„A tenger végén nem feneketlen szakadék van, hanem egy másik kontinens."
(Kolumbusz Kristóf)
Kolumbusz több dologban is tévedett az Újvilággal kapcsolatban, de tévedései dacára ő alapozta meg a születő spanyol világbirodalmat és az egész világot feltáró nagy földrajzi felfedezések korát.
Úgy gondolta például, a tengeritehenek rendjébe tartozó lamantinok sellők, a Bahama-szigetek pedig Ázsia részei, és hogy a karibi őslakos indiánok a keresztény fennhatóság után vágyakoznak.
Ma már tudjuk, hogy e vélekedései tévesnek bizonyultak, mégis egyik naplóbejegyzése hosszú ideig parázs vitákra adott okot. Kolumbusz e feljegyzése az emberhúst fogyasztó kannibál törzsekkel foglalkozik. De miről is szólt pontosan ez a történet?
Kolumbusz 1492. október 12-én éjjel a három hajójával elérte a mai Bahama-szigeteket, ahol először a Guanahani-szigeten kötött ki.
Naplóbejegyzése szerint a partraszállásuk közben a legénységet, és az őket barátságosan fogadó szigetlakókat (a helyi lakosokat az admirális indiánoknak nevezte el, akik lukajoknak hívták magukat, és az európaiak által akkor még ismeretlen növényeket, többek között kukoricát termesztettek) megtámadta egy kannibál harcosokból álló törzs (akiket ő Caniba-nak nevez).
Noha még nincsenek teljes körű bizonyítékok arra, hogy a támadók valóban kannibálok lettek volna, a legfrissebb kutatások azt azonban alátámasztják, hogy a caniba nevű dél-amerikai törzs valóban létezett, akiket inkább caribs néven emlegettek.
Ezek az emberek leginkább az Amazonas északnyugati régiójában éltek, majd a 800-as évektől kezdve, évszázadokon át hódították meg a Karib-térség egyes részeit.
A régészeti adatok mindeddig arra utaltak, hogy a vándorló törzsek soha nem jutottak el olyan északi területekre, mint a Bahama-szigetek, ahol Kolumbusz az állítása szerint találkozott velük.
De a Science Reports tudományos folyóiratban most publikált tanulmány szerint Kolumbusznak valószínűleg igaza lehetett. A 800 és 1542 közé datálható, több mint 100 karibi koponya elemzésével a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a kannibál törzsek valóban jelen lehettek a Bahama-szigeteken már az 1000-es év környékétől kezdve.
Vagyis a felfedező leírásai megfeleltek a valóságnak.
Évek óta próbálom bizonyítani, hogy Kolumbusz tévedett, pedig most világosan láthatjuk, hogy igaza volt a kannibálokkal kapcsolatban
– mondta William Keegan, a Floridai Természettudományi Múzeum karibi régészeti kurátora, a tanulmány társszerzője. – A genovai származású tengerész beszámolójában az Újvilágot két fő népességre osztotta: a szelíd arawak törzsekre, akiket „a világ legjobb embereinek" nevezett, valamint a félelmetes canibákra, akik a feltételezett emberevőket jelezték.
Nem véletlenül ered a kannibál kifejezés a „caniba" szóból, amit Kolumbusz állítólag az arawakoktól tanult meg.
A régészeti bizonyítékok arra utalnak, hogy a caniba törzs tagjai korábban egészen Guadeloupe szigetéig jutottak el a dél-amerikai kontinensen, ami körülbelül 1 600 kilométerre fekszik délre a Bahama-szigetektől. Ez a bizonyíték azonban kevés, és az új tanulmány szerzői szerint nem meséli el a teljes történetet.
A karibi terjeszkedés teljesebb képéhez a kutatók 103 múzeumi koponya morfológiai tulajdonságait elemezték.
Azt remélték, hogy a hasonlóságok és a különbségek felfedhetik ezeknek az embereknek a kulturális eredetét. A szakemberek a koponyák szerkezetének elemzésével három különböző csoportot azonosítottak a minták között.
Az antropológusok szerint a karibi térség legkorábbi telepesei a Yucatán-félszigetről érkeztek Kr.e. 5000 körül, akik később Kubába és az Északi Antillákra vándoroltak. A Kolumbiából és Venezuelából származó arawak törzsek időszámításunk előtt 200 és időszámításunk szerint 800 között vándoroltak Puerto Ricóba, amit a korábbi régészeti kutatások során felfedezett kőszerszámok és cserépedények is igazoltak.
A caniba csoport tagjai is i.sz. 800 körül érkeztek meg Hispaniola szigetére (jelenleg Haiti és a Dominikai Köztársaság területe), majd tovább folytatták a terjeszkedést Jamaicába és a Bahama-szigetek felé.
Az arawak és a carib törzsek között dúló heves konfliktusok 1000 körül kezdődhettek, aminek az Újvilágba érkező felfedező és a legénysége is a tanúja lehetett.
Valószínű, hogy a carib törzsek időnként megették az ellenségeik testét, hogy ezzel is ösztönözzék a félelmet, de erre egyelőre nincs valódi bizonyítékunk
– magyarázta William Keegan. – Akárhogy is történt, Kolumbusz kannibalizmusról szóló jelentései katasztrofális hatást gyakoroltak az európai megítélésére a bennszülött törzsekkel szemben. A felfedező egyenesen azt állította, hogy a szigetlakók emberhúsevő pogányok, akik megtagadták a kereszténységre való áttérést.
Ezek a friss eredmények alátámasztják Kolumbusz naplójának régóta vitatott állításait, miszerint a szigetlakókat gyakran ostromolták az agresszív szomszédaik, akikkel a genovai tengerész is harcba bocsátkozott.