Fél évszázada szállt le a Sas a Holdon

Hold
Buzz Aldrin az Apollo 11 űrhajósa a Holdon
Vágólapra másolva!
Magyar idő szerint 1969. július 20-án, 21 óra 18 perckor az Apollo–11 holdkompja enyhe döccenéssel megérkezett a Holdra. „Itt a Nyugalom Tengere. A Sas leszállt" – jelentette Neil Armstrong a Földnek. A holdkomp pilótájával, Edwin „Buzz" Aldrinnal kitekintettek a holdi tájra, mint az első emberek, akiknek ilyen látványban lehetett részük. Nagy volt a kísértés, hogy azonnal a felszínre rohanjanak, de az erre a pillanatra összpontosult, alapos felkészüléssel eltöltött évek egyúttal a beidegződés évei is voltak; a két űrhajós pontosan tudta a rájuk váró feladatokat. A történelmi pillanat mégis legyőzte őket, mert a program szerinti pihenés helyett Houston engedélyezte a korábbi kiszállást. Armstrong július 21-én 7 óra 17 perc helyett 3 óra 58 perckor, Aldrin pedig 7 óra 42 perc helyett 4 óra 14 perckor lépett a Hold felszínére.
Vágólapra másolva!

Az első műhold, a szovjet szputnyik 1957-es fellövésével az űrben is verseny indult meg a két szuperhatalom között. A technológiai fölényében bízó Egyesült Államok évekig lemaradni látszott, hiszen 1961-ben Jurij Gagarin személyében az első embert is a Szovjetunió juttatta a kozmoszba. Amerikában hatalmas erőfeszítéseket tettek a csorba kiköszörülésére: 1958-ban az addig szétszórtan zajló kutatások központosítása, az anyagi források hatékony felhasználása érdekében létrehozták az űrkutatási hivatalt (NASA).

Kennedy beszédével indult a verseny a Holdért

A Hold meghódításáért folyó versenyben a képzeletbeli startpisztoly 1961. május 25-én „dördült el", amikor John Kennedy amerikai elnök elmondta híres kongresszusi beszédét. „Úgy döntöttünk, hogy elmegyünk a Holdra még ebben az évtizedben, és véghez visszük a többi dolgot is, nem azért, mert könnyűek lennének, hanem pont azért, mert nehezek." A néhai elnök beszéde után öt hónappal később, 1961. október 27-én már fel is dübörögtek az első Saturn–I rakéta hajtóművei Cape Canaveralen. Kilencperces repülés után zuhant az Atlanti-óceánba a ballasztként több mint 70 tonna vizet szállító rakéta. Ez volt az első kis lépés a Hold eléréséért folytatott versenyben.

A Luna-9 másolata egy szovjet kiállításon Forrás: Sputnik/RIA Novosti/Alexander Mokletsov

Az 1960-as évek közepéig még úgy tűnt, hogy szovjet ember lép először a Holdra. Az első műhold, az első élőlény, az első ember, az első többszemélyes űrhajó a világűrben, az első űrséta sikeres végrehajtása mind-mind a Szovjetunió elsőségét jelentette az űrversenyben. Nem kevésbé sikeresen alakult számukra a Hold automata szondákkal való elérése, hiszen az első három amerikai Pioneer űrszonda kudarcával szemben a Luna–1 már 6000 km-nyire közelítette meg a Holdat 1959-ben.

A Luna–9 simán le is szállt a Hold felszínére 1966 januárjában, az amerikai Surveyor–1 csak négy hónap múlva követte. A két űrnagyhatalom óriásrakétájának technológiai különbsége végül a NASA javára döntötte el a holdversenyt. A II. világháború után az Egyesült Államokba telepített, Wernher von Braun irányításával dolgozó német szakemberek segítségével az amerikai ipar létre tudta hozni a 111 méter magas, 2900 tonna induló tömegű Saturn–V rakétát, amely elengedhetetlen feltétele volt a Holdra való leszállás megvalósításának.

A Gemini- és az Apollo-program

A Földtől a Holdig vezető úton a Gemini-programmal (1961-1966) indultak meg, a Kennedy által célként kitűzött holdra szállást az Apollo-program (1961-1972) keretében valósították meg. A programot 1967-ben felgyorsították, mert arra a következtetésre jutottak, hogy a Szovjetunióban is készülnek a Hold meghódítására. Az csak később derült ki, hogy a szovjetek valóban 1968-ra tervezték a holdra szállást, de erről le kellett tenniük, mert hordozórakétájuk megbízhatatlannak bizonyult. Az Apollo-8 már Hold körüli pályára állt, az Apollo-10 pedig 15 kilométerre megközelítette égi kísérőnk felszínét.

Az Apollo-11 kilövése 1969. július 16-án Forrás: AFP/Nasa

Az Apollo-11 1969. július 16-án, 14 óra 34 perckor indult el, fedélzetén Neil Armstrong parancsnokkal, Edwin "Buzz" Aldrin és Michael Collins űrhajóssal a Hold felé. A parancsnoki kabin, a műszaki egység és a holdkomp egy száz méternél is magasabb hordozórakéta orrában kapott helyet. Az űrhajó washingtoni idő szerint július 19-én pályára állt a Hold körül, másnap Armstrong és Aldrin átszállt a Sas (Eagle) névre keresztelt holdkompra.

