A velocipédet ugyanúgy gyűlölték régen, mint ma az elektromos rollert

gut9684 19 19e 19eme XIX XIXe XIXeme siecle INVENTION Luxembourg Luxembourgeois Luxembourgeoise Luxembourgeoises Hobby horse Luxembourg Luxembourgian Luxembourgish 19 19o XIX XIXo secolo Veicolo Lussemburgo France Francais Francaise
1817 - 1818 : invention de la draisienne - Une course de velocipedes (draisiennes) au jardin du Luxembourg a Paris en 1818, d'apres une estampe du temps - gravure du Journal Illustre no 318, mars 1870 - hobby horse, dandy horse, velocipede, velo en bois, bicyclette, cycles - ©Gusman/Leemage
Vágólapra másolva!
A kerékpár ősét az 1810-es években alkotta meg a német feltaláló, Karl von Drais. Ebből alakult ki a nagy első és kis hátsó kerekű velocipéd, majd a mai kerékpár, illetve annak különféle modern, motorizált változata. A közlekedési eszközök ránézésre nagyon különböznek egymástól, de az közös bennük, hogy az emberek jó része utálja ezeket, különösen akkor, ha kénytelen osztozni velük a járdán.
Vágólapra másolva!

Az első kerékpár szó szerint egy favázra erősített két kerékből állt, amelyet mindenféle pedál és meghajtó szerkezet nélkül, lábbal kellett hajtani, mint a mai gyerekbicikliket. Sík vidéken, akár még zuhogó esőben – mint feltalálója kiemelte – 6-7 mérföldes (kb. 10-12 kilométeres) óránkénti sebességgel lehetett „repeszteni vele".

Az 1870-es évekre a fejlesztők pedált szereltek az első kerékre, így jött létre a velocipéd (a szó a latin „gyors láb" kifejezésből ered). Mivel a nagyobb kerék gyorsabb haladást tesz lehetővé, a feltalálók egyre növelték az első kerék méretét, amelynek átmérője elérhette a másfél métert is. A szerkezetet egy kis hátsó kerékkel stabilizálták.

Az egyik első kerékpár Forrás: AFP

A velocipédezés nem annyira a gyors közlekedést szolgálta, hanem inkább a fiatalabb férfiak sportjának volt tekinthető. A felhasználók nagyon élvezték a magasból eléjük táruló látványt és a mozgás viszonylagos szabadságát.

A kerékpárosok azonban a kezdetektől fogva kiváltották az emberek gúnyolódását, sőt utálatát. Abban az időkben az utak, illetve a néhol létező járdák fő használói a gyalogosok voltak, és számukra a kerékpárok veszélyes betolakodóknak tűntek.

"Őskerékpár"-verseny a párizsi Luxemburg-kertben Forrás: Gusman/Leemage

Egy baltimore-i újság „fura, kétkerekű eszköznek" nevezte a biciklit, amelyet „lovak helyett szamarak hajtanak".

Egy New Haven-i újság szerkesztőségi cikkében egyenesen arra buzdította az embereket, hogy minden ilyen járdán haladó masinát „ragadjanak meg, törjenek össze vagy kárpótlásként kobozzanak el a tulajdonosoktól". (Sajnos az ilyen viselkedésre ma is találunk példát: sok kerékpárt vagy bérelhető motoros rollert rongálnak meg a vandálok.)

Különböző kerékméretű velocipédek a francia közlekedési múzeumban Forrás: hemis.fr/MATTES René / hemis.fr/Mattes René

1819-ben egy New York-i ember olvasói levélben panaszkodott arról, hogy „nem tudja élvezni az esti sétáit, mert minduntalan belefut egy-egy ilyen újonnan kreált állatba".

A félelem azonban (akárcsak ma is) eltúlzott volt, mert a kerékpárosok veszélyesebbek voltak önmagukra, mint másokra. Ha valaki gödörbe hajtott egy velocipéddel, akkor könnyen átbucskázhatott az óriási első keréken. Sok halálos baleset is történt, írja Michael Hutchinson kerékpárversenyző a kerékpározás történetét bemutató könyvében.

Korabeli "biztonsági kerékpár", amelyet már hölgyek is használhattak a hozzávaló öltözékben Forrás: Gusman/Leemage

A kerékpár egészen az 1890-es évekig nem is vált általánosan elterjedtté. Ekkor kezdték el a mérnökök árulni az úgynevezett biztonsági kerékpárt. Ez felfújható gumikerekeivel puhább, kevésbé csonttörő utazást kínált, és a hátsó kerék láncmeghajtása lehetővé tette az első kerék lekicsinyítését és szabad kormányzását.

Ez a szerkezet már valóban olyan volt, amit bárki tudott használni, és hirtelen biciklis cégek tucatjai bukkantak elő a semmiből. Elkezdődött a máig tartó bicikliőrület, amelynek egyesek örülnek, mások bosszankodnak rajta, de valószínűleg a kétkerekű járgányok jó darabig részei lesznek az életünknek.