A Foundations Archaeology szakemberei szénizotópos kormeghatározást végeztek. Ez alapján úgy valószínűsítik, hogy a két férfi időszámításunk előtt 2200 körül halhatott meg. A törzsfőnök sírjában azonosított négy különböző szarvasmarha koponya és pata maradványok alapján a régészek arra következtetnek, hogy
a férfi temetésén négy szarvasmarhát áldozhattak fel, ami bőségre és gazdagságra utal.
Csakúgy, mint a síremlékben talált réz tőr bálnacsontból készült markolattal, a kőből kialakított csuklóvédő, a tűzgyújtáshoz használt kövek és vaspirit, valamint a borostyán gyöngyök. Az idősebb férfit egy szarvasmarha fejjel és egyetlen patával együtt temették el, ami újabb kérdéseket vetett fel.
Ezek a temetkezési gyakorlatok leginkább a bronzkorra voltak jellemzőek, de az akkori Nagy-Britannia területén igen ritkának számítanak.
Ezért is olyan egyedülálló ez a felfedezés.
Rejtély, hogy milyen kapcsolat lehetett egykor a két férfi között
– mondta Andy Hood, a Foundations Archaeology régésze a LiveScience tudományos online portálnak, aki segített a hely feltárásában. – Valószínűleg valamilyen társadalmi kötelék fűzte őket össze, de az egyelőre még nem világos, hogy miért temették őket ennyire közel egymáshoz.
Hozzátette: a temetkezések kora és stílusa, valamint a törzsfőnök közelében talált tárgyak arra utalnak, hogy
a két férfi az úgynevezett a harangedényes kultúra tagja lehetett.
A legfrissebb DNS-tanulmányok szerint a jellegzetes agyagedényeiről ismert kultúra tagjai időszámításunk előtt 2400 körül érkeztek Európából Nagy-Britannia szigetére.
Talán ők használtak elsőként rezet és bronzot a szigeten, ezért gondoljuk úgy, hogy az érkezésük meglehetősen fontos pillanatot jelöl a történelemben
– hangsúlyozta Andy Hood.
Néhány kutató azt feltételezi, hogy az idősebb ember talán a törzsfőnök sámánja lehetett, akit azért áldoztak fel, hogy segítsen a férfinak a túlvilágon. Ám a szakemberek erre az elméletre még nem találtak bizonyítékot.