Újévi fogadalmak, amik jól jöttek volna Sztálinnak és Boleyn Annának

Sztálin Roosevelt és Churchill a teheráni találkozón

Minden év végén emberek milliói tesznek újévi fogadalmat, remélve, hogy ezzel életükben pozitív változásokat tudnak elérni. A History Extra szakavatott történészei most az elmúlt évszázadok jelentős történelmi személyiségeinek képzeletbeli döntéseit szedték össze, amelyek alapjaiban változtathatták volna meg a világ sorsát. Boleyn Anna királyné, I. Erzsébet angol királynő, Douglas Haig tábornok, II. Knut viking király, valamint Sztálin egyetlen elhatározása más irányba fordította volna a történelem kerekét.

Sztálin: „A szövetségeseimmel fogok dolgozni"

A második világháború lezárását követő évben Sztálinnak talán meg kellett volna hoznia a döntést, hogy szorosabban együttműködik a korábbi szövetségeseivel. A világtörténelem egyik legnagyobb jelentőségű és legnegatívabb megítélésű vezetője

részt vett a szövetséges nagyhatalmak vezetőinek konferenciáin, ahol meghatározták a közös háborús feladatokat és a békekötés utáni rendezés alapelveit, valamint az új érdekszférákat.

Sztálin ezeken a találkozókon nagy tekintélyt szerzett személyes képességeivel, ám a háború után visszatért a terror politikájához.

Sztálin talán elpazarolta a lehetőségeit és ez lett a veszte Forrás: Ria/Novosti/Archive

Sztálin 1946-ban egyszerűen elszámolta magát, pedig Szovjetunió a háború után erősebb volt, mint valaha, és a Vörös Hadsereg katonáira számos helyen felszabadítókként tekintettek

– mondta Evan Mawdsley történész, a Thunder in the East: The Nazi-Soviet War című könyv írója. – Ehelyett Sztálin elszalasztotta a nagy lehetőséget: a szövetségek megerősítése helyett despotikus rendszereket vezetett be Kelet-Európában és állandó konfliktusba került a nyugati országokkal.

Sztálin Roosevelt és Churchill a teheráni találkozón Forrás: Origo

A szakember hozzátette: eközben a fegyverkezési verseny hatalmas összegeket emésztett fel, az életszínvonal viszont tartósan alacsony maradt. A nehézipar továbbra is túlzott hangsúlyt kapott, és Sztálin egy olyan gazdasági modellt próbált életben tartani, amely ismételt válságokat eredményezett. Végül pedig ez vezetett Sztálin egész rendszerének összeomlásához.

Douglas Haig: „Átalakítom a képzési rendszert"

Sir Douglas Haig angol tábornok az első világháború alatt a brit erők egyik főparancsnokaként szolgált a nyugati fronton. 1914 augusztusában segített megszervezni a Brit Expedíciós Erőket (BEF), ám a megfelelő kiképzésre talán túl kevés időt szentelt.

Douglas Haig angol tábornok, az első világháború alatt előbb a Brit Expedíciós Haderő I. hadtestének, majd 1915-től a brit erők főparancsnoka a nyugati fronton Forrás: Wikimedia Commons

Egy év múlva a brit hadsereg egyik legfontosabb feladata a francia hadsereg támogatása lett volna, ám az újonnan létrehozott alakulatok kiképzése alig fejeződött be, és a briteknek nem állt rendelkezésére elegendő katona egy támadó hadművelet végrehajtására.

1916 januárjában Sir Douglas Haig kevesebb mint egy hónapja volt a Brit Expedíciós Erők főparancsnoka, és még nem tudhatta, hogy a hadereje egyáltalán nem áll készen egy közös brit-francia offenzívára

– magyarázta Gary Sheffield történész, Douglas Haig életrajzának írója. – A somme-i csata néven ismert ütközetben a britek összesen 420 ezer embert vesztettek halottakban és sebesültekben.

A Brit Expedíciós Haderő a tüzérségi előkészítés ellenére a 40 km széles fronton indított támadás kudarcot vallott Forrás: Wikimedia Commons

Haig parancsnoksága alatt 20 hadosztály vett részt a támadásban, ám a legtöbb frissen kiképzett, tapasztalatlan katonákkal volt feltöltve. Gary Sheffield szerint ha Haig több időt szentelt volna a BEF katonák kiképzésére, mindez nem következik be.

Tudor Erzsébet: „Jakabot nevezem ki örökösömnek"

I. Erzsébet királynő soha nem házasodott meg és gyermeket sem szült. Ő volt a Tudor-család utolsó sarja, aki így utód nélkül halt meg. Az angol trónra a skót VI. Jakab volt legesélyesebb, hiszen a dédanyja Tudor Margit volt, VIII. Henrik nővére.

I. Erzsébet élete végére híresen paranoiássá vált Forrás: Wikimedia Commons

Rengeteg háborúskodást és feszültséget megkímélhetett volna magának, ha az 1586-os új esztendőben megfogadta volna tanácsosai útmutatását és már akkor kinevezi VI. Jakabot az örökösének

– hangsúlyozta Susan Doran az Oxford Jesus Főiskola történeti vezető kutatója, I. Erzsébet korának szakértője. – Bár Jakab és Erzsébet heves vitákat folytatott egymással és többször tárgyalt egy lehetséges szövetségről, mégsem tudtak megegyezni: Jakab kétségbeesetten vágyakozott a trón után, Erzsébet viszont nem bízott benne és ellenállt a nyomásnak.

