Száz éve választották Magyarország kormányzójává Horthy Miklóst

2020.03.01. 22:56

Kereken száz éve, hogy 1920. március elsején, a Nemzetgyűlés Horthy Miklós altengernagyot, az Osztrák-Magyar Monarchia hadiflottájának volt főparancsnokát és a Nemzeti Hadsereg fővezérét Magyarország kormányzójának választotta. Az első világháborúból a Monarchia részeként vesztesként kikerült és a "forradalmak", különösen a Tanácsköztársaságnak nevezett kommunista diktatúra miatt megtépázott ország konszolidációjában Horthy kormányzóvá választása számít az első és nagyon jelentős lépésnek.  Annak ellenére, hogy a Nemzetgyűlés csak ideiglenes közjogi megoldásnak szánta államfővé választását, Horthy Miklós kormányzó neve és 24 évig tartó regnálása egybeforrt a 20. századi magyar történelem meghatározó korszakával.

 

A Viribus Unitis csatahajó fedélzetétől a szegedi ellenkormányig

Horthy Miklós altengernagy (Kenderes, 1868. június 18.  – Estoril, Portugália, 1957. február 9.) számára úgy tűnt, hogy 1918. október 31-én végleg befejeződött az osztrák-magyar haditengerészetnél megkezdett és a bécsi nagypolitikáig terjedő töretlen ívű karrierje.

Horthy Miklós sorhajókapitány a Novara gyorscirkáló parancsnoki hídján. Horthy volt az osztrák-magyar haditengerészet egyik legsikeresebb tisztjeForrás: Wikimedia Commons

A Monarchia hadiflottájának utolsó főparancsnoka, az 1912- 1914 között Ferenc József császár egyik szárnysegédi tisztét betöltő világlátott tengerésztiszt

1918. október 31-én kora délután zászlóshajója, az SMS Viribus Unitis csatahajó fedélzetén levonatta a hadilobogót,

és a Pólában (ma: Pula, Horvátország) állomásozó flottát az uralkodó, IV. Károly király október 30-i távirati parancsának megfelelően, átadta a Délszláv Nemzeti Tanács képviselőinek.

A Tegethoff-osztályú SMS Viribus Unitis csatahajó, Horthy admirális zászlóshajójaForrás: Wikimedia Commons

Horthy altengernagy Pólából rövid bécsi megállóval szülőfalujába, Kenderesre utazott. Úgy tűnt, hogy az ekkor ötvenéves nyugállományba került admirális vidéki birtokán, Kenderesen fogja leélni hátralévő életét, távol a világot formáló nagypolitika történéseitől.

IV. Károly koronázási eskütétele a Mátyás-templom előtt, 1916. december 30-ánForrás: Wikimedia Commons

1918 késő őszének zűrzavarát, a Károlyi-féle őszirózsás forradalom felfordulását a fővárostól távol élte meg, csakúgy, mint az 1919. március 21-i hatalomváltást, amikor a tehetetlenül sodródó Károlyi Mihálytól Kun Béla és kommunistái puccsszerűen elvették a hatalmat.

1918 október végén tört ki Budapesten az őszirózsás forradalomForrás: Wikimedia Commons

A Magyarországon tomboló felfordulás szomorú következményeit magam is átéltem Kenderesen; ide vonultam vissza 1918 novemberében családommal. Nem volt könnyű a változott viszonyok közé beilleszkedni. Budapestre rá sem ismertünk abban az állapotában, ahogyan Bécsből családi jószágunkra hazamenet találtunk. A rend gyeplőit porba hajították; az utcákon garázdálkodó csoportok vonultak fel, élükön rendetlen egyenruhájú katonákkal, akik vörös zászlót vittek... Örültünk, amikor a várost elhagyhattuk"- így emlékezik vissza Horthy ezekre a napokra memoárjában.

Kun Béla szónokol a tömeghez. A bolsevista kísérlet, a Tanácsköztársaság súlyos anarchiába lökte a kivérzett országotForrás: Wikimedia Commons

A történelem azonban más szerepet szánt a nyugállományba vonult altengernagynak.

1919 tavaszán gróf Károlyi Gyula a kommunista diktatúra, azaz a Tanácsköztársaság ellen szervezett és az Antant támogatását élvező szegedi ellenkormánya híján volt a tekintélyes katonai vezetőknek.

