Ahogy a korallzátonyok pusztulnak, a fiatalabb halak egyre gyakrabban esnek kétségbe: táplálékot és menedéket keresve új területeket fedeznek fel, miközben olyan vizekbe merészkednek, ahol nagyobb valószínűséggel ragadják el őket a ragadozók.
Az ausztrál James Cook Egyetem, valamint más neves intézmények, köztük a Cambridge Egyetem által készített, közös tanulmány során a tengeri ökológusok fiatal farokfoltos korallsügéreket (Pomacentrus amboinensis) vizsgáltak, amelyeket több tartályban helyeztek el.
A szakemberek sós garnélarákkal etették őket, de emellett finom mikroműanyagot is hozzáadtak a tartályok egy részéhez annak érdekében, hogy szimulálják a halak étrendi választásait a természetes környezetben.
Kicsit meglepődtek, mert a halak szívesen elfogyasztották ezt is. Négy nap után az érintett egyedeket megjelölték, majd visszaengedték őket az eredeti élőhelyükre, az ausztrál Nagy-korallzátony északi részére, ahol pusztulnak a korallok.
A Proceedings of the Royal Society B szaklapban közzétett tanulmány megállapította, hogy azok a halcsoportok, amelyek mikroműanyagot ettek, aktívabb, merészebb és kockázatosabb viselkedést mutattak később. A szabadon engedésüktől számítva ezért 72 órán belül a ragadozók prédájává váltak.
A tudósok a viselkedésváltozást és a túlélési esélyeik csökkenésének utóhatását azzal magyarázták, hogy miután a halak elfogyasztották a mikroműanyagokat, akkor teltségérzetük keletkezhetett, pedig mégsem jutottak hozzá a számukra szükséges tápanyagokhoz.
A gyomruk azt mondja, hogy „tele vagy", de az agyuk közben jelzi, hogy „táplálékra van szükséged"
– mondta Mark McCormick professzor, a tanulmány vezető szerzője a TheGuardian online portálnak. – Olyanok, mint azok az emberek, akik ha nagyon éhesek, akkor nem gondolkodnak, átfutnak az úton és szembe mennek a biztonságos közlekedéssel.
Hozzátette: az éhes halak esetében ez azt jelenti, hogy hajlandóak nagyot kockáztatni, ami pedig azzal jár, hogy a menedékül szolgáló helyektől távolabb merészkednek táplálékért, ahol a ragadozók könnyebben elkaphatják őket. McCormick elmondta, hogy az ausztrál vizek mikroműanyag hulladékának nagy része a gyorséttermekből, illetve műanyag palackokból származik, amelyek a tengerbe kerülnek, majd „millió darabokra" bomlanak.
A mikroműanyag így az egész táplálékláncban következményekkel járhat.
A tudósok ezúttal leginkább a fiatal állatokat vizsgálták, amelyek még inkább kiszolgáltatottak a nagyobb halaknak és „még meg kell tanulniuk, hogy melyik a ragadozó és melyik elől kell gyorsan elmenekülni."
Louise Tosetto, a sydney-i Macquarie Egyetem tengeri ökológusa szerint
a hamis jóllakottság érzése komolyan megváltoztathatja a halak személyiségét, és bár a most publikált tanulmány ezt nem vizsgálta, de egyes mikroműanyagok olyan vegyi anyagokat is tartalmazhatnak, amelyek szintén befolyásolhatják a viselkedésüket.
Korábbi vizsgálatok már kimutatták, hogy a vízbe kerülő gyógyszerek és hormonok is eltorzíthatják a halak személyiségét.