Sue Sophia Dauser 1888. szeptember 20-án született a kaliforniai Anaheim városában. Már gyerekként is mindig próbált másokon segíteni, nagyon érdekelték a gyógyítás lehetőségei és soha sem félt bepiszkolni a kezét. A középiskola elvégzése után 1907-től 1909-ig a Stanford Egyetemre járt, majd két évvel az első diplomája megszerzése után Los Angelesbe költözött.
Itt ismerte meg a Kaliforniai Kórház Ápolási Iskoláját, amely az első pillanattól kezdve nagyon vonzotta. Ide nyert felvételt 1911-ben, a tanulmányait pedig 1914-ben fejezte be.
Elszántan nézett szembe a nagy világégés, az első világháború viszontagságaival.
A hadseregben 1917-ben indult el a katonai karrierje, amikor csatlakozott a haditengerészethez, ahol először a tartalékos szolgálat kötelékébe került. Sue Dauser a következő hónapokban a skóciai Leith Haditengerészeti Kórházban szolgált, ahol főápolóként irányította és felügyelte a nyugati frontról evakuált brit és amerikai katonák ellátását. Csak 1918 júliusában lépett be a hivatásos katonák kötelékébe a haditengerészetnél.
Sue Dauser az első világháború utolsó hónapjaiban az edinburghi Hármas Számú Alapkórházban teljesített szolgálatot, ahonnan először a brooklyni, majd a San Diego-i haditengerészeti kórházba helyezték át.
A háború után, 1922-től az elsők között szolgált nőként a tengeren az USS Argonne hadihajó fedélzetén, majd két év múlva átkerült az USS Relief nevet viselő kórházhajóra.
A nővér 1923-ban már a Henderson fedélzetén szelte a tenger habjait, és itt találkozott a két évvel korábban hivatalba lépett amerikai elnökkel, Warren G. Hardinggal. A szívpanaszoktól és emésztési zavaroktól szenvedő elnök Alaszkában tett látogatást, hogy szót emeljen a faji megkülönböztetés ellen.
Sue megpróbált enyhíteni az elnök fájdalmain, ám az ország első emberét annyira legyengítette az utazás, hogy hamarosan váratlanul meghalt. Dauser még ekkor, 1923. augusztus 2-án is az elnök mellette állt, akit a végsőkig ápolt.
Az 1930-as években az ambiciózus nő több haditengerészeti orvosi létesítmény vezető ápolójaként dolgozott. Az ekkora már köztiszteletben álló nővér áldozatos szolgálatot végzett többek között a Guamon nevű hajón, a Fülöp-szigeteken, a kaliforniai San Diego-ban, Washington állam területén Puget Sound-ban, valamint a Mare-szigeten és a kaliforniai Long Beach-en.
Fáradhatatlanul dolgozott, adminisztratív feladatokat látott el, és más nővéreket is irányított.
Az újabb fordulópontot az 1939-es év jelentette, amikor kinevezték a haditengerészet ápolótestületének felügyelőjévé.
Ezen a posztján kettős feladatot látott el: egyrészt megszervezte és igazgatta a nagymértékben kibővített ápolótestületet a második világháború küszöbén, másrészt felügyelte ennek a tevékenységét. Sue Dauser irányítása alatt a nővértestület tagjainak száma 436-ról 11 ezerre növekedett a következő években.
A Sue Dauser által irányított szervezet fontos feladatának tekintette azt is, hogy a haditengerészet ápolóinak egyenlő rangot és kiváltságokat biztosítson. A háború végére a haditengerészet ápolói 364 bázison szolgáltak amerikai felségterületeken és a tengerentúlon, ideértve a csendes-óceáni flottakórházat, az észak-afrikai orvostechnikai egységeket, illetve tizenkét kórházhajó fedélzetét.
1942 júliusában a Kongresszus döntött a haditengerészetnél szolgálatot teljesítő ápolók úgynevezett „viszonylagos rangsoráról", tehát az őket megillető címekről, és egyenruháról.
A sokat bizonyított nővér először a parancsnokhelyettesi tisztséget kapta meg, majd decemberben az amerikai haditengerészet történetében első nőként sorhajókapitánnyá nevezték ki.
Ez volt a legmagasabb haditengerészeti rendfokozat, amit akkoriban nőként elérhetett. (A haditengerészetnél a sorhajókapitányi rendfokozat a szárazföldi haderő ezredesi rangjának felel meg.) Sue Sophie Dauser egy nővéralakulat elöljárójaként az amerikai hadsereg történetének első magas rangú női parancsnoka lett.
Kiváló, állhatatos munkájáért 1945 decemberében Dauser kiérdemelte a haditengerészeti miniszter, James Forrestal elismerését: a haditengerészetnél végzett munkásságát szolgálati emlékéremmel jutalmazták.
Dauser parancsnok kitűnő morállal és nagyszerű hatékonysággal irányította a haditengerészet ápolótestületét, miközben kötelességét állandó odaadással és hitelesen végezte mind önmagára, mind a parancsnoksága alatt álló emberekre, mind pedig az Egyesült Államok Haditengerészeti Szolgálatára nézve"
– állt Sue Dauser 1945-ös méltatásában, aki ekkor már visszavonult hivatalától.
Nyugdíjba vonulása után a kaliforniai La Mesában telepedett le, ahonnan még figyelemmel követte az eseményeket. Nagy örömmel vette tudomásul, hogy az 1947. április 16-i hadsereg-haditengerészeti, ápolói törvény (36. törvény) az általa szervezett haditengerészeti ápolótestületet az Egyesült Államok haditengerészetének hivatalos személyi testületévé tette.
A szervezet tagjai ezzel állandó tisztviselő státuszt, arányos fizetést és juttatásokat kaptak. Sue Dauser 1972. március 11-én, 83 évesen hunyt el. Munkássága és kitartása ma is példaként szolgál az utókor számára.