Károlyi Gyula gróf, az aradi, majd a szegedi ellenkormány fejeForrás: Wikimedia Commons

Ezért a diplomáciában is járatos, öt nyelven folyékonyan beszélő, és katonai rátermettségét az első világháború tengeri hadműveleteiben bebizonyított admirálist kérte fel a hadügyminiszteri posztra,

amelyet a Bécsben életre hívott Antibolsevista Comité vezetője, gróf Bethlen István is messzemenően támogatott.

 

Bethlen István gróf (a képen középen, keménykalapban) a bécsi Antibolsevista Comité feje, és a konszolidáció későbbi miniszterelnöke támogatta Horthy kinevezésétForrás: Bundesarchiv

Horthy, Károlyi gróf felkérésének eleget téve, a miniszteri bársonyszék elfoglalásával 1919. május 31-én visszatért a közéletbe. „Véget ért az a rövid idő, melyet mint magánember tölthettem el. Mozgalmas életemnek új fejezete kezdődött. Károlyi kérésére átvettem a hadügyi tárcát, és felhívást bocsátottam ki a magyar nemzeti hadsereg felállítására" – írja a közéletbe történt visszatéréséről az emlékirataiban.

Zűrzavar és anarchia jellemezte az országot, amikor Horthy visszatért a közéletbe

1919 augusztusára Magyarország széthullás közeli állapotba került. Károlyi, valamint Kun Béla "kormányzása" anarchiát és felfordulást hozott az országra, ezt kihasználva pedig Csehszlovákia, a Román Királyság és a délszláv állam igyekezett minél nagyobb darabokat kihasítani a védekezésre képtelenné vált ország területéből.

A proletárdiktatúra véreskezű terroristái, az úgynevezett Lenin-fiúk egy csoportja. A Tanácsköztársaság 133 napos rémuralma felfordulást és anarchiát hagyott maga utánForrás: Wikimedia Commons

Mivel a belpolitikai konszolidációt sem a magyarországi bolsevik kísérlet csúfos bukása után megalakult tisztán szociáldemokratákból álló Peidl-kormánynak, sem pedig e kérészéletű kabinetet követő önjelölt miniszterelnök, Friedrich István kormányának sem sikerült megoldania a társadalmi támogatottság, valamint az Antant elismerésének hiánya miatt,

sürgősen tenni kellett valamit, hogy az ország megszabaduljon a román megszállóktól,

és megteremtse a párizsi békekonferencia által is megkövetelt kibontakozás feltételeit.

Peidl Gyula (a képen az ülő sor közepén) szociáldemokrata kormányaForrás: Wikimedia Commons

Horthy, aki alig másfél hónapig töltötte be a hadügyminiszteri posztot a szegedi ellenkormányban, 1919. július 12-én kivált a második Károlyi-kabinetből, és augusztus 9.-én a minisztérium fennhatósága alól kivont Nemzeti Hadsereg fővezére lett. Ezzel a tényleges hatalom is az ő kezébe került.

Horthy Miklós az önállósult Nemzeti Hadsereg fővezére lettForrás: Pinterest

Az alig hat napig regnáló Peidl-, majd az azt követő és politikailag légüres térben mozgó Friedrich-kormánnyal szemben

egyre inkább a Nemzeti Hadsereg fővezére vált a meghatározó politikai tényezővé, akit az Antant is támogatott.

Horthy nem volt hajlandó alávetni magát sem a szegedi ellenkormánynak, sem pedig a budapesti Friedrich-kabinetnek.

Friedrich István, az önjelölt miniszterelnök kabinetjét nem ismerte el az AntantForrás: Wikimedia Commons

A Nemzeti Hadsereg tiszti alakulataihoz elsősorban a Duna-Tisza közéről származó fiatal parasztgazdák és iparosok csatlakozása miatt

a fővezér serege hamarosan 30 ezer fősre duzzadt.

Horthy Szegedről Siófokra tette át a főhadiszállást, és intenzív tárgyalásokba kezdett a budapesti Antant-misszióval.

A Nemzeti Hadsereg tisztjeinek egy csoportja. 1919 őszén a tényleges hatalom a Nemzeti Hadsereg kezébe kerültForrás: Wikimedia Commons

Mindenféle rendezés elsődleges feltételéül szabta a román megszállók Budapestről és a demarkációs vonalon túli területekről való kivonását.

Sir George Russell Clerk (1874–1951) brit diplomata, az Antant budapesti meghatalmazottjaForrás: Wikimedia Commons/Albert Smith

Az anarchikus állapotok megszüntetése, valamint az Antant szemében is tárgyalóképes magyar kormány felállítása, továbbá a román csapatkivonás végrehajtásának felügyeletére a békekonferencia egy brit diplomatát, Sir George Russel Clerket küldte Budapestre, 1919 októberében.

