angelis gyalogsági tábornok harccsoportjának 4 hadosztálya délről elterelő támadást indított Sarohin vezérőrnagy 57. hadserege, illetve az 1. bolgár, valamint a 3. jugoszláv hadsereg alakulatai ellen.

Maximillian de Angelis gyalogsági tábornok Forrás: Bundesarchiv

Ez azonban még csak a „bemelegítés" volt a másnap kezdődő általános offenzívához. 1945. március hatodikán hajnali hat óra előtt öt perccel

kétezer német löveg össztüzének fülsiketítő robaja oszlatta el a ködös pirkadat csendjét.

Harminc percig tartó tüzérségi előkészítés után feldübörögtek a harckocsik motorjai, és a páncélos egységek támadásba lendültek.

Március hatodikán indult el a német áttörési kísérlet a dunántúli fronton Forrás: Bundesarchiv

Ekkor és itt vetették be a második világháború történetében a legnagyobb tömegben

a legerősebb német nehézharckocsikat, a Pzkpfw. Tiger Ausf. B típust, közismert nevén a Királytigriseket, amelyek - többek között -az ardenneki ütközetben legtávolabbra előretört páncélos parancsnok, Joachim Peiper SS-Standartenführer ( a Waffen-SS ezredese) 502. önálló nehézharckocsi-osztályának kötelékében rohamoztak.

Német Tiger-II "Királytigris" nehézharckocsik Forrás: Bundesarchiv

Amint a támadáshoz felvonuló páncélosok elhagyták a műutat,

hogy szétbontakozzanak a szovjet vonalak áttöréséhez, a havas esőtől felázott süppedékes talajon azonnal lelassult a haladásuk.

A Sárrét vizenyős, erekkel és mocsarakkal tagolt területe nem csak a páncélozott harcjárművek, hanem a rohamozó gyalogság dolgát is jelentősen megnehezítette.

A felázott talaj még a gyalogság dolgát is megnehezítette Forrás: Bundesarchiv

A borongós, ködös időjárás nem tette lehetővé az előrenyomuló német egységek légi támogatását, bár az is igaz, hogy a szovjet taktikai légierő „repülő tankjaiként" emlegetett nagy tűzerejű Iljusin Il-2 Sturmovikokat is a földhöz szegezte.

A felázott talaj és a nagy sár lelassította az előretörés ütemét Forrás: Bundesarchiv

A különösen nehéz terepviszonyok miatt a 46 tonnás PzKpfw V Panther (Párduc) harckocsik csak kínlódva tudtak előretörni,

a 69 tonnás Királytigriseket pedig egyszerűen foglyul ejtette a sár.

A 6. SS-páncéloshadsereg alakulatai az offenzíva első napján mindössze csak két kilométert nyomultak előre.

Moszkva üzen Tolbuhinnak: oldja meg saját erejéből a helyzetet

Másnap, március hetedikén sokat javult az időjárás. A balszárnyon Balck vezérezredes 6. hadserege áttörte Zahvatajev vezérőrnagy 4. gárdahadseregének vonalát, a 6. SS-páncéloshadsereg – amely ugyancsak folytatta az előrenyomulást - betört Gagen vezérőrnagy 26. hadseregének állásai közé.

Egy Párduc harckocsi és személyzete pihenőben a Tavaszi ébredés hadművelet idején a Dunántúlon Forrás: Bundesarchiv

A német támadás lassan kezdett teret nyerni: március 10.-ére már 25 kilométeres mélységben áttörték a 3. ukrán front védelmi vonalait.

A negyedik napra már 25 kilométer mélyen áttörték a szovjet vonalakat Forrás: WW2

Az 1. SS Leibstandarte Adolf Hitler páncéloshadosztály egységei elfoglalták Kálózt, és Soponyáig törtek előre. Heves utcai harcok után rövidesen Simontornya is német kézre került. Március 12.-én riasztó hír futott be Tolbuhin marsall főhadiszállására:

a németek Simontornyától nyugatra átkeltek a Sió-csatornán, amelynek túlpartján két kilométer széles hídfőt létesítettek.

Otto Wöhler vezérezredes március 14.-én bevetette a Dél Hadseregcsoport egyetlen tartalékban tartott páncélos magasabb egységét, a mintegy 200 harckocsival és rohamlöveggel felszerelt 6. páncéloshadosztályt is.

Kilőtt német Királytigris harckocsi a dunántúli harcokban Forrás: WW2

A 6. páncéloshadosztály bevetése nyomán a szovjetek helyzete átmenetileg válságosra fordult,

ami miatt Tolbuhin telefonon erősítést kért a moszkvai főparancsnokságtól, de a Sztavka azt válaszolta a marsallnak, hogy nem engedélyezi további egységek átcsoportosítását, hanem oldja meg a saját erőivel a helyzetet.

Tolbuhinnak a saját erőire kellett hagyatkoznia Forrás: Ria/Novosti

Tolbuhin a 4. és a 26. hadsereg között ütött rést a 3. ukrán front tartalékai, mindenekelőtt Trofimenko vezérezredes 27. hadserege, valamint Negyeljin vezérezredes tüzérhadosztályainak bevetésével sikeresen elreteszelte.

Március 14.-én a németek még át tudtak kelni Ozoránál a Sión, de ezzel végleg kifulladt az offenzíva.

Balck vezérezredes a tisztjei társaságában. A 6. hadsereget bekerítették az oroszok Forrás: Bundesarchiv

A német előretörés a krónikus üzemanyaghiány és a rettenetes talajviszonyok,

valamint a támadás további kibontakoztatásához szükséges erők hiánya miatt március 15.-én a front teljes, 90 kilométeres hosszán megállt; Hitler offenzívája végleg belefulladt a sárba.

