A nagy gazdasági válság mentette meg a pulykákat a kipusztulástól

2019.12.01. 21:23

A hálaadás Észak-Amerika, vagyis az Egyesült Államok és Kanada egyik legfontosabb ünnepe. Hagyományosan szorosan összefonódik a pulykákkal, konkrétabban a pulykasült készítésével, aminek az eredete egészen 1621-ig, az első hálaadási ünnepségig nyúlik vissza. Az évszázadok során emiatt azonban a vadpulyka populációi szép lassan a kihalás szélére sodródtak. A megoldás nem várt helyről érkezett: az 1929-es nagy gazdasági világválság hozott meglepő fordulatot.

Hálából pulykavadászatot rendeztek

A hálaadás az egyik legnagyobb családi ünnep Észak-Amerikában, amely szorosan kötődik az amerikai történelmi hagyományokhoz. Minden év novemberének negyedik csütörtökén pulykák tömege végzi vacsoraként az asztalon. Nem véletlenül.

A hálaadás napi menü ugyanis egyfajta rituálé: sült pulykának lennie kell az amerikai asztalokon.

Ez a hagyomány egészen az 1620-as évekig nyúlik vissza, amikor Anglia kikötőjéből útnak indult egy bevándorlókkal teli hajó, a Mayflower, és akiket tulajdonképpen a nagy semmi fogadott, amikor megérkeztek az Újvilágba.

A hálaadás ünnepe egészen 1621-ig vezethető visszaForrás: Getty Images

Az első, kemény tél alatt közülük sokan életüket vesztették, és a túlélők is csak a helyi indiánoknak köszönhették szerencséjüket, akik bevezették őket a helyi növénytermesztés és vadászat titkaiba. Az első betakarítás bőséges volt, ami kulcsfontosságúnak bizonyult, hiszen ettől a terméstől függött a következő évi jólétük.

Hálásak voltak a telepesek az indiánoknak, hogy megmentették őket a biztos haláltólForrás: Wikimedia Commons

A bevándorlók hálájuk jeleként ünnepséget rendeztek, amire meghívták és vendégül látták az indiánokat is.

Ezt a hálavacsorát előzte meg az a vadpulykavadászat, amely azóta beépült az amerikai kultúrába.

A vadpulyka ráadásul egyfajta nemzeti szimbólummá vált, ami az embereket az Újvilágba való megérkezésre, az első hálaadásra emlékezteti.

Több millió pulyka tűnt el az Államokból

Mielőtt az európai telepesek megérkeztek volna Észak-Amerikába, több millió vadpulyka (Meleagris gallopavo) élt a mai amerikai államok területén. De mi is történt az évszázadok során? A vadpulykák populációja a 17. században kezdett jelentősen csökkenni, amikor megérkeztek az európaiak, és az állatok tömeges vadászatába kezdtek. Ez olyan tendenciához vezetett, hogy mire Abraham Lincoln elnök 1863-ban a hálaadást hivatalos amerikai ünnepévé tette, a vadon élő pulyka teljesen eltűnt többek közt Connecticutból, Vermontból, New Yorkból és Massachusettsből.

A vadpulykák vadászata elképesztő méreteket öltöttForrás: Pixels.com

Néhány évtizeden belül követték ezt a szomorú csökkenést a távolabbi nyugati államok is, például Kansas, Dél-Dakota, Ohio, Nebraska és Wisconsin.

A Harper's Weekly című újság 1884-es kiadásában az egyik szerző azt jósolta, hogy a vadpulyka hamarosan „kihal, mint a dodó".

Az 1930-as évekre a szárnyasok már teljesen eltűntek húsz állam területéről, miközben az állomány teljes egyedszámát körülbelül harmincezerben határozták meg.

A hálaadás napját Abraham Lincoln elnök tette nemzeti ünneppéForrás: commons.wikimedia.org

Az elkövetkező évtizedekben számos állami intézkedést hoztak abból a célból, hogy megmentsék a vadpulykákat a kihalástól.

Kitömött dodószobor Oxfordban: előjelezték a vadpulykák kihalását isForrás: Wikimedia Commons

Az őshonos fajok (az 1800-as évek végére a bölények száma is drasztikusan lecsökkent) populációjában bekövetkezett krízis miatt a természetvédők felemelték a hangjukat, akik segítettek elfogadtatni a vadon élő állatok helyreállításáról szóló, 1937-es szövetségi törvényt, más néven a Pittman-Robertson törvényt.

Ez a törvény szankciós adót rótt ki a vadászfegyverekre és a lőszerekre, miközben támogatást biztosított a vadon élő állatok populációinak helyreállításához.

Kapóra jött a gazdaság válsága

Az 1930-as években azonban nem csak a pulykák néztek szembe óriási veszéllyel. Az első világháború befejeződése után, a gazdasági kimerülés, az anyagi és emberi erőforrások pusztulása, a fedezet nélküli pénzkibocsátás és a kereskedelmi kapcsolatok szétzilálódása miatt 1929-ben globálisra hízott gazdasági világválság rengette meg a nyugati civilizációt.

