A kutatók szerint a körülbelül 8000 lakosú Çatalhöyük lehetett az egyik legelső egalitárius társadalom. A régészeti lelőhelyen a régészek eddig 14 réteget tártak fel, ahol a házak egymáshoz tapasztva, gyakran közös falakkal épültek.
Az ajtók és ablakok a hátsó részén kaptak helyet, de több építményen ezek teljesen hiányoznak.
Sok ház emeletes volt és lakói csak a tetőn keresztül tudtak bejutni oda, ahová létrán másztak fel. A területen jellemző a monumentális építmények, azaz közös temetkezési helyek, templomok, nagy közösségi épületek hiánya.
Çatalhöyüknél a régészek már mindenféle tárgyat találtak, főként eszközöket: edényeket, pattintott kőeszközöket és kisebb szobrokat. És bár a kutatók szerint még csak a terület mintegy 4 százalékát sikerült feltárni,
a most előbukkant három emberi fog érdekes titkokat árulhat el a múltról.
Az első zápfogakból kettőt egy épületben, míg a harmadikat egy sírban találták. Annyi bizonyos, hogy valamennyi felnőtt emberektől származhat és nem mutatták betegség jeleit. A szakemberek szerint az ép fogakat valamikor időszámításunk előtt 6300 és 6700 között húzhatták ki.
A kutatók mintákat vettek a fogakból, amelyeket mikroszkopikus és radiográfiai elemzéseknek vetettek alá. Arra voltak kíváncsiak, hogyan fúrhatták át azokat az ékszerkészítés érdekében. A bennük található lyukak ugyanis egyértelműen a szándékos átlyukasztás jeleit mutatták.
A homokóra alakú fúrás szerint az egykori kézműves mindkét oldalról áttörte a fogakat, majd ezután kicsiszolta a felületet.
A lyukak belsejében látható kopás arra utalt, hogy díszítő elemként viselhették őket.
Azt egyelőre nem tudjuk, hogy milyen rituális jelentéssel bírt az emberi fogakból készített nyaklánc és más ékszerek
– írták a kutatók a Journal of Archaeological Science: Reports tudományos folyóiratban publikált cikkükben. – A fogak talán egy elhunyt rokonhoz vagy egy magas státusú személyhez tartoztak, akit a viselője nagy tiszteletben tartott.
Hozzátették, az is megeshet, hogy az egykori catalhöyüki lakosok
a legyőzött ellenségeik fogait viselték a nyakukban, mintegy trófeaként vagy talizmánként.
Az ilyen és ehhez hasonló tárgyak igen ritkák a Közel-Keleten, ezért mély szimbolikus jelentéssel bírnak. Emellett betekintést adnak az egykori temetkezési szokásokba, valamint rámutatnak az emberi testrészek szimbolikus jelentőségére a neolitikum időszakában.