A Monterey Bay Akvárium Kutatóintézet (Monterey Bay Aquarium Research Institute) munkatársai épp a kaliforniai tengerfenék történéseit rögzítették, amikor a felvételek vizsgálata közben valami egészen furcsa dologra lettek figyelmesek.
Bár első ránézésre úgy tűnt, hogy a tengeri szivacsok teljesen nyugodtan pihennek a fenéken, a valóságban azonban kissé mozogtak és egyszer csak egy hatalmas tüsszentést engedtek ki, miközben az egész testük kiszélesedett, majd összehúzódott. A sajátos viselkedést a következő videó is jól szemlélteti:
Maga a „tüsszentés" nem különösebben drámai, de abszolút észrevehető és igencsak furcsa
– mutatott rá Amanda Kahn, a kutatóintézet posztdoktori vezető kutatója a LiveScience tudományos online portálnak. – Ahogy az videóból is jól látható, a szivacs, amely szárának végén egy furcsa, borospohárszerű, fehér „csésze" is látható, kiszélesedik, majd összehúzódik.
Az álszövetes állat „tüsszögése" azonban igencsak lelassítva történt, amire a szakemberek megpróbáltak logikus magyarázatot találni.
A tengeri szivacsok testén állandóan víz áramlik át; a testükben központi űrbél található, amit csatornarendszer köt össze a testük felületén lévő likacsokkal, más néven pórusokkal. Nem mennek a táplálék után, inkább megvárják a vízben előforduló bomló, korhadó anyagokat, amiket aztán átszűrnek a testükön. A táplálékot a sejtek egyenként veszik fel és sejten belül emésztik, akárcsak az egysejtűek.
Úgy gondoljuk, hogy a „tüsszentés" a nemkívánatos anyagok kiürítésére szolgáló mechanizmus
– magyarázta Amanda Kahn, aki szerint enélkül a szivacs sokkal kevésbé lenne hatékony a szükséges tápanyagok megszerzésében. – Hozzánk hasonlóan ez az állat természetes reakciója, ami ahhoz szükséges, hogy folytathassa a szokásos táplálkozási magatartását.
Egy-egy ilyen „tüsszentés" általában negyven percig, de az új felvételek tanúsága szerint néha órákig vagy akár hetekig is eltarthat. Amanda Kahn szerint a mélytengeri környezet különös világában „még az idő is másként telik".