Egykor tengeritehenek úsztak az egyiptomi sivatagban

A manátusz dél-amerikai eredetű szó, manati a karib indiánok nyelvén annyit tett: „emlő”

Egy új kutatás szerint körülbelül 40 millió évvel ezelőtt egy szelíd tengeri óriás siklott a vízben a mai Egyiptom csontszáraz sivatagának területén. A minap, a Gerinces Őslénytani Társaság éves konferenciáján bemutatott tanulmány arról számolt be, hogy mintegy 40-35 millió évvel ezelőtt, a késő eocén földtörténeti korszak idején, Egyiptom keleti sivataga manátuszok és dugongok ősi rokonainak adott otthont.

Nem ez azonban az első tengeritehén (Sirenia) fosszília, amit Egyiptomban találtak, ám ez az egyetlen, amit Beni Szuef sziklás területén bukkant fel és eredete az eocén földtörténeti korig vezethető vissza. A tudósok még 2019-ben leltek rá a kövületekre: a lény csigolyáira, bordáira és a végtagcsontjaira.

A manátusz dél-amerikai eredetű szó, manati a karib indiánok nyelvén annyit tett: „emlő” Forrás: Pinterest

Egy szinte már felnőtt egyedről van szó

– mondta Mohamed Korany Ismail Abdel-Gawad, a Kairói Egyetem gerincesek paleontológiájának oktatója és a Gerinces Őslénytani Laboratórium felügyelője a LiveScience online tudományos portálnak.

A bálnákhoz hasonlóan az egykor tengeritehenek ősei is a szárazföldön élhettek. Legkorábbi példányuk a Pezosiren portelli néven ismert faj, amely körülbelül 50 millió évvel ezelőtt bukkant fel.

A Michigan Egyetem 2012-es publikációja szerint ez az állat félig egyenes testtartással járhatott, és még mindig voltak elülső és hátsó végtagjai, pont úgy, mint a szárazföldi lényeknek.

Idővel azonban ez a növényevő tengeri emlős száz százalékban vízi állattá vált. A késői econénban „elvesztette a hátsó végtagjait" is.

A mai mantáuszok növényevők, imádják a tengeri füveket legelni, amelyek a viszonylag tiszta, sekély vizekben nőnek. Ez az állítás a kutatók szerint végig megállta a helyét a faj evolúciós történelme során, ezért a gyakran szirénnek is nevezett állat tehát fontos „paleo-környezeti mutatónak" számít.

Különleges fosszíliára bukkantak a kutatók Forrás: Mohamed Korany Ismail Abdel-Gawad

Az újonnan talált fosszíliák alátámasztják azokat a korábbi bizonyítékokat, amelyek arra utalnak, hogy a Keleti-sivatag akkoriban sekély tengeri környezet volt

– mutatott rá Abdel-Gawad. – Az eocén (56-34 millió évvel ezelőtt) és az oligocén (34-23 millió évvel ezelőtt) földtörténeti korból származó „szirén-kövületek" jól ismertek Egyiptomban, különösen a Kairótól délnyugatra fekvő Fayum térségében, a nyugati sivatagban.

Az eocén földtörténeti korból származó fosszíliák Afrika más, ma már szárazföldi régióiban is megtalálhatók, köztük Líbiában, Szomáliában, Togoban és Madagaszkáron.