Még a hűséges pretoriánus gárda is megtagadja Hitler parancsát

Ekkor a szovjeteken volt a sor. A magyarországi frontot felügyelő Tyimosenko marsall látva Tolbuhin szorult helyzetét, úgy döntött, hogy a Bécs ellen irányuló offenzíva megindítása előtt Malinovszkij 2. ukrán frontjából Glagoljev vezérezredes 9. gárdahadseregét valamint a 6. gárda-harckocsihadsereget Tolbuhin rendelkezésére bocsátja.

A szovjet ellentámadás március 16.-án indult meg Forrás: WW2

A nagy erejű szovjet ellentámadás március 16.-án indult meg a Velencei-tótól északra elfoglalt állásokból.

A 3. ukrán front támadó egységei gyorsan áttörtek Tatabánya és Mór között, március 22.-én pedig elfoglalták Székesfehérvárt.

A Sárréten rekedt 6. SS-páncéloshadsereg ezzel veszélyes helyzetbe került, mert gyors bekerítés fenyegette.

Malinovszkij marsall 2. ukrán frontjától két hadsereget bocsátottak Tolbuhin rendelkezésére Forrás: Ria/Novosti

A súlyos helyzet ellenére Hitler kerek-perec megtiltotta Dietrichnek a visszavonulást.

Várpalota térségében kudarcot vallott az oroszok feltartóztatására tett kísérlet, ezután pedig óráról órára egyre szűkebbé vált az a folyosó, amelyen a 6. SS-páncéloshadsereg alakulatai kicsúszhattak a 3. ukrán front egységeinek halálos öleléséből.

Német páncélos alakulat valahol a Dunántúlon, a Tavaszi ébredés hadművelet összeomlása után, 1945. március végén Forrás: Bundesarchiv

A 6. SS-páncéloshadsereg magasabb egységei ekkor olyanra ragadtatták magukat, amire a háborúban addig még nem volt példa: a Führer parancsával szembeszegülve, Dietrich egyetértésével megkezdték a visszavonulást az egyre szűkülő résen keresztül.

Dietrich nem törődött Hitler ostoba parancsával, és elrendelte a visszavonulást Forrás: Tumbrl

Az utolsó pillanatban még sikerült átcsúszniuk, a nehézfegyverzetük azonban szinte teljesen odaveszett.

A 6. SS-páncéloshadsereg 116 páncélost vesztett, köztük csaknem az összes Királytigrist

és számos Párduc harckocsit. E veszteségeket zömében nem az orosz páncélelhárítás, hanem a Sárrét felázott ingoványos talaja okozta.

Panzer IV harckocsik a dunántúli csatában Forrás: WW2

A visszavonuló német páncélos alegységek a kiszabadíthatatlanul sárba süllyedt harckocsikat egyszerűen felrobbantották. Dietrich a visszavonulás után szarkasztikusan azt mondta, hogy azért hívják az alakulatát 6. SS-páncéloshadseregnek, mert csak hat harckocsija van.

Rozsdás éjjeliedényben akarták visszaküldeni a kitüntetéseiket

Amikor Berlinbe megérkezett Dietrich visszavonulásának híre, Hitler éktelen haragra gerjedt. Őrjöngő dühében elrendelte, hogy az „árulásban" részt vett SS-egységek tagjait fosszák meg a karszalagjaiktól.

Hitler a megszégyenítő parancs kihirdetésével a legfőbb SS-elöljárót, Heinrich Himmlert bízta meg,

azt az utasítást adva a Reichsführer-SS-nek, hogy azonnal utazzon Magyarországra, és személyesen hirdesse ki a parancsot.

Himmler csak Bécsig mert elmenni, innen továbbította a Führer megszégyenítő parancsát Dietrichnek Forrás: Bundesarchiv

Himmlernek azonban esze ágában sem volt kimenni a veszélyes magyarországi frontvonalra, ezért megállt Bécsben, és innen üzente meg Dietrichnek a megaláztatást.

Német kilőtt Jagdpanzer valahol a Dunántúlon Forrás: Bundesarchiv

Amikor Sepp Dietrich végigolvasta Himmler táviratát, pulykavörösre vált arccal felkiáltott:

Adolf teljesen megőrült!"

Ezután letépte a nyakában függő tölgyfalombokkal, kardokkal valamint gyémántokkal ékesített lovagkeresztjét, és a kitüntetést teljes erejéből a földhöz vágta.

Sepp Dietrich földhöz vágta a lovagkeresztjét Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Azt is elhatározta, hogy nem hajtja végre a „régi harcostárs" megalázó parancsát. Hitler utasítása azonban mégis kiszivárgott, hatalmas felzúdulást okozva a katonák között.

Joachim Peiper azt javasolta tiszttársainak, hogy lovagkeresztjeiket egy rozsdás éjjeliedényben küldjék vissza Hitlernek Forrás: Bundesarchiv

Jochen Peiper egyenesen azt javasolta tiszttársainak, hogy a kitüntetéseiket egy rozsdás bilibe helyezve küldjék vissza a „berlini idiótáknak".

Erre azonban már nem került sor,

mert a Vörös Hadsereg ellentámadása kiszorította a németeket a Dunántúlról, és az utolsó német katona április 12.-én, a Pinkamindszent környékén zajló harcok befejeződésével hagyta el Magyarország területét.