Évezredekig tartó, fokozatos folyamat során vált az egykori vadállat szelíd és engedelmes háziállattá, ám a szakértők a mai napig vitáznak azon, hogy ez a változás mikor és hogyan kezdődött.
Genetikai és alaktani vizsgálatok alapján a kutya háziasítására valamikor 40-15 ezer évvel ezelőtt került sor, ám a csehországi leletek most konkrétabb válaszokkal szolgálhatnak.
A Journal of Archaeological Science tudományos folyóiratban publikált tanulmány szerint a lelőhelyen talált kutyafélék fogazata felettébb árulkodó: eszerint ha összehasonlítjuk a vadon élő farkas és a már háziasított és az ember mellett élő kutya étrendjét, akkor jelentős eltéréseket találhatunk a fogakon.
Amikor az ősi, korai kutyák már az ember táborhelyén vagy az mellett éltek, több csontot fogyasztottak, mint a farkasok
– mutatott rá Peter Ungar, az Arkansasi Egyetem antropológusa. – Ők kaphatták ugyanis az ember által elejtett zsákmány egy részét, leginkább a már említett csontokat.
Ennek bizonyítására a kutatók a fogakon található, mikroszkopikus kopásnyomokat vizsgálták meg, és az eredmények igazolták az előfeltételezéseket. A farkastól eltérően, az „ős-kutyáknak" a fogain a keményebb táplálék, például a csontok rágásának nyomait mélyebb barázdák jelezték.
A csehországi Předmostí lelőhelyen a korábbi tanulmányok kettő, különböző típusú kutyaféle állatot azonosítottak, ám a leletek körül rengeteg a vita alakult ki. Az Arkansasi Egyetem antropológusainak legújabb elmélete szerint azonban a korai kutyák fogazata eléggé árulkodó, mert a kopásának eltérései megerősítették, hogy az egyikük (valószínűleg a korai háziasításnak köszönhetően) már az ős-kutya lehetett.
Lehetséges, hogy ez két morfológiai és magatartási szempontból különálló farkaspopuláció
– ismerte el Peter Ungar és csapata. – Ám a fogazatuk kopása miatt könnyen elképzelhető, hogy már a jégkorszak idején háziasítottuk valamilyen formában valamelyik csoportjukat.
Az új kutatás szerint ugyanis a két populáció „gyanúsan eltérő táplálkozást folytatott" és ez a farkasok viselkedés- és életmódbeli változására utalhat, ami a háziasításra enged következtetni.
A szerzők azonban szeretnék az eredményeket további vizsgálatokkal igazolni Közép-Európában,
ahonnan a korai kutyák legtöbb fosszíliája származik. Megjegyezték azt is, hogy a kutya az egyetlen olyan háziállatunk, amelynek háziasítása jóval megelőzte a mezőgazdálkodást.