Így segíthetnek a téli álmot alvó állatok az elhízás leküzdésében

A hibernáció előtt az élőlények felhíznak, majd kisebb nagyobb megszakításokkal pihennek

A Utah Egészségügyi Egyetem munkatársai most publikált tanulmányukban összesen 364 olyan genetikai elemről számoltak be, amelyek részt vehetnek az elhízás szabályozásában. Utóbbi ugyanis milliókat sújt világszerte. Új kutatásukban a téli álmot alvó állatokat vizsgálták, hogy új alternatívákat találjanak az elhízás- és anyagcsere-rendellenességek kezelésére.

Állandó energiaforrásra van szükségük

A tél beköszöntével számos állat elbújik a hideg elől és bevackolja magát a természet különböző rejtekhelyeire. A medvék, és más, téli álmot alvó állatok hibernációját hosszú felkészülés előzi meg, a téli alvás során pedig általában jelentősen lecsökken a testtömegük.

Az érintett élőlények zsírtartalékokat halmoznak fel, majd a téli időszakban egy alvásszerű állapotba kerülnek,

ahol lelassul a szívverésük és a légzésük, miközben lecsökken a testhőmérsékletük. És bár az emlősöknek állandó energiaforrásra van szükségük az életben maradáshoz, amikor nincs elég táplálék, a téli álom során felvett hibernációs állapot segíthet a barátságtalan körülmények átvészelésében.

A téli álom előtt felhalmozzák a zsírtartalékokat Forrás: Mary Holland

A Cell Reports tudományos folyóiratban publikált, új tanulmány azokat a genetikai mechanizmusokat vizsgálta, amelyek lehetővé teszik a téli álmot alvó fajoknak, hogy „finomra hangolják" az anyagcseréjüket.

A Utah Egészségügyi Egyetem azt szerették volna jobban megérteni, hogy ez hogyan adaptálható az embereknél gyakori elhízás vagy az anyagcsere-rendellenességek problematikájához.

A testzsír szintjének szabályozásában segítenek

A téli álomra készülő állatok a hibernáció előtt felhíznak, hogy aztán kisebb-nagyobb megszakításokkal pihenjenek addig, amíg kedvezőbbé nem válnak a körülmények.

A hibernációra képes élőlények hihetetlen képességgel bírnak az anyagcsere szabályozásában

– mondta Christopher Gregg, Ph.D., az egyetem Neurológiai és Anatómiai Tanszékének egyetemi docense. – A metabolizmus számos, különféle betegség kockázatát hordozza, beleértve az elhízást, a 2. típusú cukorbetegséget, a rákot és az Alzheimer-kórt; úgy gondoljuk, hogy a hibernációhoz kapcsolódó genom azon részeinek megértése segíthet nekünk abban, hogy megtanuljuk ellenőrizni ezeknek a főbb betegségeknek a kockázatait.

A medvék is téli álmot alszanak Forrás: Ingo Arndt

Korábban a kutatók már más szempontból is vizsgálták egyes emlősök genomjait, hogy megértsék egyes fajok legszembetűnőbb biológiai képességeit, például az elefántok ellenálló képességét a rákos megbetegedéssel szemben vagy a delfinek vérrög rezisztenciáját. Most arra voltak kíváncsiak, hogy a téli álmot alvó fajoknak hasonló genetikai adottságai vannak-e, amelyek a testzsír szintjének szabályozásában segítenek.

Az anyagcserét hívnák segítségül

A kutatók négy, a világ különböző élőhelyeiről származó, téli álmot alvó emlőssel dolgoztak: földi mókusokkal, a kis barna denevérrel, a szürke egérmakival és a madagaszkári sündisznóval. A genetikai elemzés kimutatta, hogy valamennyi faj hasonló genetikai adottságokkal rendelkezik.

A vizsgálatok során összességében 364, olyan genetikai elemet azonosítottak, amelyek szerepet játszhatnak a hibernációban és az elhízás szabályozásában.

A hibernáció előtt az élőlények felhíznak, majd kisebb nagyobb megszakításokkal pihennek Forrás: Ingo Arndt

Úgy gondoljuk, hogy az egyes fajok a hibernáció során olyan módszereket fejlesztettek ki, amelyek leállíthatják az anyagcseréhez és a zsírtartalomhoz kapcsolódó bizonyos genetikai elemek működését

– magyarázta Christopher Gregg. – Abban bízunk, hogy a vizsgálat eredményei segíthetnek abban, hogy még inkább képesek legyünk megbecsülni és hasznosítani az anyagcserét, mint az elhízás elleni küzdelem eszközét.

A kutatók úgy vélik, hogy megállapításaik új kutatási irányokat adhatnak az öregedés és az időskori demencia kezeléséhez is.