A gárda meghal, de nem adja meg magát!

2019.06.18. 22:27

1815. június 18-án a belgiumi Waterloo melletti síkon lezajlott ütközet végleg megsemmisítette az európai nagyhatalmi politikát csaknem két évtizeden át meghatározó Bonaparte Napóleon uralmát, aki bukásából főnixmadárként újjáéledve, 1815. március elsején visszatért elbai száműzetéséből, és Európa koronás főinek nem kis rémületére, visszavette hatalmát. Napóleon második, száznapos uralmának a waterlooi csata ugyan véget vetett, de csak kevésen múlott, hogy ott és akkor nem másként alakult a történelem menete.

A táncoló kongresszus urainak arcáról lefagy a mosoly

1815 márciusában, a Habsburg császárvárosban, Bécsben ülésező „nagyhatalmi koncert" főméltóságai éppen azon ügyködtek, hogy újjáalkossák a „parvenü császár", Bonaparte Napóleon bukása utáni Európa szövevényes hatalmi viszonyait. A

A bécsi kongresszus résztvevői egykorú metszetenForrás:Wikimedia Commons

hihetetlennek tűnő hír, miszerint Napóleon Elbáról megszökve partra szállt Franciaországban, éppen akkor futott be a Hofburgba, amikor a nagyhatalmi intrikáktól és marakodásoktól megfáradt uraságok I. Ferenc császár tiszteletükre rendezett udvari bálján finomkodó csevegések közepette, előkelően szürcsölgették a pezsgőt.

I. Ferenc császárForrás: Wikimedia Commons

A döbbenetes hír hallatán az urak arcáról azonnal lefagyott a mosoly,

elhallgatott a diszkréten szóló kamarazene, és senkinek sem volt kedve tovább járni a menüettet. A „táncoló kongresszus" mély döbbenetét nem sokkal korábban a Bourbon-restauráción fáradozó XVIII. Lajos is átélte Párizsban.

A felséges úr szabályosan belesápadt, amikor Provance-megyéből lóhalálában a királyi palotába érkezett küldönc azt jelentette, hogy március elsején, elbai száműzetését felrúgva, Cannes városában kikötött Napóleon hajója, és a bukott császár Párizs felé tart.

XVIII. Lajos francia királyForrás: Wikimedia Commons

XVIII. Lajos számára egyszerűen hihetetlennek tűnt, hogy legfőbb ellenfele, a royalista arisztokrata körökben gúnyosan csak „kis korzikai káplárként" emlegetett Napóleon ismét megjelenhet Párizsban, és véget vethet a restaurációnak.

Ney marsall 1815 márciusában ismét Napóleon szolgálatába álltForrás: Wikimedia Commons

Miután összeszedte magát, azonnal magához kérette Napóleon egykori renegát tábornokát, a Bourbonok zsoldjába állt Ney marsallt, akit arra utasított, hogy azonnal vonuljon délre a csapataival, és még csírájában fojtsa el a készülő lázadást.

Diadalmenetté vált Napóleon Párizsba tartó útja

Bonaparte Napóleon 1500 hű embere kíséretében érkezett meg Cannes-ba. A hatalmától megfosztott, ám még mindig rendkívül népszerű császárt kitörő örömmel fogadták a helybéliek, de Napóleon ennek ellenére sem akart túl sokat időzni a festői szépségű Földközi-tengeri városban, hanem azonnal északnak, Párizsnak vette az irányt.

Napóleonnak hatalmas volt a nimbusza a francia nép körébenForrás: Wikimedia Commons

A császár Párizs felé tartó menetelése valóságos diadalmenetté vált.

Elsőként a Labédoyére ezredes parancsnoksága alatt álló grenoble-i ezred esküdött fel a városon átvonuló Napóleonra,

akit extatikus lelkesedéssel ünnepelt a polgárság. Napóleon visszatérésének híre futótűzként terjedt szét Dél-Franciaországban; az ott állomásozó helyőrségek pedig egymás után álltak át egykori szeretett vezérük oldalára.

A Párizsba vezető diadalmas út azonban tartogatott még ennél is nagyobb meglepetést: a Napóleon ellen küldött királyi had főparancsnoka, Ney marsall ugyanis Lons-le-Sunier-ben katonái viharos éljenzése közepette ismét hűséget fogadott egykori urának.