A 20-as évek elégedettségének az 1929-es nagy gazdasági világválság kitörése vetett végetForrás: History.com

Ennek következtében jelentős mértékben megnőtt az infláció és a munkanélküliség, valamint a közszükségleti cikkek hiánya. A négy éven át gyűrűző nagy gazdasági világválság akaratlanul is a vadpulykák hasznára vált, ami számos, gazdálkodással foglalkozó családot arra kényszerített, hogy feladja földjeit, és azt parlagon hagyja, amit a vadon élő pulykák vettek a birtokukba.

A parlagon hagyott földek kitűnő életteret biztosítottak a vadpulykák számáraForrás: Wikimedia Commons

Mivel az elhagyott gazdaságok területeit újra visszahódították az eredeti fűfélék, cserjék és fák, ez kitűnő élőhelyet biztosított a vadpulyka számára, ami szaporodott, és egyre nagyobb számban kezdett újra felbukkanni – számolt be az egykori eseményekről a pulykák védelmére hivatott National Wild Turkey Federation.

Ráadásul a terület nagyszámú gyapottermesztő gazdaságainak hanyatlása is elősegítette új erőre kapni a vadpulykák populációit több államban, többek között például Texasban.

Néhány év alatt jelentős változás történt

E. Donnall Thomas Jr. pilóta, pszichológus és nagy utazó könyveiben többször utalt a harmincas években tapasztalt óriási változásokra, az amerikai élővilág életében. A "Hogyan mentették meg a sportolók a világot" (How Sportsmen Saved the World) című munkájában kiemeli a vadászok és a horgászok méltatlanul eltitkolt természetvédelmi erőfeszítéseit, amit a vadvilág megmentése érdekében tettek.

MosómedveForrás: Pixabay

Beszámol arról is, hogy az 1930-as években egyszerűen eltűntek a mosómedvék, oposszumok és más, kisebb termetű tipikusan amerikainak tekintett vadállatok Texasból. Ám amikor a világutazó az 1960-as években látogatóba érkezett szülőföldjére, „teljesen meghökkent", hogy a vadon élő pulykák egyedszáma újra virágzásnak indult.
Gyerekként gyapotültetvények végeláthatatlan sorát láttam ott, ahol felnőttem – írja Thomas. – A gyapot azonban szörnyű hely az élővilág számára, mert itt semmi más növény nem marad meg, tehát az állatoknak nincs mit enni és nem tudnak elrejtőzni sem.

Gyapotültetvény betakarításra érett terméssel: ezek a gazdaságok nagyban feleltek a vadvilág megfogyatkozásáértForrás: Wikipedia

Hozzátette, hogy szinte teljesen biztos abban, hogy ezek a gazdaságok tehetők felelőssé azért, hogy az 1930-as években számos faj, többek közt a szarvas és a pulyka is teljesen eltűnt a vidékről. Ám amikor a gyapotnak búcsút mondtak, az állatok is visszatértek és szaporodni kezdtek.

Visszahozták a kihalás küszöbéről

Miközben a befektetők elvesztették vagyonukat, vállalkozások ezrei mentek csődbe, drasztikus leépítésekre került sor és az Egyesült Államok gazdasága recesszióba fordult, a vadon élő pulykák nagyban profitáltak a hatalmasra dagadt gazdasági világválságból. Egyedszámuk az 1950-es évekig, tehát a válság után is szépen ívelt felfelé.

Szép lassan újra elfoglalták az élőhelyeket a vadpulykákForrás: Lars Begert/Lars Begert

A századforduló körül kezdték visszahozni a kihalás küszöbéről a különböző fajokat – mutatott rá Jim Sterba, a Nature Wars című könyv szerzője. – Ez egy hihetetlen történet arról, hogy milyen idézőjeles háború folyt a háttérben az egyes fajok megőrzéséért, amiben a vadpulykák kerültek az utolsó helyre a listán.

Az író szerint nem azért, mert ezeket a szárnyasokat kevésbé tekintették fontosnak, mint más fajokat, hanem mert egyszerűen nem tudták kitalálni a megőrzésük, illetve védelmük megfelelő és leginkább célravezető módját.

Az 1940-es évekre már újra virágzott a vadon élő pulykák populációjaForrás: Nara

Végül a természetvédelmi szervezetek az 1950-es években jöttek rá arra, hogyan tudják biztonságosan áttelepíteni egyik helyről a másikra a pulykákat, hogy újra benépesítsék velük az államokat.

Ehhez az úgynevezett rakéta- vagy ágyúhálót használták:

a célterületen élő madarak felett a hálót aknavetőszerű csövekből kilőtt és a hálóhoz erősített súlyok rántották át, amelyeket leshelyről indított el a befogást irányító személy.

Az erőfeszítéseknek köszönhetően végül helyreállították a több száz éves állapotot. Újra több millió vadpulyka népesítette be az Egyesült Államok területét, és ebben ironikus módon az 1929-1933 között zajló, nagy gazdasági világválságnak is óriási szerep jutott.