A despota király, akit egy skót nemes eladott a parlamentnek

Károly abszolút hatalmat akart, a parlament pedig korlátozni akarta őt

I. Károly Anglia és Skócia királyának uralkodási éveit a feszültség jellemezte, ugyanis az uralkodó mélyen hitt abban, hogy isteni kegyelem folytán került a trónra. Emiatt azonban megpróbálta kizárni a parlamentet a hatalom gyakorlásából, és önállóan dönteni az állami ügyekben, amivel végzetes hibát követett el. Az angol királyt ugyanis egy skót nemes, bizonyos Archibald Campbell 1647. január 23-án egyszerűen "eladta" a saját törvényhozó szervének. Így ő lett az első uralkodó, akit a saját bírósága egy rövid tárgyalást követően halálra ítélt.

„Egy megvesztegethető királyságból egy megvesztegethetetlenbe megyek, ahol semmi sem zavarhat már meg."
(I. Károly angol király)

Nagyon nehezen tanult meg beszélni

A gyerekkorában rengeteget gyengélkedő és betegeskedő Károly 1600. november 19-én született a skóciai Dunfermline településen a skót VI. Jakab király második fiaként. December 23-án az edinburghi királyi kápolnában protestáns ünnepségen keresztelte meg David Lindsay püspök, és megkapta az Albany hercege hagyományos címet.

I. Erzsébetet Károly apja követte az angol trónon Forrás: Wikimedia Commons

Mindössze a harmadik életévét töltötte be, amikor Tudor Erzsébet hosszú öröklési viták után, fiúgyermek nélkül meghalt, és így Károly édesapja, I. Jakab néven elfoglalta az angol trónt. Bár családja elköltözött Angliába, a kis Károly azonban egy ideig még skót földön maradt: nem csak kedvelte ezt a vidéket, hanem

orvosai úgy látták jónak, hogy a kicsi és nem túl erős, törékeny egészségű fiúnak jobb lenne elkerülni a fárasztó utazást.

Apja barátja, Lord Fyvie vigyázott rá. Gyenge térdei és bokája erősítésére speciális, spanyol bőrből és sárgarézből készült csizmát kapott, de beszélni is csak nagyon nehezen tanult meg.

I. (Stuart) Jakab angol király, Károly apja, aki Erzsébetet követte a trónon Forrás: Wikimedia Commons

A lassabb tempójú, szinte folyamatosan habozónak tűnő beszéde egész életét végigkísérte. 1604-ben azonban már segítség nélkül végig tudta járni a Dunfermline-palota nagycsarnokát, ezért családja úgy döntött, hogy talán már elég erős ahhoz, hogy Angliába utazzon és csatlakozzon hozzájuk. Károly soha nem is tért vissza Skóciába.

Kitört a harmincéves háború

Egy éve múlva Károly megkapta a York hercege címet és tanulmányait egy skót presbiteriánus, Sir Thomas Murray felügyelete alatt végezte.

Irodalmat, nyelveket, matematikát és vallástudományt tanult, miközben tehetségesen lovagolt, íjászkodott, és vívott.

Idővel fizikai nehézségeit is sikerült legyőznie, amit az orvosai szerint az angolkór okozott. Károly testalkata ennek ellenére gyenge maradt, szemben a fizikailag erősebb és magasabb bátyjával, Henrik Frigyessel.

Károly szülei körében Forrás: Wikimedia Commons

A két testvér szerette és támogatta egymást, és az ifjabbik fiú igyekezett mindenben az idősebbre hasonlítani.

A fiatal herceget 1611-ben megválasztották a Térdszalagrend lovagjának, ami a szigetország egyik legnagyobb lovagi elismerésének számít.

Ám amikor 1612 novemberében a 18 éves Henrik Frigyes meghalt tífuszban, Károly előlépett trónörökössé és elnyerte a walesi, a cornwalli és a rohesayi herceg, később a Chester grófja címet.

Az ifjú Károly portréja Forrás: National Galleries Scotland/Robert Peake The Elder

A külpolitikai események akkor kezdtek bonyolódni, amikor Erzsébet húga feleségül ment V. Frigyes pfalzi választófejedelemhez, akit a cseh rendek az uralkodójukká választottak, mint a Protestáns Liga vezetőjét. Hamarosan azonban a német-római császár (a korábbi cseh uralkodó), a katolikus Habsburg Ferdinánd határozottan fellépett ez ellen.

II. Habsburg Ferdinánd ellenezte a protestáns törekvéseket Forrás: Wikimedia Commons

Ez a cselekménysor indította el a Habsburgok összes koronatartományára és a Közép-Európa jelentős részére kiterjedő összecsapások sorozatát, a harmincéves háborút.

Apja hibás politikáját követte

Az összecsapásokat sokan vallásháborúként, a katolikusok és protestánsok ellentéteként határoztak meg, amit az angol rendek is egyre jobban növekvő aggodalommal figyeltek. Károly apja, Jakab király diplomáciai úton próbált meg békét teremteni, ezért a spanyol udvarban keresett feleséget fiának: a legjobb jelöltnek Habsburg Mária hercegnő, Habsburg Ferdinánd unokahúga ígérkezett.

Károly uralkodási stílusát alapvetően édesapjától vette át Forrás: Wikimedia Commons

Azzal azonban nem számolt, hogy ezzel népe haragját vívja ki. Az angol parlament is nyíltan ellenezte mind a szorosabb spanyol kapcsolatokat, mind pedig a katolicizmus támogatását.