Napóleon az egyiptomi hadjáratban. A katonák még jól emlékeztek a császár fényes diadalairaForrás: Wikimedia Commons

Az egyre aggasztóbb hírek hatására XVIII. Lajos március 13-án sietősen elmenekült a fővárosból, és udvartartásával együtt átmenetileg Gentben húzta meg magát. Március 20-án Ney marsallnak és az átállt királyi helyőrségeknek köszönhetően Napóleon már egy hatalmas sereg élén vonulhatott be Párizsba, ahol a lakosság tomboló lelkesedéssel fogadta az egykori császárt.

Napóleont hatalmas lelkesedéssel fogadták PárizsbanForrás: Pinterest

Napóleon, alighogy megérkezett volt császári székhelyére, azonnal felhívással fordult Európa nagyhatalmaihoz, amelyben arról győzködte a kontinens koronás urait, hogy Franciaország békéjének megteremtésén kívül nincs semmilyen más célja, szándékai pedig békések.

Bonaparte felhívása azonban süket fülekre talált,

mert Európa urainak még túl élénken élt az emlékezetében, hogy a francia császár néhány évvel korábban majdnem az egész kontinenst az uralma alá hajtotta.

Egymás ellen játszik a „hazugság atyja", és az intrikák nagymestere

Az 1814 szeptemberében összeült bécsi kongresszust kezdettől fogva mély hatalmi ellentétek osztották meg, olyannyira,

hogy 1815 kora tavaszára már-már egy újabb európai háború rémképe fenyegetett.

A „nagyhatalmi koncert" résztvevői közül elsősorban Poroszország és I. Sándor orosz cár között alakult ki áthidalhatatlannak tűnő ellentét, Lengyelország felosztásának kérdésében.

A kor és a diplomáciatörténet egyik legzseniálisabb figurája, Talleyrand herceg – akit ellenfelei végtelen pragmatizmusa és köpönyegforgató rugalmassága miatt csak mint a „hazugság atyját" emlegették – ez alkalommal sem tagadta meg önmagát.

I. Sándor orosz cárForrás: Wikimedia Commons

Kitűnő érzékkel és ügyes tárgyalási taktikával ugrasztotta egymásnak a dühödten marakodó nagyhatalmakat,

hogy ebből minél több hasznot profitáljon Franciaország számára. Ellenfelének, a szintén roppant agyafúrt Metternich hercegnek, a szövevényes intrikák nagymesterének ezért egyenesen kapóra jött Napóleon partraszállásának és hatalomátvételi szándékának váratlan híre.

A zseniális diplomata, Talleyrand herceg, akit ellenfelei  csak úgy emlegettek, mint a "hazugság atyját"Forrás: Wikimedia Commons

Metternich ugyanis attól tartott, hogy Talleyrand intrikái nyomán az amúgy is rossz bőrben lévő Habsburg Birodalom tőszomszédságában egy új porosz-orosz konfliktus fog kialakulni,

ami súlyos fenyegetést jelentett volna Bécs megroppant pozícióira.

Metternich herceg számára nem volt nehéz meggyőzni az egymással civódó koronás főket, hogy Napóleon felbukkanása új helyzetet teremtett, és Európa számára ismét Franciaország jelenti a legnagyobb fenyegetést.

Az intrikák másik nagymesterének, Metternich hercegnek egyenesen kapóra jött Napóleon visszatéréseForrás: Wikimedia Commons

Az addig megoldhatatlannak látszó porosz-orosz konfliktust gyorsan elsimították, március 25-re pedig létre is jött az Ausztriából, Oroszországból, Nagy Britanniából, és Poroszországból álló Napóleon-ellenes „hetedik koalíció", a francia császár leverését célzó katonai szövetség.

Az újdonsült szövetségesek a háborús készülődés jegyében haladéktalanul hazarendelték a Párizsban állomásozó követeiket.

Római imperátor módjára hermelinpalástban, és diadémmal a homlokán tett esküt

A Bécsből érkező hírek, valamint az európai nagyhatalmak párizsi követeinek visszarendelése arról győzték meg Napóleont, hogy - eredeti szándéka ellenére -, csak háború árán tudja megvédeni frissen visszaszerzett hatalmát.

Napóleon tanult a múlt hibáiból, ezért a nemzeti egység megteremtése érdekében hajlandó volt engedményeket tenni.