Budapest tetemre hívása a Gellért Szálló előtt

Sir Clerk gyors eredményre jutott a román megszálló csapatok eltávolításának kérdésében: a román királyi haderő már november elején megkezdte alakulatai kivonását a Dunántúlról, Budapestről és a Duna-Tisza közéről.

A román megszállók által kiürített területeket a Nemzeti Hadsereg alakulatai foglalták el,

amit a budapesti baloldal, elsősorban a szociáldemokraták a Nemzeti Hadsereg önkényeskedéseire hivatkozva hevesen elleneztek.

Román megszálló csapatok BudapestenForrás: Wikimedia Commons

A megtorlástól tartó budapesti baloldali erők ugyanis azt szerették volna elérni, hogy a Nemzeti Hadsereget fegyverezzék le, és a rend fenntartására az Antant küldjön csapatokat Magyarországra, de ezt a törekvésüket semmiben sem támogatta a párizsi békekonferencia.

A "békecsinálók" a párizsi békekonferencia hangadói (balról jobbra) a versailles-i béketárgyalásokon: David Lloyd George brit, Vittorio Emanuele Orlando olasz, Georges Clemenceau francia miniszterelnök és Thomas Woodrow Wilson amerikai elnökForrás: Wikimedia Commons

Az Antant prominensei ugyanis Horthy altengernagy személyében - a budapesti baloldal állításaival szemben - nem véreskezű diktátort, hanem egy olyan, államférfiúi képességekkel is felruházott erélyes katonát láttak,

aki alkalmas lehet a konszolidációt gátló anarchikus állapotok felszámolására.

Ilyen előzmények után, 1919. november 19-én Horthy Miklós a Nemzeti Hadsereg élén bevonult Budapestre, ezzel pedig az ország közigazgatásának, politikai életének központja is a Horthy parancsnoksága alatt álló fegyveres erők fennhatósága alá került.

A nemzeti Hadsereg fővezére, Horthy Miklós a Gellért Szálló előtt, 1919. november 19-énForrás: Wikimedia Commons

A fővezér-tengernagyot a Gellért Szálló előtti téren a főpolgármester és a fővárosi elöljárók fogadták, nem minden aggodalom nélkül. Horthy a polgármester őt köszöntő beszédére többek között a következőket válaszolta:

Tetemre hívom itt a Duna partján a magyar fővárost: ez a város megtagadta ezeréves múltját, ez a város sárba tiporta koronáját, nemzeti színeit, és vörös rongyokba öltözött. Ez a város börtönre vetette, kiüldözte a hazából annak legjobbjait, és egy év alatt elprédálta összes javainkat."

Horthy békejobbot kínált BudapestnekForrás: Wikimedia Commons

Majd azt is hozzátette, hogy a múlt lezárása és a megbékélés jegyében hajlandó a testvéri kézfogásra.

A Nemzeti Hadsereg Budapestre történt bevonulásával végleg eldőlt, hogy Horthy Miklós lett az ország első számú „erős" embere, de Magyarország kül- és belpolitikai helyzetének stabilizálásához elkerülhetetlenné vált a közjogi konszolidáció is.

Megszületik a király nélküli királyság 

Az alkotmányosság helyreállítására az 1919 novemberében Huszár Károly keresztényszocialista politikus miniszterelnöksége alatt felálló kormány kapott megbízást. Az államforma, valamint az államfő személye körül mind a koalíciós kormányon belül, mind pedig a Nemzetgyűlésben komoly viták alakultak ki.

Huszár Károly keresztényszocialista miniszterelnök kabinetjeForrás: Wikimedia Commons

Az arisztokrácia és a klérus, a katolikus főpapság tagjait tömörítő legitimisták a Habsburg-Lotaringiai ház utolsó, közjogilag érvényesen megválasztott és megkoronázott tagját, IV. Károlyt tekintették továbbra is államfőnek.

A legitimisták a jogfolytonosság kérdésében arra hivatkoztak, hogy IV. Károly az 1918. november 13-án kiadott eckartsaui nyilatkozatban csak a Monarchia utódállamai tekintetében mondott le a trónról,

de ez nem érinti az uralkodó Magyarországgal kapcsolatos jogait.

 

IV. Károly király és Zita királyné koronázási képe. A királyi pár közt Ottó főherceg állForrás: Wikimedia Commons

Ezzel szemben a szabad királyválasztók arra az álláspontra helyezkedtek, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásával a Habsburg-ház örökletes hatalmát biztosító 1687.évi, illetve az 1723-as Pragmatica Sanctio, valamint az 1867-es kiegyezés is az érvényét vesztette.

