A 2006-os év végén a vadonélő méhpopulációk száma világszerte drasztikusan lecsökkent, így a háznál is tartott méheknek Európában alig maradtak vad állományai. Több helyen a méztermelő méhek vadonélő populációi gyakorlatilag kipusztultak, és a háziméh-kaptárak nagy százaléka pedig elnéptelenedett.
A kaptárak teljes elnéptelenedésével járó tünetegyüttes nem más, mint a kaptárelhagyás (Colony Collapse Disorder, CCD).
A teljesen egészségesnek tűnő méhcsaládokból a dolgozók egyik hétről a másikra nyom nélkül eltűnnek a kaptárakból
– magyarázta Randy Rucker, az MSU College of Agriculture agrárgazdasági professzora. – A betegség miatt akár 30-50 ezer egyed egyszerűen köddé válik, miközben a királynő és a többiek ott várnak kaptárban.
A kaptárelhagyás jelenségét a kutatók még mindig csak igen nehezen tudják értelmezni.
A jelenségre először a 2006-2007 közötti télen figyeltek fel, amikor a méhcsaládok mintegy 30 százaléka elpusztult.
A méhészek azóta is kénytelenek szembenézni ezzel az egyre súlyosbodó problémával, amit más problémák, például az ázsiai méhatka elterjedése is tetéz.
Rucker és csapata a kaptárelhagyás gazdasági hatásait négy kategóriába sorolta: az országosan a kereskedelmi mézelő méhcsaládok száma, a méztermelés, a királynők és a méhcsaládok ára, valamint a méhészek által végzett porzás díjai.
A méhészeknek a CCD esetén két választása van: gyakran vesznek ki egyedeket az egészségesen működő kaptárakból és helyezik át azokat az elnéptelenedettekbe vagy újakat vásárolnak „megerősítésként".
Annak ellenére, hogy ezekre az intézkedésekre a téli időszakokban egyre sűrűbben van szükség, a királynők és a dolgozó méhek ára nem emelkedett drasztikusan
– emelte ki a professzor. – Hasonló tendenciákat tapasztaltunk a kolóniák száma és a méztermelés adatai tekintetében is.
Az egyetlen jelentős gazdasági negatív hatást a mesterséges beporzás díjának emelkedése jelenti, ezen belül is elsősorban a mandula esetében, amelynek évente körülbelül egymillió hektárja szorul „segítségre" ezen a területen.
A kutatók szerint az eredmények arra utalnak, hogy a kaptárelhagyás és más, a méhek egészségével kapcsolatos aggályok (például méhatka) jelenleg csak elenyésző mértékű, közvetlen hatással bírnak az ezzel kapcsolatos kereskedelmi helyzetre.
Arra számítottunk, amikor elkezdtük a gazdasági hatások vizsgálatát, hogy azok globális méretűek lesznek és kihatnak az ezzel kapcsolatos piacokra, de óriásit tévedtünk, teszem hozzá "szerencsére"
– mondta Rucker. – Az egyetlen dolog, amit találtunk az az, hogy a mandula ára folyamatosan emelkedett a mesterséges beporzás költségei miatt.
Hozzátette: miután a legtöbb méhész számít arra, hogy méheiknek egy része elpusztulhat az év során, ezért az elmúlt évek során már kidolgozták az ennek a kezelésére szolgáló módszereket, gyorsan és hatékonyan alkalmazkodtak.
A rendellenességgel kapcsolatban azonban még mindig sok a homályos folt, amit a kutatók tovább vizsgálnak.
Tanulmányukat a Journal of the Association of Environmental and Resource Economists Jtudományos folyóiratban publikálták.
(ZME Science)