Helmut Kohl: Egy pillanatra még a szavam is elakadt - 30 éve omlott le a berlini fal

East Berliners crowd in front of the Berlin Wall on November 12, 1989 at the Potsdamer Square. Three days before, Gunter Schabowski, the East Berlin Communist party boss, declared that starting from midnight, East Germans would be free to leave the country, without permission, at any point along the border, including the crossing-points through the Wall in Berlin. The Berlin concrete wall was built by the East German government in August 1961 to seal off East Berlin from the part of the city occupied by the three main Western powers to prevent mass illegal immigration to the West. According to the "August 13 Association" which specialises in the history of the Berlin Wall, at least 938 people - 255 in Berlin alone - died, shot by East German border guards, attempting to flee to West Berlin or West Germany. AFP PHOTO PATRICK HERTZOG (Photo by PATRICK HERTZOG / AFP)

Harminc évvel ezelőtt november 9-én omlott le a berlini fal, Európa megosztottságának és elnyomásának szimbóluma. Közel egy évvel később, 1990. október 3-án pedig létrejött az új, immár egységes Németország. Mindez többek között egy nagy államférfinak, Helmut Kohl kancellárnak köszönhető, aki mindig is a német egység híve volt. Vajon mit gondolt, amikor megtudta, mi történt Berlinben, és hogy reagált Gorbacsov? Margaret Thatcher is végignézte a híres képsorokat a tévében, tudta, hogy 1989. november 9-e fontos nap a németeknek. Vajon mit mondott, amikor Helmut Kohl felhívta? 

Ha Isten köpenye átlebeg a történelmen, akkor oda kell ugrani hozzá és meg kell ragadni

- Otto von Bismarck porosz vaskancellár híres mondása egy évszázaddal később beférkőzte magát egy másik, nagy államférfi gondolataiba.

Ehhez három feltételnek kell teljesülnie: először is, észre kell venni, hogy Isten köpönyege valóban létezik. Másodszor, meg kell érezni a történelmi pillanatot, harmadszor pedig oda kell ugrani és meg kell ragadni (és akarni is kell megragadni) azt a köpenyt. Ez nem csak bátorság kérdése. Ehhez sokkal inkább bátorság és bölcsesség ötvözésére van szükség

– fejtette ki A fal leomlásától az újraegyesülésig címmel kiadott memoárjában Helmut Kohl kancellár, aki 1989. november 9-én, a német történelem egyik legjelentősebb napján egyszerűen nem volt otthon. Nem Berlinben, vagy Bonnban, Németországban sem. Az Európai Közösség, valamint a NATO-tagállamok vezetői közül elsőként tett látogatást a szovjet blokkba tartozó Lengyelországban. Ezen a napon Wojciech Jaruzelski államelnök és Tadeusz Mazowieczki miniszterelnökkel találkozott, hogy számos, két országot érintő témát megvitassanak.

Helmut Kohl 1974-ben Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/usage worldwide/Heinz Wieseler

A hosszú nap végén már éppen útnak indult volna a Parkowka vendégházból a varsói belvárosba, a tiszteletére rendezett díszvacsorára, amikor sürgős ügyben keresték Bonnból. A telefon másik végén az izgatott Seiters kancelláriaminiszter volt, aki közölte az NSZK első emberével,

hogy „nagy dolog" történt a berlini fal másik oldalán.

Amire senki sem gondolt

Günter Schabowksi, az NDK állampártjának, a Német Szocialista Egységpártnak (NSZEP) kelet-berlini első titkára újságírókkal nézett farkasszemet. Tele volt a sajtóterem, ahol egyik pillanatról a másikra uralkodott el az izgatottság. A kelet-németek is láthatták, mert élőben közvetítette a televízió. Schabowski elmondta, hogy az utazási törvényről egyeztettek a november 9-ei ülésen. Már éppen vége lett volna a tájékoztatónak, amikor egy olasz újságíró feltette az évszázad egyik legnagyobb hatású kérdését.

Günter Schabowksi sajtótájékoztatója, 1989. november 9-én Forrás: Wikipédia

Riccardo Ehrmann azt szerette volna megtudni,

mivel könnyítik meg a kelet-németek utazását a jövőben.

A főtitkár tudta, kapott utasítást arra, hogy erről beszéljen, de nem találta a választ papírjai között. Zavarát végül az egyik kollégája enyhítette, aki segített neki megkeresni és felolvasni az erről szóló döntést. A rendelkezés úgy szólt, hogy a nyugati magánutakra szóló engedélyeket azonnali hatállyal és minden kérvényező számára a lehető legrövidebb időn belül kell kiállítani, ami érvényes volt az NDK-t nyugati irányban elhagyók vízumára is.

