A lovagkirály avatta szentté államalapító elődjét, Istvánt

Szent István fogadja a pápa koronát hozó követeit (Pieter Jozef Verhaghen festménye)

1083. augusztus 20-án I. (Szent) László magyar király, VII. Gergely pápa engedélyével váratlan fordulatokban is bővelkedő hosszas előkészületek után, a főpapok és az udvari méltóságok jelenlétében, személyesen helyezte a székesfehérvári bazilika oltárára azt az ezüstládát, amely az államalapító király, István ereklyéit rejtette. A korabeli egyházi szokásjog szerint e ceremóniával Istvánt a keresztény egyház szentjévé avatták. Az államalapító szent király máig tartó kultusza azonban csak egy évszázaddal később, a 12. század végétől vált általánossá. Húsz éve, 2000. augusztus 20-án I. Bertalan konstantinápolyi pátriárka bejelentette, hogy a keleti egyházak is szentjeik közé emelték az államalapító magyar királyt.

Több magyar szentet is avattak 1083-ban

A szentek kultusza még a Római Birodalom idején, a császári hatalom által üldözött ókeresztény közösségekben alakult ki, a hitükért mártírhalált halt vértanúk tiszteletéből.

Keresztények kivégzése a Circus Maximus-ban, Néró uralkodása idején Forrás: Wikimedia Commons

Az üldöztetések korának lezárulása után, a 4. század első felétől kezdve elsősorban a kiemelkedően példás keresztény életet élő és híveik körében különösen nagy tekintélynek örvendő egyházi személyeket,

püspököket, szerzeteseket, apácákat és remetéket emeltek a szentek közé.

Csak a korai középkortól kezdett elterjedtté válni, hogy a katolikus egyház világi uralkodókat is elismerjen a szentjei sorában.

Szent Jeromos 4. századi egyházatya portréja. Az üldöztetés után elsősorban nagy tekintélyű egyházfikat avattek szentté Forrás: Wikimedia Commons/Domenico Ghirlandaio

A 11. századra mindez teljesen elfogadott gyakorlattá vált, amit számos szentté avatott uralkodó példája is bizonyít.

Az 1083-as év kitüntetett jelentőségű esztendőnek számít a magyar keresztény egyház történetében,

hiszen ebben az évben, I. (Szent) László uralkodása idején emeltek először magyarokat is az egyetemes anyaszentegyház szentjei sorába, a néhai István királyt és fiát, Imre herceget, valamint rajtuk kívül Gellért püspököt, továbbá két Lengyelországból érkezett remetét, Andrást és Benedeket.

Trónviszályok dúlták fel az ország békéjét

Az 1077-ben trónra lépett László megkoronázása idején zűrzavaros viszonyok uralkodtak az országban. Apja, I. Béla király 1063-ban bekövetkezett halála után Géza valamint László hercegek, és királlyá koronázott unokatestvérük, Salamon között hosszú évekig elhúzódó trónviszály robbant ki.

Amikor 1074-ben Géza megszerezte a trónt, Salamon az ország nyugati területeire szorult vissza, de továbbra is önmagát tekintette az egyedüli törvényes királynak.

Salamon király és Géza herceg viszályát ábrázoló miniatúra a Képes Krónikában Forrás: Képes Krónika

Ezért, amikor Géza halála után 1077-ben László foglalta el a trónt, Salamon IV. Henrik német-római császárhoz fordult segítségért,

hogy ismét a saját koronája alatt egyesítse az országot.

A súlyos belviszályok széteséssel fenyegették Magyarországot, ezért Lászlónak nem csak Salamonnal, hanem az anarchiával is meg kellett küzdenie.

Salamont megátkozza anyja, Anasztázia királyné Forrás: Wikimedia Commons/Orlai Petrich Soma

László király kemény kézzel helyreállította a rendet, megszilárdította a közbiztonságot,

valamint megvédte az ország határait. A híveit vesztett Salamon 1081-ben lemondott a trónról, ám nem sokkal később ismét László ellen kezdett szervezkedni, aki ezért börtönbe csukatta, majd később száműzte az országból izgága rokonát.

Salamon a visegrádi börtönében Forrás: Wikimedia Commons/Wéber László

László a viszályokkal terhelt évek tanulságaként felismerte, hogy a tartós belső béke megteremtéséhez olyan példaképeket kell adni a népnek,

akiknek élővé tett emléke megerősíti a magyarság összetartozásának érzetét.

László e példaképeket államalapító elődjében, Istvánban, valamint annak szentéletű fiában, Imre hercegben találta meg.

Szent László, a lovagkirály, Salamon unokatestvérének Anjou-kori thermája Forrás: Wikimedia Commons

László király, aki a német-római császár és a Vatikán között dúló invesztitúra-háborúban mindvégig szilárdan a pápa oldalán állt, azt is felismerte, hogy nemcsak a nép,

hanem a külföldi nagyhatalmak szemében is nagyot nőne az ország tekintélye,

ha a pápa hozzájárulna ahhoz, hogy a még egy évszázados múltra sem visszatekintő magyar egyház magyar szenteket avasson.