 

Napóleon császárrá koronázása 1804-ben. Tanult a múltbólForrás: Wikimedia Commons

Hatalmának közjogi megalapozásához sietve új alkotmányt konstituáltatott, amelyet népszavazással erősíttetett meg.

Az új alkotmányt 1815. június elsején hatalmas népünnepély keretei között hirdették ki a Mars-mezőn, amelyre a császár látványos, színpadias körülmények között, hermelinpalástba burkolózva, és a római imperátorokat idéző aranydiadémmal a homlokán, maga is felesküdött.

Napóleon teljes császári ornátusbanForrás: Wikimedia Commons

A múlt emlékei, a császár korábbi hazardírozó katonai vállalkozásai azonban az általános lelkesedés ellenére is, sokkal óvatosabbá tették a franciákat, akiknek nem nagyon fűlött a foguk ismét szembekerülni egész Európával.

A hadsereg felállítása ezért nem ment minden zökkenő nélkül, de végül Napóleonnak hatalmas szervezőmunkával rövid idő alatt ismét sikerült egy jelentős, 73 ezer főből álló sereget kiállítania.

A fiatal és az idős Napóleon egy metszetenForrás: historium.com

Az idő pedig igencsak szorított,

mert a napóleoni restaurációtól felbőszült nagyhatalmak azon igyekeztek, hogy minél előbb és véglegesen összeroppantsák a császár visszaszerzett hatalmát. Napóleon, aki mestere volt katonái fellelkesítésének, június 2-i hadparancsában gyújtó hatású felhívást intézett katonáihoz, másnap, június 3-án pedig felkerekedett az egész sereg.

Napóleont nem a zsenije, hanem a szerencséje hagyta el

Bonaparte Napóleont nem véletlenül tekintik az egyetemes hadtörténet egyik legzseniálisabb stratégájának. A császár reálisan felmérte, hogy az erőviszonyok egyáltalán nem neki kedveznek.

Az ellene felvonuló hadak közül Wellington hercegének parancsnoksága alatt 67 ezer brit és szövetséges katona, Von Büchler gróf, porosz tábornagy zászlai alatt pedig további 60 ezer jól kiképzett harcos menetelt.

Az ellenfél tehát csaknem kétszeres erőfölényben állt Napóleon seregével szemben.

A császár haditerve szerint ezért meg kell akadályozni, hogy Wellington és Büchler serege egyesüljön, és a hadtesteikkel külön-külön kell a csatát megvívni.

Arthur Wellesley tábornagy, Wellington első hercege, a brit szövetséges haderő parancsnoka ír származású arisztokrata volt. Wellington herceg néven vált közismerttéForrás: Wikimedia Commons

Ebben az esetben a franciák számára kiegyenlítettek maradnának az erőviszonyok, ami felkínálja számukra a győzelem reális esélyét. Napóleon ezért első lépésként gyors, rajtaütésszerű támadásokat határozott el Arthur Wellesley, Wellington első hercege Belgium területén felvonuló brit és németalföldi erői, valamint Blücher tábornagy tőle még elszakadva menetelő porosz hadtestei ellen.

Öldöklő küzdelem bontakozott ki a lovasság összecsapásábanForrás: Wikimedia Commons

Az ellenség nem számított erre a vakmerő lépésre, ezért június 16-án Ligny mellett a franciák átütő rohama megfutamodásra kényszerítette a megzavarodott poroszokat. Blücher seregtesteinek menekülése reálissá tette Napóleon legfőbb céljának elérését, a poroszok egyesülésének megakadályozását Wellington hadaival.

Von Büchler gróf, porosz marsallForrás: Wikimedia Commons

Napóleon parancsot adott a visszavonuló porosz alakulatok üldözésére, és megsemmisítésére.

Emanuel de Gouchy marsall azonban félreértette a császár parancsát, és június 17-én, megkésve, egy a főerőktől elszakadt kisebb, 30 ezer fős, Johann von Thielmann tábornok parancsnoksága alatt álló porosz kontingenst vett üldözőbe.

Gróf Johann von Thielmann tábornokForrás: Wikimedia Commons

Ez a tévedés azonban végzetesnek bizonyult a csak másnap, június 18-án Waterloo mellett kibontakozó döntő ütközet kimenetele szempontjából, a franciák számára.

