Egész jól jönne most egy aszteroida

Az aszteroidák hordozhatták a földi élet alapköveit

Nagyjából 466 millió éve, bőven a dinoszauruszok kora előtt a Föld eljegesedett. A globális lehűlést egy űrbéli aszteroidaütközésből származó por okozhatta – állítja egy friss kutatás, felvetve azt is: mi lenne, ha a mostani felmelegedést ennek mintájára próbálnánk ellensúlyozni.

A csaknem félmilliárd éve beköszöntött jégkorszak alatt a sarki tengerek jégpáncélba burkolóztak, és a bolygószerte lehűlő klíma óriási lendületet adott az új, hűvösebbhez alkalmazkodott fajok evolúciójának. Hogy mitől jegesedett el a Föld mintegy 466 millió évvel ezelőtt, azt mindeddig csak találgatni lehetett. Most a Science Advances című folyóiratban egy nemzetközi kutatócsapat azt állítja, hogy a lehűlést az az extra mennyiségű por okozta, amely egy a mélyűrben lezajlott gigantikus léptékű aszteroidaütközés nyomán került a Föld légkörébe.

A kozmikus por hűtő hatása

Földünkre folyamatosan érkezik a por az űrből; főleg aszteroidák és üstökösök lemorzsolódó darabjai érnek el így minket. Azonban normális körülmények között ez az űrpor elhanyagolható mennyiségű a légkörbe földi forrásokból érkező porhoz képest, amely főleg vulkáni hamuból, sivatagi homokból és tengeri sószemcsékből adódik össze. De amikor 466 millió éve egy 150 kilométer átmérőjű aszteroida zúzódott szét valahol a Mars és a Jupiter pályája között, a szokásosnál lényegesen nagyobb mennyiségű por töltötte meg a Naprendszert. „Bolygónk általában évente 40 ezer tonnányi földön kívüli anyagot gyűjt össze – vázolta Philipp Heck, a chicagói Field Museum kurátora, a Chicagói Egyetem tanára és a cikk egyik szerzője. –

Képzeljük el, mi történik, ha ezt a mennyiséget ezerszeresére vagy tízezerszeresére növeljük."

Vizuálisabbak kedvéért: míg egy átlagos évben ezer kamion rakományának megfelelő mennyiségű űrpor ér el minket, az aszteroidaütközés utáni évmilliókban tízmillió rakomány érkezett évente.

Azt feltételezzük, hogy a legalább kétmillió éven keresztül a Földre szálló extra mennyiségű bolygóközi por fontos szerepet játszott a klíma megváltozásában, jelentősen hozzájárulva a lehűléshez"

– fogalmazott Heck.

Forrás: News Nation

„Eredményeink első alkalommal mutatnak rá arra, hogy az űrből érkező por időről időre drámai mértékben lehűthette a Földet – erősíti meg a cikket jegyző Birger Schmitz, a svéd Lund Egyetem és a Field Museum munkatársa. – Elemzésünk az eddiginél részletesebb, megfigyeléseken alapuló adatokkal segíti e folyamat megértését, és használható a modellszimulációk jóslatainak ellenőrzésére."

A kutatás

A tudósok felkutatták az űrpor nyomait a 466 millió éve keletkezett kőzetekben, és összehasonlították ezt az anyagot az Antarktisz mikrometeoritjaival. „Az egykori tengerfeneket alkotó üledékes kőzetekben tanulmányoztuk a földön kívüli anyagot, vagyis a meteoritokat és mikrometeoritokat – ismerteti Heck. – Az alapkőzetből kivontuk a földön kívüli eredetű összetevőket, hogy megtudjuk, pontosan miből állnak, és honnan jöttek."

A földön kívülről származó anyag – a mélyűrből jött apró meteoritok és porszemcsék – kivonásához az ősi kőzetet savval kezelték, hogy feloldják a beágyazó közeget.

A savas oldás érintetlenül hagyja az űrport, mely így hozzáférhetővé válik a vegyi elemzés számára. A csoport a valahai tengerfenék elemzésekor olyan elemek és izotópok – különböző atommódosulatok – után kutatott, amelyek a földi kőzetekben ritkán fordulnak elő, így árulkodnak az őket tartalmazó anyag földön kívüli eredetéről. A héliumatomok például rendszerint két protonból, két neutronból és két elektronból állnak, de egyesek, amelyeket a Nap bocsát ki az űrbe, egy neutronnal kevesebbet tartalmaznak. E speciális héliumizotópok és az aszteroidákra jellemző ritkafémek együtt minden kétséget kizáróan bizonyítják egy anyagszemcse űri eredetét.

Forrás: Bull53Y3

Azt korábbi kutatások már kimutatták, hogy a Föld ez idő tájt jégkorszakon esett át. A Föld óceánjainak folyékony vízmennyisége befolyásolja a tengerfenéki kőzetek kialakulásának mikéntjét, és az ebből az időszakból származó kőzetek sekélyebb óceánokról árulkodnak, ami arra utal, hogy a globális víztartalék egy része gleccserek és tengeri jégpáncél formájában esett csapdába.

Schmitz és munkatársai elsőként hívták fel a figyelmet arra, hogy ez az eljegesedés épp egybeesett a légkörben megjelenő extra mennyiségű porral.

„Az időzítés épp tökéletes" – állítja a vezető kutató. A légkörben felhalmozódott por magyarázatot ad a jégkorszakra, hiszen a napsugárzást megszűrő porszemcsék értelemszerűen globális lehűlést idéztek elő.

Egy széttöredező aszteroida művészi illusztrációja Forrás: NASA/JPL-Caltech

Virágzott az evolúció a lehűlés hatására

Mivel a por apránként, kétmillió év leforgása alatt halmozódott fel a légkörben, a lehűlés elég fokozatos volt ahhoz, hogy az élővilág alkalmazkodjék a változáshoz. Sőt, mintha a hűsebb klímában kivirágzott volna az evolúció: fajok sokasága jelent meg, hogy betöltse az újonnan keletkező ökológiai fülkéket. Heck hozzátette: noha ez az elnyújtott lehűlés kedvezett a földi életnek, egy gyorsan bekövetkező klímaváltozás katasztrofális hatású lehet. „Az általunk tanulmányozott globális lehűlés több millió éves időskálán zajlott, ezért nagyon különbözik attól a klímaváltozástól, amit a 65 millió évvel ezelőtti meteoritbecsapódás idézett elő, és ami kiirtotta a dinoszauruszokat, de különbözik a ma folyó globális felmelegedéstől is.

Ez a lehűlés olyan volt, mint egy óvatos terelgetés. Nem volt olyan stresszes."

Csábító lehet a gondolat, hogy a mai globális felmelegedést a 466 millió évvel ezelőtti kozmikus poreső valamiféle újrajátszásával próbáljuk meg ellensúlyozni. Heck azonban óvatosságra int: „Az efféle bolygómérnöki elképzeléseket kritikusan és nagy óvatossággal kell értékelni, mert ha valami balul üt ki, akár nagyobb bajt is okozhatunk, mint amit orvosolni akartunk." Ugyanakkor a kutató is egyetért azzal, hogy ha nem is okvetlenül ez a megoldás a klímaváltozásra, jó ötlet lehet ezen a nyomon elindulni a gondolkodással.

Tagadhatatlan, hogy egy globális felmelegedés közepén vagyunk, és törnünk kell a fejünket, hogyan előzhetjük meg, vagy legalább tompíthatjuk annak katasztrofális következményeit.

Ebben a helyzetben mindenfajta észszerű ötletet mérlegelnünk kell."