I. (Stuart) Jakab angol király, aki Erzsébetet követte a trónon Forrás: Wikimedia Commons

Emiatt lobbantak lángra az elhúzódó angol-skót konfliktusok, ami miatt I. Erzsébet uralkodásának utolsó évtizedét politikai bizonytalanság jellemezte.

Ezért kötöttek 1601-től kezdve (közöttük minisztere, Sir Robert Cecil is) titkos megállapodásokat a háta mögött, hogy minél zökkenőmentesebb lehessen a trónöröklési folyamat.

Amikor a királynő haldoklott, a proklamáció kész volt, ezért Jakabot már Erzsébet halálának napján, 1603. március 23-án kikiálthatták királynak.

Nagy Knut: „Kockáztatok és London felé tartok"

II. Knut Svensson (más nevén Nagy Knut) olyan hatalmi tényező volt a XI. századi európai politikában, akit a német-római császár és a pápa egyaránt tisztelt. Családja oldalán igen fiatalon részt vett a dán-viking hódításokban, és többször bízták meg egy-egy flotta irányításával.

Nagy Knut olyan hatalmi tényező volt a XI. századi európai politikában, akit a német-római császár és a pápa egyaránt tisztelt Forrás: commons.wikimedia.org

Amikor apja, Villásszakállú Svend dán király 1013-ban Anglia királya lett, a fiatal Knut jó eséllyel bízhatott abban, hogy ő lesz a következő uralkodó. Amikor azonban Svend király a következő évben elhunyt, a dán trónt bátyja, II. Harald kapta meg, az angolok pedig visszahívták Æthelredet.

Knut hosszú ideig habozott, mielőtt hadjáratot szervezett volna. Végül összeszedte viking harcosait és megtámadta Angliát.

Knut számos bajtól megkímélhette volna magát, ha hamarabb ráront Angliára

– mondta Ryan Lavelle, a Winchester Egyetem középkori történésze. – Æthelred ugyanis akkoriban betegeskedett és gyakran került ellentétbe a szövetségeseivel, ami meggyengítette uralmát.

Knut és Vasbordájú Edmund egy krónikában Forrás: Wikimedia Commons

Knut ráadásul Villásszakállú Svend dán király fiaként egyértelműen hivatkozhatott volna a legitimitására is, így

ez a többszörös késedelmeskedés tette lehetővé Æthelred fiának (Edmund), hogy királynak nyilvánítsa magát.

Knut emiatt csak később lehetett Anglia egyedüli uralkodója, amikor 1016 novemberének végén Edmund rejtélyes körülmények közt elhunyt. A viking hódító tehát egy jól megfogalmazott újévi fogadalommal egyetlen kardcsapás nélkül is megszerezhette volna magának a trónt.

Boleyn Anna: „Barátságot kötök Cromwell-lel"

Boleyn Anna VIII. Henrik második feleségeként kulcsfigurának számított a korabeli politikai és vallási játszmákban, valamint az anglikán egyház megalakulásában. A koronázásra 1533. június 1-jén került sor és a királyné néhány hónap múlva életet adott egy kislánynak, a későbbi I. Erzsébet királynőnek.

Boleyn Anna is többször elvetélt, és halva született gyermekeket hozott világra Forrás: National Portrait Gallery London/© National Portrait Gallery, London/National Portrait Gallery London

Az uralkodó valamint felesége számára a házasságkötés utáni időszak igen nyugodt és boldog volt; Anna a szülés után újból teherbe esett, de 1534 karácsonyán elvetélt, majd ezt követően sorban többször is.

Henrik azonban mindennél jobban vágyott egy fiú örökösre.

Ezért merült fel az uralkodóban és az akkorra már teljhatalommal rendelkező Thomas Cromwell főtanácsosban, hogy a királynak el kellene válnia valahogy, vagy meg kellene szabadulnia Annától.

Thomas Cromwell, aki az uralkodó utáni leghatalmasabb személy volt és akinek fontos szerepe volt az anglikán egyház kialakításában, dei nem riadt vissza az aljas intrikáktól sem Forrás: Wikimedia Commons

Talán érdemes lett volna 1536-ban Annának egy olyan újévi fogadalmat tenni, hogy mihamarabb kibékül Cromwell-lel, mert egyre inkább elmérgesedett köztük a helyzet

– állítja Tracy Borman történész, a Tudorok magánélete című könyv írója. – A főtanácsos, a király jobbkeze addigra ugyanis már nem titkolta, hogy szívesebben látná a királynét a vesztőhelyen, mint Henrik mellett. Szóval egy esetleges alku talán megmenthette volna az életét.

Miután VIII. Henrik akkorra már beteges, paranoiás ember hírében állt, ez kapóra jött a főtanácsosnak, aki hűtlenség, felségárulás és vérfertőzés vádjával bűnösnek nyilváníttatta Annát. Anglia királynéját így 1536. május 19-én kivégezték.