Más szavakkal: a fal bárki számára átjárhatóvá vált"

– összegezte a lényeget Helmut Kohl visszaemlékezésében.

Az újságíróknak szó szerint leesett az álluk. Kis idő után Peter Brinkmann, a Bild riportere kért szót és feltette a kérdést, a kegyelemdöfést, ami elindította a fal ledöntéséhez vezető lavinát. Azt kérdezte,

mégis mikortól lép életbe a rendelet, mert erről nem beszélt a főtitkár.

Schabowski ismét tanácstalanul forgatta a papírjait és mivel most senki sem sietett a segítségére,

egy idő után feladta, aztán rávágta: azonnal.

Amitől egy kancellár szava is elakad

Helmut Kohl a pohárköszöntők után tudta meg, mennyire felgyorsultak az események. Hans Klein, a Szövetségi Sajtóhivatal vezetője szó szerint félbeszakította a kancellár megbeszélését a lengyel miniszterelnökkel, hogy közölje, az NDK Bundestag ülésén szóba került a német egység, sőt, el is énekelték az NSZK nemzeti himnuszát.

„Nem sokkal ezután, valamikor 21 óra körül, felhívtam Eduard Ackermannt Bonnban. Ő már a vacsora alatt megpróbált telefonon elérni, és győzködte Walter Neuert, az irodavezetőmet, hogy jöjjek azonnal telefonhoz. Most végre beszélni tudtuk egymással.

- Kancellár úr, éppen ezekben a pillanatokban omlik le a fal – kiáltotta óriási lelkesedéssel a telefonba.

- Biztos ebben, Ackermann? – kérdeztem.
- Igen – felelte Ackermann, majd elmesélte, hogy a berlini határátkelőhöz

már megérkeztek az első emberek, és nyomukban egyre többen és többen érkeznek.

Ha helytállóak az értesülései, akkor néhányan már a határon is átjutottak. A hír hallatán egy pillanatra még a szavam is elakadt"– írta.

Késő este volt már, amikor több tízezer ember átjutott a határokon, mert „átléphettek" a berlini falon, amelyet

keleten Antifaschistischer Schutzwallnak, azaz Fasisztaellenes Védőfalnak tartottak,

nyugaton viszont mindössze Die Berliner Mauerként vagy Die Mauerként, azaz Falként emlegették. A berlini fal nem egy sor téglából állt és nem egyszerű beton volt. A második világháborús náci bűnök miatt kettéosztott Berlin bizonyítéka,

Európa szétszakítottságának és elnyomásnak szimbóluma is egyben.

Leomlása egy világ végét jelentette és egyben egy új, szabad világ kezdetét, amelybe Kohl kancellár egységes Németországot álmodott.

Az emberek vésővel estek neki a berlini falnak. A híres képsorok a világ másik felére is eljutottak, amin a németek a fal tetejére másznak, hogy aztán ott is bontsák a falat, maguk alatt. Örömujjongás, könnyek, ölelkezés, egy boldog nemzet felemelő pillanatát rögzítették a kamerák.

És eldőlt, hogy nem jönnek harckocsik

Eközben Lengyelországban, egy varsói szállodában Kohl kancellár állt az újságírók elé. Záporoztak a kérdések. „Hogy ítéli meg a berlini eseményeket?" „Mikor jön létre német egység?" – faggatták az NSZK első emberét, aki közölte, hogy ő sohasem kételkedett abban, hogy Németországa egyszer egységes lesz, azt viszont nem gondolta, hogy ilyen hamar, majd megállapította, hogy

a történelem kereke egyre gyorsabban forog".

A sajtótájékoztató után a szállodában végre láthatta, mi történik Berlinben. Jól tudta, hogy eljött az idő, a búcsúzásra.

A szövetségi kancellárnak ilyen történelmi órákban Berlinben a helye.

Másnap, mivel a gépe nem repülhetett be az NDK területére és nem szállhatott le közvetlenül Berlinben, Svédországon keresztül Hamburgba érkezett. Innen vitte el egy amerikai katonai gép Berlin-Tempelhofra. Már a schönebergi városháza erkélyén állt, amikor 18 óra előtt nem sokkal

megkapta Gorbacsov szovjet főtitkár üzenetét aki arra kérte, igyekezzen megnyugtatni a berlinieket,

majd hozzátette, hogy valóban kinyílt a határ az NDK-ban, ahogy szeptemberben Magyarországon és ezt a döntést a kelet-berlinieknek nem vol könnyű meghozniuk. Azt is mondta, hogy információi szerint tömegmegmozdulásokra készülnek.

Kohl tudta, hogy félretájékoztatták Gorbacsovot, de nem hívhatta fel, nem mehetett el onnan, sőt, moccanni sem tudott az erkélyen.