Az államforma kérdésében nem volt ellentét a parlamenti pártok, illetve a legitimisták és a szabad királyválasztók között.

 

A legitimisták IV. Károlyt tekintették törvényes uralkodónakForrás: Wikimedia Commons

A köztársaság mint államforma szóba sem jöhetett, mivel a köztársasági eszme, különösen a Károlyi-féle úgynevezett népköztársaság, továbbá a kommün, a Tanácsköztársaságnak nevezett véres kommunista diktatúra gyászos emléke miatt össztársadalmi szinten is csak nagyon alacsony támogatottsággal rendelkezett.

Gróf Károlyi Mihály népköztársasága nem hagyott jó emlékeket maga utánForrás: Wikimedia Commons

Egyhangú társadalmi egyetértés volt abban, hogy az ország államformája a történelmi tradícióknak is megfelelő királyság maradjon, csak a király személyében nem sikerült dűlőre jutni. Az Antant, főleg az utódállamok erőteljes protestálása miatt IV. Károly visszatérését vagy egy Habsburg trónra ültetését nem támogatta,

sőt, a Habsburg restaurációs kísérletet egyenesen casus bellinek, háborús oknak tekintette volna.

 

Huszár Károly miniszterelnök (a képen balról a második) tett javaslatot a kormányzói intézmény bevezetéséreForrás: Wikimedia Commons

A nemzeti uralkodó személyében pedig nem alakult ki semmiféle konszenzus. A király személyével kapcsolatos patthelyzet feloldására Huszár Károly miniszterelnök azt a javaslatot terjesztette elő, hogy mindaddig, amíg ebben a kérdésben nem sikerül egyetértésre jutni, ideiglenes jelleggel válasszanak kormányzót.

A miniszterelnök előterjesztését a legitimisták és a szabad királyválasztók is elfogadták,

ezzel pedig megnyílt az út e fontos, és az Antant által is sürgetett közjogi kérdésnek a rendezése előtt.

 Felelevenedik egy több évszázados ősi jogintézmény

A magyar történelemben a kormányzói méltóságnak voltak már régi hagyományai, így többek között 1446 és 1452 között Hunyadi János, később, a Habsburgok 1849-es trónfosztása után pedig Kossuth Lajos töltötte be ezt a tisztséget.

Az 1849. április 14-i trónfosztás után Kossuth Lajos lett Magyarország kormányzójaForrás: Wikimedia Commons

A Huszár-kormány által kidolgozott törvényjavaslat, a kormányzói jogállásról szóló 1920. évi I. törvénycikk, amit a Nemzetgyűlés 1920. február 16-án ünnepélyesen elfogadott,

eredetileg a közjogilag „gyenge" köztársasági elnököt megillető államfői jogkört biztosított volna a kormányzó számára.

 

Az Osztrák-Magyar Monarchia címere. A  Monarchia felbomlása, valamint a forradalmak után visszaállították a királyság államformájátForrás: Wikimedia Commons

A törvény szerint a kormányzót nem illette volna meg a Nemzetgyűlés feloszlatásának joga, és a törvényhozás által elfogadott jogszabályokat csak egyetlen alkalommal küldhette volna vissza a háznak megfontolás céljából.

Amennyiben a ház változtatás nélkül ismét elfogadta volna a törvényt, akkor a kormányzó 15 napon belül már köteles volt azt aláírni. A kormányzót ugyancsak nem illette meg önállóan a hadüzenet és a békekötés joga, amit kizárólag csak a törvényhozás előzetes egyetértésével hirdethetett volna ki.

Horthy családja körében a kenderesi kúria teraszánForrás: Wikimedia Commons

Az államfői jogállás rendezése után már csak az maradt a kérdés,

hogy kit válasszanak meg erre a magas méltóságra.

Habsburg József főherceg, a Habsburgok magyarországi ágának tagja, aki a kommün bukása után „homo regiusként" már rövid ideig ellátta önjelölt kormányzóként az államfői teendőket, ismét „jelentkezett" a méltóságra, de semmiféle támogatást sem tudott szerezni ehhez.

Habsburg József főherceg szívesen lett volna kormányzóForrás: Origo

Az Antant és az utódállamok számára egyenesen casus belli lett volna egy Habsburg államfő.

A kormányzói tisztségre sokkal nagyobb eséllyel pályázott egy tekintélyes államférfi, Apponyi Albert gróf,

akinek nemzetközi elismertségét és diplomáciai, belpolitikai jártasságát mindenki respektálta.