Az események akkor mérgesedtek el igazán, amikor Jakab főkancellárját, Francis Bacont korrupció vádjával letartóztatták a Lordok Háza előtt.

Az incidens azért is veszélyes precedenst jelentett, mert bár 1459 óta nem volt ehhez hasonló eljárás, évekkel később Károlyt és támogatóit is ugyanígy fogták el.

Élete túlnyomó részét Angliában élte le Forrás: G5 Paintings

Az ifjú herceg akkor még nem érezte, hogy apja és ő maga is hibás politikát követett: mélyen hitt abban, hogy a királyok isteni kegyelem alapján kerülnek trónra. Jakab király szerint ráadásul a parlament alsóházának csak az ország belügyeibe van beleszólása, ami újabb heves vitákat és feszültséget teremtett.

Előkészítette saját bukását

A spanyol frigy a lehetetlen feltételek miatt kútba esett, sőt, a háború veszélyét is felvetette. Jakab újabb ellenségeskedést szított, ám ekkor már betegeskedett és 1625-ben meghalt. A trónra lépő, tekintélyelvű Károly szinte azonnal újabb vitákba bocsátkozott az angol parlamenttel, és megpróbálta minél inkább előtérbe helyezni „királyi előjogait".

Egyszerűen úgy gondolta, hogy ő egyedül fog uralkodni.

Elhatározta, hogy csakis a saját lelkiismerete szerint fogja kormányozni az országot. A helyzet ezért egyre inkább elmérgesedett: a nép és a parlament ellenezte a király politikáját (különösen az adók kivetését valamint a vallási kérdésekben képviselt nézeteit), gyűlölték római katolikus feleségét (Bourbon Henrietta Máriát) és úgy vélték, hogy az uralkodó egyes tettei már-már zsarnokinak minősíthetők.

A király nem tudta függetleníteni magát a parlamenttől Forrás: Wikimedia Commons

Károly cselekedetei bizalmatlanságot váltottak ki, amelyekkel szép lassan előkészítette saját bukását. Míg 1628-ban a spanyolok és franciák elleni háborúban merült ki az angol kincstár, addig 1640-ben az anglikán egyház egységesítése miatt fellázadó skótok jelentettek problémát Angliának.

Károly a rengeteg háborúskodás miatt pénzhiányban szenvedett, ezért kénytelen volt újra összehívni a szinte ellenségnek tekintett parlamentet.

Károly abszolút hatalmat kívánt, a parlament pedig korlátozni akarta őt Forrás: Origo

Utóbbi ismételten igyekezett kikényszeríteni sérelmeinek orvoslását a királytól, és ezúttal már a kijátszása ellen is lépéseket tett; például kinyilvánította, hogy csak önmagát oszlathatja fel. Károly valamint a parlament ellentéte az 1640-es évekre éleződött ki végzetesen.

A skótoknál keresett menedéket, ám ők eladták Károlyt

A király gyanította (valószínűleg helyesen), hogy az angol parlament egyes tagjai összejátszanak a rebellis skótokkal.

Oliver Cromwell, I. Károly halálos ellenségének korabeli portréja Forrás: Wikimedia Commons

A letartóztatásukra tett kísérletek azonban rendre kudarcba fulladtak és az ellentétek 1642-ben polgárháború kitöréséhez vezettek. Hatéves fegyveres küzdelem kezdődött, amely során a "vasbordájú" Oliver Cromwell vezette hadseregnek köszönhetően

a sorsdöntő csatákban rendre a parlament erői győzedelmeskedtek.

Számos kisebb ütközet mellett Károly Marston Moor és Naseby mellett is döntő vereséget szenvedett Forrás: Wikimedia Commons

Károly még januárban elmenekült a fővárosból a Hampton Court palotájába, majd két nappal később átköltözött a Windsor kastélyba. Néhány hónap múlva megpróbált hazatérni, ám az erőviszonyokat látva kénytelen volt visszavonulót fújni.

Károly a számos katonai vereség és sikertelen kísérletek ellenére egy másodpercre sem érezte hátrányban magát: a monarchia több száz éves hagyománya biztonságot nyújtott neki.

Károly menekülni kényszerült Forrás: Wikimedia Commons

Az uralkodó Marston Moor és Naseby mellett döntő vereséget szenvedett, és Oxford 1646-os ostroma után kénytelen volt szolgálói álruhában elmenekülni.

A skótokat választotta, de súlyosan hibázott.

Kilenc hónapnyi tárgyalás után a skótok végül megállapodásra jutottak az angol parlamenttel: 100 ezer fontért – és további pénz ígéretéért – cserébe 1647. január 23-án egyszerűen eladták a királyt a parlamentnek. I. Károly „eladója" Archibald Campbell, Marquess of Argyll skót nemes, a presbiteriánusok vezetője volt.

I. Károly angol király a parlament bírósága előtt Forrás: Wikimedia Commons

Egy év múlva már világossá vált, hogy a királypártiak nem győzhetnek, és Cromwell az angol történelem egyetlen katonai puccsával elhallgattatta az uralkodó mellett álló képviselőket is.

A megcsonkított parlament bíróság elé állította Károlyt, akit hazaárulással vádolták.

Végül saját országának törvényhozó testülete ítélte halálra az uralkodóját, 1649 január 27-én.