Propagandacélokra használták a Mikulást a háborús időkben

Mikulás
A "Mikulás háborúba ment" - hirdette a plakát
Vágólapra másolva!
Noha a „földi béke" talán soha sem tűnik annyira megfoghatatlannak, mint a háborúk idején, mégis ezekben a fájdalmakkal és küzdelmekkel átitatott időkben volt a legnagyobb szüksége az embereknek a Mikulásra. Ezt felismerve az 1800-as évektől a Mikulás személyét egyre inkább bevonták a háborús propagandába is.
Vágólapra másolva!

Szent Miklóst egész életében tisztelték

Bár Szent Miklós püspök életéről kevés történelmi forrás maradt fenn, a személyéhez fűződő legendák miatt a keresztény egyház máig egyik legnépszerűbb szentjévé vált. Az életéről szóló források abban megegyeznek, hogy valamikor 270 és 286 között született egy gazdag család gyermekeként a kis-ázsiai Patara városában.

Szent Miklós ábrázolása egy ikonon Forrás: Origo

Fiatalon nagy járvány tört ki a szülővárosában, ami miatt elvesztette a szüleit és kisgyermekként árvaságra jutott.

Apja halála után a nagybátyja, a város érseke vette magához, aki Miklóst Patara kolostorában nevelte. Gyermekévei alatt megkedvelte a kolostori életet, ezért nem véletlen, hogy 19 évesen a papi hivatást választotta. Miklós a szüleitől tekintélyes vagyont örökölt, amit szétosztott a szegények között.

Életét később a gyerekek tanításának szentelte, emberségének híre pedig messze földre eljutott.

A jó cselekedetei miatt az emberek elkezdték Miklós nevét az imáikba foglalni. Zarándokútra indult, és a mai dél-törökországi Myra városában püspökké választották.

A Mikulás megsegíti a szegényeket Forrás: Attila Cser/Reuters

E püspökválasztás különleges körülmények között zajlott le a legenda szerint. Amikor ugyanis meghalt az elődje, és az egyházi elöljárók összegyűltek, hogy új püspököt válasszanak, az egyikük éjszaka álmában ezt hallotta:

Így is lett, és Miklós a következő 52 évben myrai püspökként szolgálta az embereket, egyszerű módon élve és a szeretetet hirdetve.

Az újságok, magazinok címlapjára került

Szent Miklós éhínség idején a teljes egyházi vagyont a nép étkeztetésére fordította, esténként pedig órákig sétált Myra utcáin, beszélgetett az emberekkel és odafigyelt a gondjaikra, problémáikra. Egész életében jótevőként tekintettek rá, aki december 5-én a névnapja előestéjén – a hideg idő beköszöntével – rendszeresen megajándékozta a gyerekeket mindenféle édességgel. Nem véletlen, hogy óriási tiszteletnek örvendett és hogy

a legenda szerint a lelkét 342. december 6-án „angyalok vitték" végső nyughelyére, egy tiszta forráshoz.

A Mikulás mai alakjában minden évben több tízezer levelet kap a gyerekektől Forrás: visitdrobak.no

Ez a mítosz arra utal, hogy az „innen áradó szeretettel küldi" azóta is az emberekhez utódját, a Mikulást. A hasonlóan ínséges és fájdalmakkal teli háborús években talán pont ezért is jelenítették meg már az 1800-as években őt, mint egyfajta lelki segítőt.

Thomas Nast tette Szent Miklós alakját a propaganda részévé Forrás: Wikimedia Commons

Clement Clarke Moore 1823-as „Szent Miklós látogatása" című versével tette még inkább népszerűvé a Mikulás alakját az amerikaiak körében, akit Thomas Nast illusztrációi tettek még inkább izgalmas és vonzó személyiséggé.

Az uniformisták táborába érkezett

1863. január 3-án a Mikulás a Harper's Weekly magazin címlapjára került. Az amerikai politikai magazin egészen 1916-ig működött, külföldi és hazai híreket, fikciókat, esszéket, és humoros írásokat közölt.

A Mikulás a Harpers Weekly címlapján Forrás: Wikimedia Commons

Az újság igen részletesen beszámolt az amerikai polgárháború minden egyes mozzanatáról, amelynek Thomas Nast volt ekkoriban a politikai karikaturistája.

