Ókori átverés a jusztiniánuszi nagy pestisjárvány

2019.12.06. 21:27

Túlértékelhette a történelemtudomány az első nagy pestisjárvány jelentőségét – vélekedik a bizonyítékok áttekintése után egy nemzetközi kutatócsoport. Nem volt annyira pusztító, mint ahogy a tankönyvek lefestik, és aligha fordította meg a történelem menetét.

Kisebb lehetett a hatása, mint amit az utókor tulajdonított neki

A Kr.u. 6-8. században a Mediterráneumot végigpusztító jusztiniánuszi pestisnek óriási jelentőséget tulajdonít a történetírás: hagyományosan azt feltételezték, 

hogy a járvány a népesség harmadát-felét kiirtotta, 

s ezzel hozzájárult a Nyugat-Római Birodalom bukásához és az iszlám felemelkedéséhez.

Honorius, az 5. század elején uralkodott nyugat-római császár az udvarában. A római impérium területén a 4. században megjelent pestis később több nagy járványt okozott, de a legújabb kutatási eredmények szerint az úgynevezett jusztiniánuszi járvány hatását erősen túlbecsülte az utókorForrás: Wikimedia Commons

Egy most megjelent tanulmány szerint mindez méretes túlzás: a tudományos bizonyítékokban egyszerűen nincs nyoma annak, hogy ez a járvány csakugyan ilyen léptékű rombolást vitt volna végbe.

Jusztiniánusz császár és udvartartása (6. századi mozaik)Forrás: Wikimedia Commons

A Marylandi Egyetem Nemzeti Társadalmi-Környezeti Szintézis Központjának (SESYNC) munkatársai által irányított nemzetközi kutatócsoport az USA Tudományos Akadémiájának folyóiratában, a Proceedings of the National Academy of Sciences-ben azt állítja, hogy az eddiginél tisztább képet alkotott a Kr.u. kb. 541 és 750 közöttre datálható első nagy pestisjárványról, 

s az újonnan feltárt bizonyítékok alapján a járvány jelentősége a korábban feltételezettnél kisebb lehetett. 

 

A pestisjárvány sok százezer embert sújtottForrás: Wikimedia Commons

A kutatók változatos adatforrásokat tekintettek át, és egyikben sem találtak kimondottan a pestisjárványnak tulajdonítható konkrét hatásokat.

Kellett volna, hogy hagyjon nyomot, de nem hagyott

„Cikkünk első alkalommal tekint át ekkora volumenű új interdiszciplináris adatot ebben a témakörben – nyilatkozta Lee Mordechai, a cikk írója, a SESYNC volt posztdoktori kutatója és a Princetoni Egyetem Klímaváltozás- és Történelemkutató Kezdeményezésének (Climate Change and History Research Initiative, CCHRI) társvezetője, aki ma már a jeruzsálemi Héber Egyetemen oktat.

Jusztiniánusz császár rekonstrukciós arcmásaForrás: Romano Impero

– Ha ez a pestisjárvány csakugyan kulcsfontosságú mozzanat lett volna az emberi történelemben, amely – ahogy azt gyakran hangoztatják – alig pár év leforgása alatt elpusztította a Mediterráneum népességének harmadát-felét, kellett volna, hogy hagyjon valamiféle nyomot maga után. De a fellelhető adatok között nem akadtunk ilyen bizonyítékra."

A Jusztiniánusz idején épített Hagia Szophia bizánci bazilika (ma múzeumként működő dzsámi). Nincs nyoma, hogy a járvány visszavetette volna az építkezéseketForrás: Fiveprime

A kutatócsoport a CCHRI-vel együttműködésben átvizsgálta a korabeli írott forrásokat, feliratokat, pénzérméket, papiruszdokumentumokat, pollenmintákat, a pestisbaktérium genomi adatait, és a temetkezések régészeti emlékeit.

Bizánci pénzérméket mutat egy régész az Izraeli Antikvitások Hivatalának nemzeti kincseket őrző tanulmányi raktárábanForrás: MTI/EPA/Jim Hollander

A vizsgálat tárgyát képező, Kr.u. 300 és 800 közé eső korszakban, amelyet késő-ókorként szokás említeni, olyan jelentős események játszódtak le, 

mint a Nyugatrómai Birodalom bukása és az iszlám felemelkedése. 

Ezeket a folyamatokat nem egy történelemtankönyv éppen a jusztiniánuszi pestisjárvánnyal hozza összefüggésbe.

Nem a nagy pestisjárvány formálta át a világot

„Tanulmányunk környezettudományi szempontból írja át a késő-antikvitás történetét, és ebből a szemszögből nem látszik szükségesnek feltételezni, hogy a pestis volt felelős a világ átformálásáért" – mondta Merle Eisenberg, aki Mordechaihoz hasonlóan a SESYNC posztdoktori kutatójaként és a CCHRI tagjaként működött közre a cikk megírásában.