Zűrös hely a Nyugalom Tengere

A holdra szállás a vártnál nehezebbnek bizonyult, mert a landolásra kiszemelt Nyugalom Tengere csak a Földről látszott síknak, közelről kiderült, hogy hatalmas kövek borítják. Már csaknem elfogyott a két perc manőverezésre elegendő üzemanyag, amikor végre leszállásra alkalmas helyet találtak, és 1969. július 20-án, greenwichi idő szerint 20 óra 17 perc 40 másodperckor (magyar idő szerint 21 óra 17 perckor) büszkén jelenthették a houstoni irányító központnak: A Sas leszállt. Az első ember hat órával később, július 21-én 2 óra 56 perc 15 másodperckor lépett Neil Armstrong személyében idegen égitest felszínére.

Az bizonyos kis lépés a Holdon Forrás: AFP/Ho

Nagy ugrás az emberiségnek

"Kis lépés egy embernek, nagy ugrás az emberiségnek" - hangzottak Armstrong szállóigévé vált szavai. (A Holdon Aldrin szájából hangzottak el az első, prózai szavak: OK, a motor leáll. A kis lépés sem volt annyira kicsi: Armstrong remek pilóta lévén sokkal simábban landolt, mint arra számítottak, így a holdkomp lábának ütközésgátlói nem nyomódtak össze, és a pilótáknak majdnem egy méter magasból kellett leugraniuk.)

Buzz Aldrin az Apollo-11 űrhajósa a Holdon Forrás: Nasa

Húsz perccel később Aldrin is csatlakozott hozzá. A két űrhajós kitűzte az amerikai zászlót, egy plakettet hagyott égi kísérőnk felszínén, talajmintát vett, rövid rádióbeszélgetést folytatott az Ovális Irodában ülő Nixon elnökkel, de jobbára csak futkároztak és ugrándoztak, élvezték a földinél hatszor kisebb gravitációt, s még arra is engedélyt kaptak, hogy a kötelező alvást a Holdon töltött 21 óra és 36 perc végén tudják le.

Távozás a Holdról

A holdkomp július 22-én 17 óra 54 perckor szállt fel, mindenki megkönnyebbülésére. Félő volt ugyanis, hogy a művelet nem hajtható végre, olyannyira, hogy Nixonnak előre megírt beszéd lapult a zsebében arra az esetre, ha a két űrhajós a Holdon rekedne.

Miután összekapcsolódtak a Columbia nevet viselő parancsnoki modullal, a holdkompot leválasztották, és három nappal később, július 24-én landoltak a Csendes-óceánon. Az USS Hornet anyahajó fedélzetén Richard Nixon elnök várta őket, de a hősöket azonnal biológiai védőruhába öltöztették, a karanténból csak augusztus 12-én "szabadultak". Amikor az újságírók megkérdezték Armstrongot, milyen volt a Holdon, szokásos szűkszavúságával azt válaszolta: "Érdekes hely, ajánlom."

Az Apollo-11 személyzete a történelmi küldetés előtt. A kép bal szélén Neil Armstrong, az első ember, aki a Hold felszínére lépett, középen Michael Collins a parancsnok, míg a kép jobb szélén Edwin "Buzz" Aldrin látható Forrás: NASA

A holdra szállás hatalmas tudományos és propagandasiker volt az Egyesült Államok számára, amely visszavette a vezetést az űrversenyben. A holdra szállást a televízióban világszerte 528 millió ember látta, de "természetesen" a Szovjetunióban és a szocialista országokban nem vették át a közvetítést. A szovjet rádió csak nyolc órával később közölte a rövid hírt, a másnapi Pravda is csak szűkszavúan, két bekezdésben számolt be róla.

Összeesküvés-elméletek

A holdra szállást számtalan összeesküvés-elmélet övezi, az amerikaiak ötöde ma is meg van győződve arról, hogy átverés történt. A kétkedők szerint a sugárzott felvételek egy titkos laboratóriumban készültek, méghozzá Stanley Kubrick rendező irányításával, bizonyítékként a csillagok hiányát, irreális árnyékokat, a hajtóművek által hagyott nyomok hiányát hozzák fel, s úgy vélik, a visszaszálló egységet csak kilökték egy repülőgépből. Természetesen annak a valószínűsége, hogy egy ekkora megtévesztés valamennyi részese fél évszázadon át egyetlen alkalommal se törje meg a titoktartást, a nullával egyenlő.

Földkelte a Holdon Forrás: AFP/NASA

A Holdra még hat expedíció indult, az Apollo-13-nak műszaki hiba miatt vissza kellett fordulnia. Égi kísérőnkön az Apollo-program befejezéséig tizenketten jártak, de a tervek szerint a következő évtized második felében az ember visszatér a Holdra. Donald Trump amerikai elnök 2017 decemberében irányelvet írt alá, amelynek célja, hogy újra amerikai űrhajósokat juttassanak a Holdra, majd a Marsra is.

Forrás: Magyar Asztronautikai Társaság és MTVA Sajtóadatbank