Hans-Dietrich Genscher, Willy Brandt, Hans-Jochen Vogel és Walter Momper is mellette volt mások mellett, alattuk a John F. Kennedy téren pedig a hatalmas tömeg. Mindössze egy üzenetet küldött Gorbacsovnak arról, hogy a félelmei nem helytállóak, senki sem felkelni a Szovjetunió ellen. Moszkvából üzenet érkezett az NDK-ba.

1953. június 17-étől eltérően a Szovjetunió ezúttal nem fog harckocsikkal bevatkozni"

– idézte a lényeget Kohl kancellár, akinek a német egységről szóló beszédét eközben a téren összegyűltek kifütyülték.

A fal leomlása ugyanis nem jelentette automatikusan a két Németország egyesülését és nem csak azért, mert még a két német márkát is át kellett számítani.

Ennél sokkal nagyobb kihívásokkal kellett az egységpártiaknak szembenéznie.

Meglehetősen nyugtalanok vagyunk

November 10-én este Helmut Kohl ismét a telefonhoz nyúlt. Margaret Thatchernek, a vasladynek telefonált, aki maga is látta a berlini fal leomlását a tévében.

"Érezhetően fel volt dobva azoktól a jelenetektől, aminek a szemtanúja volt – vajon melyik német ember nem lett volna? Azt tanácsoltam neki, tartsa a kapcsolatot Mr. Gorbacsovval, aki nyilvánvalóan nagyon aggódik a történtek miatt. Megígérte, hogy így tesz.

Még aznap este a szovjet nagykövet keresett fel egy üzenettel Mr. Gorbacsovtól, aki amiatt aggódott, nehogy valamilyen incidensre kerüljön sor

– esetleg szovjet katonák elleni támadásra Kelet-Németországban vagy Berlinben -, aminek beláthatatlan következményei lennének" - emlékezett vissza az Egyesült Királyság miniszterelnöke Életem címmel megjelent memoárjában.

Margaret Thatcher sajtótájékoztatón egyik moszkvai útján Forrás: Sputnik/RIA Novosti/Sergey Guneev

Thatcher már szeptemberben egyértelművé tette,

hogy nem mindenki támogatja a német egységet.

Elárulta a szovjet főtitkárnak moszkvai látogatásán, hogy a NATO korábban ugyan tett olyan kijelentéseket, hogy támogatná Németországot az egyesülési törekvéseiben, valójában meglehetősen nyugtalanok. A saját országán kívül Mitterrand elnök Franciaországára utalt. Mivel Gorbacsov kijelentette, hogy ő maga sem szeretné, ha egy Németország lenne a kettőből,

Thatcher lépett. Lelassította a fejlemények heves iramát.

Azt természetesen nem akartam, hogy a kelet- németeknek továbbra is kommunizmusban kelljen élniük, de úgy tűnt számomra, hogy egy valóban demokratikus Kelet-Németország hamarosan létrejöhet, az újraegyesítés pedig ettől teljesen külön kezelendő kérdés, amelyben Németország szomszédjainak és más hatalmaknak az érdekeit, kívánságait is maradéktalanul figyelembe kell venni"

- magyarázta.

Isten köpönyege átlibben

Helmut Kohl természetesen tisztában volt azzal, hogy a politikai egyesülés rendkívül kényes folyamat egy olyan világban, amelyben elődei négy évtizeddel korábban a megosztottság mellett tették le a voksukat szétszakítva ezzel Európa testét. Tisztában volt azzal, hogy veszélyes lenne német nacionalista szólamokat hangoztatni Hitler tetteinek árnyékában,

úgyhogy a megfontoltan haladás politikáját folytatta.

Ez az óvatosság vezérelte akkor is, amikor két héttel a fal ledöntése után, megtette az első lépést.

November 28-án a Bundestag elé vitte a 10 pontos cselekvési tervét

anélkül, hogy akár belpolitikai, akár külpolitikai egyeztetéseket folytatott volna előtte. Ennek utolsó pontjában az áll, hogy Németország egységét vissza kell állítani, ugyanakkor időkorlátot nem határozott meg. Kohl hátradőlt és figyelte a reakciókat, amelyek végül megerősítették abban, hogy a többiek is helyesnek vélik az irányt.

Helmut Kohl 1988-ban Forrás: Schaack, Lothar, Wikipédia

Ahhoz, hogy

1990. október 3-án végül létrejött az a Németország,

amit ma ismerünk, a Konrad Adenauer kancellár örökösének tartott nagy német államférfi bismarcki bátorságára és bölcsességére volt szükség. Az érzékeny politikai közegben ugyanis Helmut Kohl kancellár meglátta, hogy "Isten köpenye átlebeg" a történelmen, odaugrott hozzá és óvatos határozottsággal végül sikerült megragadnia.