I. Theodosius 395-ben két egymástól független egységre, a Nyugat- és Keletrómai Birodalomra osztotta fel az impériumot, amelyek élére fiait, Honoriust és Arcadiust állítottaForrás: Wikimedia Commons

A tudós kiemelte: a cikk már csak azért is különleges, mert a természettudományú profilú PNAS-ben jelent meg, de történészek jegyzik, akik történelmi kérdéseket firtatva irányították rá a figyelmet a pestis lehetséges társadalmi és gazdasági hatásaira.

A szerzők szerint a korábbi kutatás indokolatlanul részesítette előnyben a pestisjárványt drámai hangon bemutató írásos beszámolókat, 

és azok tartalmát automatikusan érvényesnek tekintette a Mediterráneum egészére, 

miközben figyelmen kívül hagyott sok száz egykorú írást, amelyek említést sem tesznek a pestisről.

A Bizánci Birodalom a 7. és a 13. század közöttForrás: History Today

„Noha a pestisjárványok tudományos feldolgozása interdiszciplináris megközelítést és komoly elmélyülést igényel, 

a legtöbb pestistörténész kizárólag azokra a forrásokra támaszkodik, amiket megtanult értelmezni. 

A mi csoportunk úttörő munkát végzett azzal, hogy a legkülönbözőbb adatforrásokban kereste az első nagy pestisjárvány nyomait.

Az iszlám felemelkedését is sokan a Mediterráneumot megtizedelő jusztiniánuszi nagy pestisjárvány egyik következményének tekintikForrás: Wikimedia Commons

Ezek feldolgozása után nem tartjuk védhetőnek azt a közkeletű vélekedést, hogy a pestis több tízmillió embert pusztított volna el – hangsúlyozta Timothy Newfield, a CCHRI másik társvezetője, aki jelenleg már a Georgetown-i Egyetem történelem- és biológiatanára. 

– A pestist divat úgy beállítani, mint történelemfordító eseményt, 

de ez egyszerű, túl egyszerű magyarázat. Az ok-okozati összefüggés bizonyítását nem lehet megspórolni."

Nem esett vissza a mezőgazdaság, és nem változtak a temetkezési szokások sem

Az adatsorok legtöbbje, például a mezőgazdasági termelésé is azt mutatja, hogy a pestisjárvány előtt megindult trendek töretlenül folytatódtak a járvány kitörése után.

Pollenszem. A multidiszciplináris kutatás kiterjedt a pollenkoncentráció vizsgálatára is azt kutatva, vajon a pestis idején jelentősen csökkenhetett-e a mezőgazdasági termelésForrás: Science Photo Library/KATERYNA KON/SCIENCE PHOTO LIBRARY/Kateryna Kon/Science Photo Libra

„A pollenek szolgáltatta adatokat használtuk a mezőgazdasági termelés becslésére, s e téren nem mutatkozik a pestises halálozással összefüggésbe hozható visszaesés.

A késő antik kor nagy társadalmi változásai nem hozhatók összefüggésbe a jusztiniánuszi pestisselForrás: Pinterest

Ha kevesebb ember dolgozott volna a földeken, mint annak előtte, annak látszania kellene a pollenekben, 

de nem ez a helyzet" – szögezte le Adam Izdebski, a CCHRI tagja, a krakkói Jagelló Egyetem történelemtanára.

Jusztiniánusz császár arany solidusa. A gazdaság hanyatlásának sem találták nyomátForrás: Wikimedia Commons

Még az sem változott, amit egy tömegjárvány a legnyilvánvalóbb módon befolyásolt volna: a temetkezési szokások továbbra is az évszázados hagyományokat követték.

„A temetkezésekre vonatkozó kiterjedt adatsorokat is áttekintettünk, és a pestis nem hozott számottevő változást a temetkezési gyakorlatban, például hogy egyedi vagy tömeges sírokba temették-e az emberek halottaikat – ismertette Janet Kay, a Princetoni Egyetem humántudomány-előadója és későókor-szakértője, összevetve a jusztiniánuszi pestist a 800 évvel későbbi óriásjárvánnyal, a Fekete Halállal.

A középkorban a pestis a legtöbb áldozatot követelő rettegett járványszerű betegség voltForrás: Stuff to Blow Your Mind

– A Fekete Halál valóban hatalmas tömegeket pusztított el, és ez meg is látszik azon, ahogy a túlélők a holttesteket kezelték."

Antik pestisbaktériumok nyomában

A kutatók a hozzáférhető pestisgenomokat is felhasználták a késő-ókori járványt okozó baktériumtörzs eredetének és evolúciójának nyomon követéséhez.

Kétségtelen, hogy a kórokozó valóban végigsöpört Eurázsián – a kérdés csak az, hogy mennyi áldozatot szedett.

A halálos kórt okozó Yersinia pestisbaktérium mikroszkópos képeForrás: Wikimedia Commons

„Bár a pestisbaktérium eredetének és fejlődésének kinyomozása kulcsfontosságú, a kórokozó puszta jelenlétéből nem következik, hogy katasztrófa történt volna" – jelentette ki Hendrik Poinar, a McMaster University evolúcióbiológia professzora és az egyetem Antik DNS Központjának vezetője.