Bizarr fülek a kifinomult hallásért cserébe: áldás vagy átok?

A füleknek mindig is fontos szerep jutott az evolúció során

Egy körülbelül 120 millió évvel ezelőtt élt, rágcsálószerű emlősnek furcsa fülei voltak. Kínai paleontológusok szerint mindez az egyedi rágóstílusa eredményeként alakulhatott ki. Eredményeiket a Nature tudományos folyóiratban publikálták.

Különbözött a többi emlőstől

Egy korábban ismeretlen lény szinte teljes csontvázára bukkantak a kutatók a kínai Liaoning tartományban. Az úgynevezett Jeholbaatar kielana több mint száz éves fosszíliája különös jellegzetességeket mutat.

Kifinomult hallása lehetett Forrás: Yong XU of IVPP

A rágcsálószerű állat pofájának felépítése azt sugallja, hogy szokatlan hátra és előre végzett rágóstílusa tette lehetővé számára a növények megőrlését és elfogyasztását

– mondta Yuanqing Wang, a Gerinces Paleontológiai és Paleoantropológiai Intézet kutatója. – Ez valószínűleg hozzájárult a faj sikeréhez, mivel a korabeli, más emlősök csak és kizárólag rovarokat, esetenként más, kisebb gerinceseket tudtak megenni.

A körülbelül mindössze 50 gramm súlyú állat több szempontból különbözik a többi, korai emlőstől.

A fülcsontjai ugyanis teljesen különváltak az állától. A paleontológusok szerint ez az anatómiai fejlődés a rágóstílusa miatt alakult ki, miután az állkapocs egyes részei egészen a koponyáig mozogtak például rágás közben. Ezzel az állat egyedülálló „hallókészüléket" is kialakított.

Másként rágta meg az ételt

A 120 millió éves emlős modern társaihoz hasonlóan egyedülálló tulajdonsággal rendelkezett a gerincesek között: három pici hallócsonttal rendelkeznek a középfülben (kalapács, üllő és kengyel), amelyek a hanghullámokat elektromos jelekké alakítják. Ám a Jeholbaatar kielanánál ahelyett, hogy az üllő összekapcsolódott volna a kalapáccsal, mint az emberekben és más élő emlősökben, részben a kalapács tetején „ült".

A füleknek mindig is fontos szerep jutott az evolúció során Forrás: pexels.com

Ez a kialakítás valószínűleg az állat hátsó és előre történő rágási stílusának hozzáigazításához volt szükséges

– mutatott rá Wang. – Összehasonlításként: a macskák felfelé és lefelé harapással darabolják az ételt, míg a tehenek oldalirányú mozgással őrlik a növényeket a fogaik között.

Hozzátette, hogy azt azonban nem tudják, hogy a szokatlan arcfelépítés miatt a J. kielana más emlősektől eltérően hallotta-e maga körül a hangokat.

A különálló háromcsontos középfül a mai emlősök meghatározó jellemzője, megkülönböztetve őket a madaraktól, a békáktól és a hüllőktől.

A kutatások azt mutatják, hogy az emlősök evolúciós története során a fül legalább háromszor vált el az állkapocstól,

hogy élesebbé válhasson a hallás. Ennek az egyedülálló tulajdonságnak köszönhetően voltak képesek az emlősök meghallani a magasabb frekvenciákban kibocsátott hangot, ami lehetővé tette számukra, hogy jobban érzékeljék a ragadozó vagy a préda közeledését.