Apponyi Albert gróf volt az egyik esélyes jelöltForrás: Wikimedia Commons

Amikor azonban Apponyi gróf elfogadta a párizsi béketárgyalásokra kijelölt magyar delegáció elnöki tisztét, lemondott arról, hogy kormányzónak jelöljék.

Apponyi Albert gróf, a magyar békedelegáció vezetőjeForrás: Origo

Ezért rajta kívül már csak egyetlenegy valaki jöhetett szóba; a rend helyreállításában tekintélyt szerzett és az Antant által is elfogadott egykori altengernagy, Horthy Miklós, a Nemzeti Hadsereg fővezére.

Elsöprő többséggel Horthyt választják meg Magyarország kormányzójának 

A Nemzetgyűlés 1920. március elsején ült össze, hogy a két héttel korábban elfogadott 1920. évi I. törvénycikk alapján szavazzon Magyarország kormányzójának személyéről. A képviselők elsöprő többséggel Horthy Miklóst választották meg a Magyar Királyság kormányzói méltóságára.

A Nemzetgyűlés elsöprő többséggel Horthyt választotta meg Magyarország kormányzójánakForrás: Wikimedia Commons

A 141 leadott szavazatból 131 voks jutott Horthynak,

az időközben visszalépett Apponyi Albert is kapott 7 szavazatot, 3 pedig érvénytelennek minősült. A titkos szavazás eredményének ismertetése után Prohászka Ottokár püspök vezetésével küldöttséget menesztettek a Gellért Szállóba, Horthy akkori főhadiszállására, hogy a megválasztott kormányzót eskütételre a parlamentbe kísérjék.

Horthy nem fogadta el feltételek nélkül a kormányzóvá választásátForrás: EUROPRESS/GETTY

Horthy Miklós ekkor azonban még nem fogadta el a felkérést, mivel ragaszkodott a kormányzói jogkör kiterjesztéséhez, a ház feloszlatásának jogához.

Megköszöntem az irántam tanúsított nagy bizalmat, közöltem azonban, hogy a felajánlott méltóságot nem fogadhatom el, és hogy elhatározásomat a nemzetgyűlés iránti tiszteletből, annak színe előtt adom majd elő... csak azt kifogásoltam, hogy a leendő államfő számára megállapított jogkör – ahogyan a sajtó közléséből ismerem – teljességgel elégtelen. A kormányzó még el sem napolhatná a nemzetgyűlést, még kevésbé oszlathatnál fel"- írja a memoárjában.

Egy egész korszak szimbólumává lett a kormányzó neve

Amikor Horthy válasza megérkezett a parlamentbe, Rakovszky Istvánnak, a nemzetgyűlés elnökének vezetésével sebtében módosították a törvény szövegét, megadva a kormányzónak a házfeloszlatás bizonyos feltételekhez kötött jogát.

Miután elhárult a jelölt által támasztott legfőbb akadály, felkérték a parlament egyik különszobájában várakozó Horthyt, hogy fáradjon a nagyterembe, az eskütételre.

Horthy Miklós az eskütételre indul, 1920. március elsejénForrás: Wikimedia Commons

1920. március 1-jén, miután a Nemzetgyűlés elfogadta a kormányzói jogállásról szóló korrigált törvényjavaslatot,

Horthy Miklós a ház plénuma előtt letette a kormányzói esküt.

 

Horthy leteszi a kormányzói esküt a Nemzetgyűlés plénuma előttForrás: Wikimedia Commons

A szavazást a kormányzóválasztást megelőző egyeztetések és tárgyalások eldöntötték.

Egy egész korszak szimbólumává lett a neveForrás: Wikimedia Commons

Horthy Miklósról közel száz évvel később Schmidt Mária történész professzor azt mondta: Horthy Miklós visszaadta a nemzet önbecsülését.

Az osztrák-magyar hadiflotta utolsó főparancsnokának és a Nemzeti Hadsereg fővezérének kormányzóvá választásával 1920. március 1.-jén új szakasz kezdődött a csaknem négy évszázad után függetlenné vált ország történelmében, a 24 évig tartó Horthy-korszak. 

Források:

Horthy Miklós: Emlékirataim (Budapest, 1990, Európa-História)

Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században (Budapest, 1999, Osiris Kiadó)

Nemeskürty István: Búcsúpillantás. A magyar királyság és kormányzója 1920–1944 (Budapest, 1995, Szabad Tér)