A férfi hatéves korában vándorolt ki a szüleivel Németországból, és jól emlékezett Szent Miklósra a gyermekkor történeteiből.

Megrajzolta hát a Mikulást a rénszarvasok húzta szánján, hosszú fehér szakállal és szőrmebéléses kabátjával, amint az unionisták hadseregének táborához érkezik. Nash Mikulása azonban nem öltözött tiszta pirosba, hanem egy vörös-fehér csíkos nadrágot és egy kék-fehér csillagokkal díszített kabátot viselt.

Nast egy másik Mikulás portréja Forrás: Wikimedia Commons

A hadi propaganda a Mikulást is felhasználta a hazafias érzület felkorbácsolásához, ezért vannak ott a róla készült rajzokon a tüzérség táborában lengő hadilobogók. A szánján ülő Mikulás a következő képeken ajándékokat, közte harisnyát, pipákat és rejtélyes dobozokat oszt a katonáknak, de a kezében azonban Jefferson Davis, a konföderációs erők vezetőjének táncos bábját tartja, a nyakára kötött zsinórral.

A konföderáció szerint a jenkik lőtték le

A Mikulás később is megjelent a Harper's Weekly hasábjain, hasonlóan propagandisztikus célokkal. Egy 1862-es pazar illusztráció egy magányos uniós katonát ábrázol, aki karácsony estéjén a tábortűz mellett áll, miközben a családjának fényképeit nézegeti.

A Mikulás több propaganda plakáton megjelent Forrás: Harris Brisbane Dick Fund, 1929/The Metropolitan Museum of Art

Személyét a polgárháború alatt a másik oldal is felhasználta: miután a háborús szükségállapot miatt egyik télen sehol nem állítottak karácsonyfát, a konföderációs erők azt kezdték el terjeszteni, hogy az „... uniós blokád akadályozta meg abban a Mikulást, hogy délre utazzon".

A Mikulás képéhez a kezdetektől hozzákapcsolódik a törődés és a segítségnyújtás Forrás: Lance Cpl. Dave Flores

Más esetben Dickens Karácsonyi énekéből ismert Scrooge figuráját rabszolgának ábrázolták, vagy éppen arról adtak hírt, hogy a Mikulás azért nem jön idén, mert a jenkik lelőtték. De megjelent a Mikulás holland játékszer-kereskedőként, vagy Angliából érkező telepesként is a propagandisztikus plakátokon, olyan személyként, mint akinek semmi köze sincs a karácsonyi boldogsághoz.

A két világháború alatt is „jól teljesített"

A polgárháború utáni évtizedekben a Mikulás lassan újra visszaváltozott a hosszú fehér szakállú és piros ruhájú kedves öregúrrá, de csak egy időre. Az első világháború idején a Mikulás újra hazafias alakot öltött. Az Egyesült Államok kormánya például olyan reklámokat és grafikákat készíttetett, amelyeken a Mikulás például a hadsereg élén vonul, ezzel is erősítve a háborús összetartást.

A békét is hirdette a világháború alatt Forrás: Getty Images

A második világháborúban szintén kapóra jött a piros ruhás jótevő, amikor Pearl Harbor bombázása után

arra buzdította az amerikaiakat, hogy a háborús időben takarékoskodjanak, és figyeljenek, nehogy az ellenség beszivárogjon a köreikbe. A Mikulás személye bekerült a militarista ikonográfiába is.

A "Mikulás háborúba ment" - hirdette a plakát Forrás: Getty Images

A plakátokat készítő Háborús Produkciós Testület (War Production Board) egy vidám, egyik kezében a képzeletbeli célpontra irányult puskával trónoló Mikulás alakját formálta meg.

„A Mikulás háborúba ment" – hirdették a plakátok, amelyen újra lecserélték Szent Miklós jól ismert öltözékét katonai egyenruhára és rohamsisakra.

Egy másik propagandaplakáton pedig mikuláscsomag helyett lőszereket osztott a következő üzenettel: „Boldog karácsonyt és jó harcot mindenkinek!".