A fekete halálnak nevezett pestisjárvány 1346-tól 1353-ig terjedt és pusztított Európában. A félelmetes névvel azonban csak évszázadokkal később illették a tudósok, ami meglehet, hogy egy félrefordítás eredménye, hiszen a latin „atra" szó épp úgy jelölheti a „szörnyű", mint a „fekete" szavakat.
A korabeli krónikák és levelezések azonban hűen leírják a járvány nyomában járó pusztítást, bizonytalanságot és kérdéseket.
Francesco Petrarca, az egyik legnevesebb itáliai prehumanista költő a megbetegedés tapasztalatait illetően még azt is felvetette, hogy az utókor talán el sem fogja hinni azt, ami történt.
Ó, boldog utókor, aki nem fog megtapasztalni ilyen mélységes bánatot, és mesének fogja tekinteni bizonyságunkat"
– írta Petrarca, hozzátéve, hogy a firenzei lakosok csak annyit tudtak tenni, hogy minden reggel eltemették a holttesteket az előző éjszaka ásott gödrökbe, gyakran egymás tetejére.
A rendkívüli helyzetben Firenze lakosságának 60 százaléka halt meg pestisben alig néhány hónap alatt, és valószínűleg ugyanezt az arányt tapasztalták más európai településeken is.
A pestis a középkori és a kora újkori Európa egyik leggyakoribb és legfélelmetesebb, járványszerűen jelentkező betegsége volt, amely többször is végigsöpört az egész kontinensen.
A leginkább elterjedt megközelítésben a fekete halál a bubópestis-járvány pusztítása volt, amelyet a Yersinia pestis baktérium okozott. A kórokozónak főleg azok a rágcsálók voltak a köztes gazdái, amelyek nagy számban éltek a korabeli vásorokban.
Egy-egy ilyen területet a mai tudomány „pestisfókusznak" vagy „pestis-tartálynak" hív.
A kórokozót csak 1894-ben azonosította be Alexandre Yersin svájci–francia orvos, és még ugyanebben az évben sikerült izolálnia Kitaszato Sibaszaburo japán bakteriológusnak is.
A kutatók rájöttek, hogy a Yersinia pestis főként a patkányok bolháiban tenyészik, ami elváltozást idéz elő a belekben, és amikor a rovar visszaöklendezi a kiszívott vért a sebbe, akkor fertőzi meg a gazdaállatot.
Általában tíz-tizennégy napig tart, amíg a pestis elpusztítja egy adott patkánypopuláció nagy részét, megnehezítve a bolhák számára az új gazdaállatokra való átköltözést
– írja a History Today tudományos történelmi portál. – Három napos "böjt" után azonban az éhes patkánybolhák elkezdenek az embereken élősködni.
A csípés helyéről a fertőzés a nyirokcsomókba vezet; a bubópestis során ezek fájdalmasan megdagadnak – innen jön a névadó bubó –, amelyek elsősorban a lágyékon, a hónaljban és a nyakon jelennek meg. A fertőzés a megbetegedések előtt még három-öt napig lappang, mielőtt a rá jellemző tünetek (láz, hasmenés, hányás, vérzés, fekete foltok) megjelennének.
A pestist tehát a legelterjedtebb nézet szerint a patkányok terjesztették, és az a legáltalánosabb vélekedés, hogy ezeket az állatokat tehetjük felelőssé az egész Európát végigpusztító 14. századi járványért.
A rágcsálók ezért számos filmben és tudományos kutatásban kaptak főszerepet úgy mint a kontinensek között ingázó hajók rakterében megbújó és a fertőzést hordozó állatok.
Egy, az amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia (Proceedings of the National Academy of Sciences) tudományos folyóiratában közzétett tanulmány szerint azonban talán mégsem süthetjük rájuk egyértelműen a „bűnös" bélyeget.
A kutatók ezúttal a középkori fekete halál gócpontjait és terjedését szimulálták különböző európai városokban, hogy jobban meg tudják érteni a pestis terjedési mintázatait.
Szimulációikban a fertőzés három lehetséges modelljét vizsgálták: egyrészt ha a patkányok által terjed, másrészt a levegőben terjedő kórokozók mintázatait, harmadrészt pedig azokat a potenciálisan fertőző bolhák és kullancsok mozgását, amelyeket az emberek vittek magukkal a testükön és a ruházatukon. Az eredményeket látva a szakemberek igencsak meglepődtek.
A vizsgált városokban azok a bolhák és kullancsok terjesztették leginkább a fertőzést, amelyek az emberek ruházatán vagy testén telepedtek meg. A szimulációk végén ez a mintázat bizonyult a legpontosabb modellnek a pestis gyors terjedésének magyarázatára.
A pestis túl gyorsan terjedt ahhoz a középkorban, hogy csak és kizárólag a patkányok legyenek a hordozói
– mondta Nils Stenseth, az Oslo Egyetem professzora, a tanulmány vezető szerzője a History történelmi online portálnak. – Ezért tartjuk valószerűtlennek, hogy a falánk rágcsáló terjesztette volna el az egész kontinensen; sokkal inkább életszerű, hogy a kórokozó emberről emberre terjedt, és ezzel okozta emberek millióinak a halálát.
Az azonban mind a mai napig nem egyértelmű, hogy honnan származik az a hiedelem, miszerint a patkányok terjesztik a pestises megbetegedést.
A tanulmány szerint ugyanis „kevés történelmi és régészeti bizonyítékot találhatunk egy ilyen állítás alátámasztásához".
A Yersina pestis baktérium által okozott betegség 1894-ig gyógyíthatatlan volt, ma már azonban antibiotikumokkal jól kezelhető. Az új koronavírus miatt kialakult jelenlegi járványügyi helyzet azonban természetesen össze sem hasonlítható a középkorival az orvostudomány magas fejlettsége miatt.