Csak Salamon szabadon engedése után nyílt ki István koporsója

László, aki élénk levelezést folytatott VII. Gergely pápával, személyesen kérte István, illetve Imre herceg szentté avatásának jóváhagyását az egyházfőtől.

Szent László megkoronázása a Képes Krónikában Forrás: Wikimedia Commons

Noha a magyar király e tárgyban VII. Gergelynek írt eredeti levele elveszett,

de Gellért püspök feljegyzéseiből ismerjük a pápa válaszát:

„Emeljék fel azok testét, akik Pannóniában a hit magvát elvetették, és az országot a hit hirdetésével öntözték, hogy őket a legnagyobb tiszteletben tartsák és méltó tisztelettel illessék" - áll többek között VII. Gergely szentté avatást jóváhagyó és László királynak írt válaszában.

VII. Gergely pápa támogatta László király törekvéseit Forrás: Wikimedia Commons

A szentté avatási ceremóniát személyesen az uralkodó szervezte meg. László eredetileg 1083. augusztus 15-re, Nagyboldogasszony napjára tűzte ki az oltárra emelési szertartást, amit háromnapos böjt és imádkozás kellett hogy megelőzzön.

Közbe jött azonban egy komoly akadály;

többszöri kísérlet ellenére sem tudták felnyitni István súlyos, mészkőből faragott kőkoporsóját.

Szent István és fia, Imre herceg egy 17. századi metszeten Forrás: Wikimedia Commons

A hagyomány szerint ekkor egy apáca járult a király színe elé, aki beszámolt különös álmáról, miszerint mindaddig nem fog kinyílni a koporsó, amíg Salamon börtönben van.

László az apáca meghallgatása után azonnal intézkedett, hogy Salamont engedjék szabadon,

és kísérjék ki az országból.

Szent István Stróbl Alajos által megmintázott szobra a budai Mátyás-templom mellett Forrás: Wikimedia Commons

Miután Salamon szabadulásának híre befutott Székesfehérvárra, a koporsó nehéz fedelét egyszerre csak minden nehézség nélkül le tudták emelni.

Magyarország fővédőszentje, és a nemzet mennyei patrónusa

A korabeli hagyomány szerint a koporsót rózsaszín „balzsamillatú" folyadék töltötte ki. Amikor a felnyitott koporsóból kiemelték István földi maradványait, akkor fedezték fel, hogy a király jobb kézfeje a karral együtt hiányzik.

A természetes módon mumifikálódott végtag maradványt László királynak csak a rákövetkező évben, 1084 májusában sikerült megtaláltatnia.

A Szent Jobb 18. századi rézmetszeten Forrás: Wikimedia Commons/ Pray Á.

(A Szent Jobbot a Hartvik-krónika szerint István pecsétgyűrűje alapján azonosították.) 1083. augusztus 20-án a székesfehérvári királyi bazilikában a főpapok, apátok és udvari méltóságok jelenlétében megtartott ünnepi szentmisén az államalapító király földi maradványait tartalmazó ezüstládát az uralkodó, László a főoltárra emeltette.

Szent László, a lovagkirály híres hermája a 14. századból Forrás: Wikimedia Commons

A felszentelési ünnepség végén a szent maradványokat a főhajó közepén felállított fehér márványból faragott szarkofágban helyezték el. Ezzel István lett a magyar katolikus egyház legelső szentje, és az első szent királyunk is.

Még aznap szentté avatták István fiát, Imre herceget, valamint a vértanúhalált halt Gellért püspököt is.

XI. Ince pápa Buda visszavívásának évében, 1686-ban kiadott bullájával Szent István kultuszát általánossá tette a római katolikus anyaszentegyházban.

XI. Ince pápa "Magyarország megmentője" 1686-ban az egész katolikus egyházban általánossá tette Szent István kultuszát Forrás: Wikimedia Commons

Szent Istvánnak nem csak Magyarországon erős a tisztelete. Először Bajorországban terjedt el a kultusza, de ereklyéi elkerültek a német-római császárok ősi koronázó városba, Aachen-be, továbbá Kölnbe, az olaszországi Montecassinoba valamint Namurba is.

Szent István az Anjou-kori Képes Krónikában Forrás: Wikimedia Commons

2000. augusztus 20-án I. Bertalan konstantinápolyi pátriárka a Szent István-bazilika előtti téren bemutatott ünnepi, ökumenikus istentiszteleten bejelentette, hogy Szent Istvánt a keleti egyházak is a szentjeik közé iktatták.

Pieter Jozef Verhaghen flamand festő 1770-ben készített munkája „Szent István fogadja a pápa koronát hozó követeit” címen a Nemzeti Galériában kiállítva Forrás: Fj Mol

Az 1054-ben bekövetkezett első nagy egyházszakadás óta Szent István lett az első olyan római katolikus szent,

akit egyszerre tisztelnek a katolikus és az ortodox hívők is.

Szent Istvánt Magyarország fővédőszentjeként valamint a nemzet mennyei patrónusaként tisztelik a hívők, és ő valamennyi magyar katona védőszentje is.