A tanulmányban vázolt adatsorból jól látszik, hogy 2006-ban körülbelül 100 ezer cetfélét, köztük elsősorban delfineket fogtak el a kereskedelmi halászhajók. Ez a szám jelenleg évente mintegy 80 ezer. A kutatók most arra tettek kísérletet, hogy komoly számításokat végezzenek az Indiai-óceán delfinpopulációinak változásai kapcsán.
A kereskedelmi halászat a legnagyobb megoldatlan probléma a mai cetfélékkel szemben
– mondta Dr. Charles Anderson, a Maldív-szigetek Manta Marine szervezete kutatója, a tanulmány vezetője a The Guardian online kiadásának. – A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a véletlenül elfogott delfinek többségét nem jelentették, és az elpusztult állatokat valószínűleg visszadobták a vízbe.
Az Indiai-óceánból kifogott tonhalak körülbelül egyharmadát kerítő- és vonóhálókkal fogják el; ez a módszer azonban régóta aggasztja a természetvédőket, mivel az értékes tonhal begyűjtése mellett más fajok is beleragadnak a hálókba, beleértve a delfineket, bálnákat, cápákat. és teknősöket.
A hatalmas, hosszú hálók ugyanis nem csak tonhalat, hanem minden mást magukba zárnak ami az útjukba kerül.
A tüdővel lélegző tengeri emlősök esetén ez azt is jelenti, hogy az állatok a víz mélyén rekednek és megfulladnak. Tehát amikor kihúzzák a hálót, az értéktelen fogásnak számító élettelen delfineket egyszerűen csak visszadobálják a tengerbe.
A kutatás során a tudósok az összes elfogott cetféléket vizsgálták, köztük delfineket, disznódelfinféléket és bálnákat. Arra jutottak, hogy a hálókba begabalyodó állatok túlnyomó többsége delfin.
Az Indiai-óceánban élő delfinek száma több mint 80 százalékkal csökkent az elmúlt évtizedekben
– mutatott rá Dr. Puti Liza Mustika, a James Cook Egyetem Üzleti, Jogi és Kormányzati Főiskola professzora, a tanulmány társszerzője. – Tudjuk, hogy ez a „járulékos fogási szám" első hallásra igen riasztónak tűnik, de fontos megjegyezni, hogy a rendelkezésre álló adatkészletek nem elégségesek és sok a bizonytalanság körülöttük.
A tanulmány szerzői összesen 24 ország adatait vizsgálták, ahol rögzítették az 1981 és 2016 közötti „járulékos fogásokat", de tudják, hogy a rendelkezésre álló, korlátozott számsorok némelyike valószínűleg megbízhatatlan.
A hálóba kerülő állatok egy részét a halászok a tonhalhoz hasonlóan értékesíteni tudják, miután azonban a delfinek húsát senki sem fogyasztja, ezért az elpusztult emlősök visszakerülnek a tengerbe.
Ezért elsősorban a nyílt tengeren élő fajok vannak veszélyben, amik a halászok útvonalába kerülhetnek.
A környezetvédők régóta lépéseket sürgetnek: egyrészt az akár 30 kilométeres vonóhálók hosszát korlátoznák, másrészt pedig új halászai módszerek bevezetését javasolják, ami csak a konkrét fajok kifogását célozza.