A tél beköszöntével számos állat elbújik a hideg elől és bevackolja magát a természet különböző rejtekhelyeire. A medvék, és más, téli álmot alvó állatok hibernációját hosszú felkészülés előzi meg, a téli alvás során pedig általában jelentősen lecsökken a testtömegük.
Az érintett élőlények zsírtartalékokat halmoznak fel, majd a téli időszakban egy alvásszerű állapotba kerülnek,
ahol lelassul a szívverésük és a légzésük, miközben lecsökken a testhőmérsékletük. És bár az emlősöknek állandó energiaforrásra van szükségük az életben maradáshoz, amikor nincs elég táplálék, a téli álom során felvett hibernációs állapot segíthet a barátságtalan körülmények átvészelésében.
A Cell Reports tudományos folyóiratban publikált, új tanulmány azokat a genetikai mechanizmusokat vizsgálta, amelyek lehetővé teszik a téli álmot alvó fajoknak, hogy „finomra hangolják" az anyagcseréjüket.
A Utah Egészségügyi Egyetem azt szerették volna jobban megérteni, hogy ez hogyan adaptálható az embereknél gyakori elhízás vagy az anyagcsere-rendellenességek problematikájához.
A téli álomra készülő állatok a hibernáció előtt felhíznak, hogy aztán kisebb-nagyobb megszakításokkal pihenjenek addig, amíg kedvezőbbé nem válnak a körülmények.
A hibernációra képes élőlények hihetetlen képességgel bírnak az anyagcsere szabályozásában
– mondta Christopher Gregg, Ph.D., az egyetem Neurológiai és Anatómiai Tanszékének egyetemi docense. – A metabolizmus számos, különféle betegség kockázatát hordozza, beleértve az elhízást, a 2. típusú cukorbetegséget, a rákot és az Alzheimer-kórt; úgy gondoljuk, hogy a hibernációhoz kapcsolódó genom azon részeinek megértése segíthet nekünk abban, hogy megtanuljuk ellenőrizni ezeknek a főbb betegségeknek a kockázatait.
Korábban a kutatók már más szempontból is vizsgálták egyes emlősök genomjait, hogy megértsék egyes fajok legszembetűnőbb biológiai képességeit, például az elefántok ellenálló képességét a rákos megbetegedéssel szemben vagy a delfinek vérrög rezisztenciáját. Most arra voltak kíváncsiak, hogy a téli álmot alvó fajoknak hasonló genetikai adottságai vannak-e, amelyek a testzsír szintjének szabályozásában segítenek.
A kutatók négy, a világ különböző élőhelyeiről származó, téli álmot alvó emlőssel dolgoztak: földi mókusokkal, a kis barna denevérrel, a szürke egérmakival és a madagaszkári sündisznóval. A genetikai elemzés kimutatta, hogy valamennyi faj hasonló genetikai adottságokkal rendelkezik.
A vizsgálatok során összességében 364, olyan genetikai elemet azonosítottak, amelyek szerepet játszhatnak a hibernációban és az elhízás szabályozásában.
Úgy gondoljuk, hogy az egyes fajok a hibernáció során olyan módszereket fejlesztettek ki, amelyek leállíthatják az anyagcseréhez és a zsírtartalomhoz kapcsolódó bizonyos genetikai elemek működését
– magyarázta Christopher Gregg. – Abban bízunk, hogy a vizsgálat eredményei segíthetnek abban, hogy még inkább képesek legyünk megbecsülni és hasznosítani az anyagcserét, mint az elhízás elleni küzdelem eszközét.
A kutatók úgy vélik, hogy megállapításaik új kutatási irányokat adhatnak az öregedés és az időskori demencia kezeléséhez is.