Nem azok, akiknek gondoltuk a Húsvét-sziget monumentális őrzőit

A sziget jelképének számító híres moai szobrok

Évszázadok óta csendben őrzik a Húsvét-szigeteket a rejtélyes moai szobrok. Közel ezer, hatalmas kőtömb védi a területet, amelyek magassága három métertől egészen húsz méterig terjed. Ez utóbbi befejezetlenül álla Rano Raraku-i kőbányában. Az akár hatvan tonnás kolosszusok eredetéről már régóta vitáznak a kutatók, ami a bálványok szimbolikus jelentősége miatt nagy feladat a tudomány számára. Most egy nemzetközi tanulmány új megközelítésben adhat magyarázatot arra, hogy a moai mit is jelenthetett, képviselhetett a szigetlakók számára.

Kalciumban és foszforban gazdag terület

A moaik a Húsvét-szigeteken található vulkanikus eredetű kőből vannak kifaragva, amelyeket a feltételezések szerint görgőként használt gerendák és kötelek segítségével állítottak fel az egykor itt élő törzsek tagjai. A zömmel 13. és 17. század között készült több száz kisebb-nagyobb szobor jellegzetessége, hogy az emberalakok feje aránytalanul nagy a testhez képest.

Az alkotások általában az őslakosok törzsfőnökeit vagy az isteni hősöket ábrázolták.

A kőszobrokhoz szükséges alapanyag több mint kilencven százalékát a Rano Raraku nevű kőbányából hozták felszínre.

A sziget jelképének számító híres moai szobrok Forrás: Wikimedia Commons

A vulkáni kráter a sziget teljes területének a mintegy egy százalékát teszi ki, ám ez biztosította az egyetlen kőforrást a szigetlakók megalitikus építkezéseihez, a mágikus figurák megalkotásához. A geológusok szerint azonban a régióból vett talajminták elemzése arra utal, hogy Rano Raraku nem csupán kövekből állt.

Amikor megkaptuk a kémiai eredményeket, kétszer is ellenőriztem azokat, mert nem akartam elhinni, amit látok

– magyarázta Sarah Sherwood, a Tennessee-i Déli Egyetem geoarcheológusa. – Igen magas arányban bukkantunk kalcium és foszfor jelenlétére.

Egy kalapos moai a tenger partján Forrás: Wikimedia Commons

Hozzátette: a talaj kémiai analízise igen magas tápanyagszintet mutatott a bányában, amelyek kulcsfontosságúak a növények növekedéséhez és nélkülözhetetlenek a magas terméshozamhoz.

Egyedülállóan gazdag a tápanyagokban

A kutatócsoport szerint az elemzésük arra utal, hogy bár a kőbánya területe egykor egy ipari terület volt, amely a moai előállítására és annak ideiglenes tárolására (mielőtt átszállították volna azokat a felállítási helyre) szolgált, de ennél többet jelentett. Ennek ellenére közel négyszáz monolit maradt a kőfejtőben, és néhányat csak azért temethettek el, hogy azok megerősítsék a talajba vájt sziklaszerkezeteket.

Újabb rejtélyes magyarázat látott napvilágot a moai szobrokkal kapcsolatban Forrás: AFP

Ez utóbbi miatt a kutatók úgy gondolják, hogy ez az elhelyezés viszont nem lehetett véletlen. A terület ugyanis egyedülállóan gazdag a tápanyagokban.

A talaj igen gyorsan kimerült és erodálódott sziget minden más részén, miközben a növényeket tápláló anyagok is szép lassan eltűntek

– mondta Sherwood. – A kőbányában azonban más volt a helyzet, ahol a kőfejtés során keletkező kőzet kis töredékeinek állandó beáramlásával tökéletes víz-, természetes műtrágya- és tápanyag-visszacsatoló rendszer jött létre.

A talaj termékenységére vonatkozó bizonyítékokat erősíti, hogy a geoarcheológusok az

ősi növények nyomait is megtalálták a mintákban, beleértve a banánt, a tarógyökeret, az édesburgonyát és a kínai papíreperfát.

Ez pedig arra utal, hogy az itt élő közösséget nem csak kőfejtésre, hanem a szükséges élelmiszerek termesztésére is használták Rano Raraku értékes és védett területét.

A zöldellő kertekre vigyáztak?

A sziget lakosságának eleinte a kedvező természeti körülmények között nem kellett sok energiát fordítaniuk a szükséges élelmiszerek megtermelésére, ám ezt a kőbányának köszönhették. A legújabb elméletek szerint ezért az itt található, termékeny talajt azokra a területekre szállították, ahol a bennszülöttek földművelést akartak végezni.

Nem véletlenül kerültek a kőszobrok pont arra a helyre Forrás: AFP

Ez a tanulmány radikálisan megváltoztatja azt az elképzelést, hogy a Rano Rarakuban lévő kőszobrok egyszerűen csak a továbbszállításra vártak volna

– mutatott rá Jo Anne Van Tilburg, az UCLA archeológusa.

A korábbi elméletek szerint ma már turistalátványosságként funkcionáló figurákat korábban azért emelték, hogy a törzs eltávozott tagjaik lelkét őrizzék vagy a sziget védelmét szolgálják, vallási szerepet betöltve a törzs életében.

Egyes feltételezések arra is utaltak, hogy a monolitokat szertartásos céllal szállították a most látható helyükre,

hogy azokat összekapcsolják a bőséges termés érdekében végzett rituálékkal. A kutatók most ez utóbbira találtak kémiai alapú bizonyítékokat.

Több moai valószínűleg azért állt pont azon a helyen, ahol most, hogy a végtelenségig vigyázzon ezekre az értékes, zöldellő kertekre

– tette hozzá a szakember. – Ezeket és valószínűleg más, Rano Rarakuban tárolt, függőleges kőszobrot is azért raktak az adott pontra, hogy azzal is biztosítsák „a kőbánya szent természetét".

A közösségeknek friss vízre is szüksége volt

Az archeológusok szerint a moai központi szerepet játszhatott abban, hogy jól alakuljon a mezőgazdasági termelés és a jelenlétük ösztönözte a mezőgazdasági élelmiszer-termelést. Ezzel állnak összhangban azok a korábbi, idén januárban publikált elméletek is, amelyek szerint a megalitikus szobrok a friss vízforrásokat is jelölhették, hiszen azok közelében találhatjuk meg őket.

Szamoai látkép Forrás: National Park Srvice

Amerikai kutatók úgy vélik, hogy a szobrok jellegzetességei, például a méretük, a vízforrás bőségére és minőségére utalhat.

A szobrokat nem rituális helyszíneken állították fel, a rituálét a szobrok szimbolikus jelentése reprezentálja, de egyébként a közösség életének részei voltak

– állította az év elején Carl Lipo, a New York-i Binghamton Egyetem professzora.

Elmagyarázta, hogy mivel a közösségeknek friss vízre volt szüksége, praktikusan oda állították a szobrokat, ahol a forrás volt. Ez pedig összhangban állhat a termesztett növényekkel kapcsolatos, aktuális feltételezésekkel, hiszen a termésnek vízre is szüksége van a növekedéshez.

A kutatók aktuális feltételezéseiket a Journal of Archaeological Science tudományos lapban publikálták.