Az első szárazföldre lépő hal úszóival tartotta meg a testsúlyát

A bojtosúszójú halak osztályába tartozó kb. 375 millió évvel ezelőtt élt Tiktaalik a halak és kétéltűek közi átmenet egy lépését képviseli

Amerikai kutatók egy nagyjából 375 millió évvel ezelőtt élt hal fosszíliáját felhasználva tanulmányozták az uszonyok evolúcióját, felfedve, hogy azok miként kezdtek átalakulni a szárazföldi mozgást lehetővé tevő végtagokká.

Az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS) publikált tanulmányukban a Chicagói Egyetem paleontológusai az izmosúszójú halak egy kihalt nemébe tartozó Tiktaalik roseae faj egy példányának teljes "úszókészletét" írták le.

A kutatók komputertomográfiát alkalmazva elemezték a Tiktaalik roseae kőzetbe ágyazott úszósugarainak alakját és felépítését,

a világon elsőként elkészítve a faj - és a fosszilis rekordból ismert rokonai - úszóinak teljes digitális, háromdimenziós modelljét.

A bojtosúszójú halak osztályába tartozó kb. 375 millió évvel ezelőtt élt Tiktaalik a halak és kétéltűek közi átmenet egy lépését képviseli Forrás: Wikimedia Commons

A Tiktaalik roseae-ra a szárazföldi és a vízi állatok közötti hiányzó láncszemként tekintenek a szakemberek. A faj úszósugarainak és csigolyáinak elemzése azonban nehézkes, mivel szétesnek a megkövesedés folyamatában. A tanulmány készítői egyebek között megállapították, hogy a Tiktaalik roseae

úszóinak teteje és alja aszimmetrikus, az úszósugarakat csontpárok alkotják, továbbá a hátúszójuk jóval nagyobb, mint a hasuszonyuk.

A kutatók azt a konklúziót vonták le, hogy a Tiktaalik képes lehetett megtartani testsúlyának nagy részét az úszóival, sőt időnként arra is használta őket, hogy rövid kirándulásokat tegyen a sekély vizekben és árapálysíkságokon.

(MTI/PNAS)