A gárda meghal, de nem adja meg magát

Június 18-án kora hajnalban Blücher tábornagy komoly erősítést kapott, mert beérkezett és csatlakozott hozzá Gróf Friedrich Wilhelm von Bülow Dennewitz tábornok IV. porosz hadteste. Mivel Von Bülow Dennewitz tábornok pihent egységei nem vettek részt a ligny-i csatában, az erőviszonyok a Napóleon-ellenes szövetséges hadak javára billentek.

Akár be is válhatott volna Napóleon terveForrás: Wikimedia Commons

Wellington hercegét súlyos helyzetbe hozta a poroszok Ligny mellett elszenvedett veresége, ami miatt június 17-én éjjel, szakadó esőben seregeit hátébb vonta, és Waterloo határában állította fel. Amikor másnap felvirradt, kezdetét vette a döntő ütközet.

Az éjszakai eső miatt felázott és süppedős talaj komolyan hátráltatta Napóleon egyik legfőbb erőssége, a félelmetes és halálosan pontos francia tüzérség felvonulását.

A lövegek kerékagyig süppedtek a sárba, az ütegek felvonulása lassan, akadozva haladt.

Ráadásul a császárt migrén gyötörte, és nagyon aggasztotta, hogy nem kapott semmilyen hírt a ligny-i ütközet után eltűnt porosz hadtest helyzetéről.

Öldöklő kézitusa bontakozott ki a britek és a francia gárdisták közöttForrás: Wikimedia Commons

De nem volt mit tenni, az ütközet alól a császár már nem vonhatta ki magát a bekerítés veszélye nélkül. Wellington hercege hatalmas karéjban, a Hougomont majortól kezdve a balszárnyán lévő két kisebb tanyáig, La Haie-ig és Papelotte-ig terjedő vonalon állította fel a haderejét.

Az ütközet pontban délelőtt fél tizenkettőkor, a tüzelőállásba vontatott francia ütegek sortüzével vette kezdetét.

A tüzérségi zárótűzzel Napóleon Wellington arcvonalát akarta megbontani, ám a herceg a rohamra várakozó egységeit nagy leleménnyel egy lanka jótékony takarása mögé rejtette el.

Wellington takarásban rejtette el a tüzérség elől egységeitForrás: Wikimedia Commons

A Hogumont major területén öldöklő kézitusa bontakozott ki, a francia gárdistáknak kétszer is sikerült benyomulniuk a major területére, ám a britek véres veszteségeik ellenére is makacsul kitartottak.

Viszont a délután fél kettőkor Ney marsall által megindított támadás sikerrel járt: a franciák elfoglalták La Haye Saint-et, ezzel megingott a brit arcvonal dereka.

Lovasroham a waterlooi ütközetbenForrás: Wikimedia Commons

Amikor a küldönc befutott ezzel az aggasztó hírrel Wellington hercegének főhadiszállására, a brit főrend igaz angolos rezignáltsággal csupán ennyit mondott:

Az elképzelhető legkockázatosabb helyzet."

A siker kiaknázására Napóleon bevetette egyetlen rendelkezésre álló tartalékát, az elit Császári Gárdát, amely az ismétlődő sortüzek és kartácseső ellenére halált megvető bátorsággal megrohamozta a brit szövetséges német Brunswick- és Nassau-féle alakulatokat.

A gárda meghal, de nem adja meg magát!" – a híres szállóigét Pierre Cambronne-nak tulajdonítjákForrás: Wikimedia Commons

A gárdisták fenyegető rohamát az az 1500 fős fedezékben lapuló brit egység akadályozta meg,

amelyik gyilkos oldaltűz alá vette a mit sem sejtő franciákat.

A legendás Császári Gárda, története során először, kénytelen volt megfutni, hiába volt a jelmondatuk: A gárda meghal, de nem adja meg magát.

Hosszú az út Párizstól Szent Ilonáig

Nagyjából azzal egyidejűleg, amikor a maroknyira olvadt császári gárdistákat körbekerítették, Blücher „fantomserege" – amelyről Napóleon azt hitte, hogy Emmanuel de Grouchy marsall csapatai már felszámolták – Plancenoit-nál felbomlasztotta a francia hadrendet.

Napóleont migrén és hasfájás gyötörte a csata napjánForrás: Tor.com

Itt bosszulta meg magát a korábbi félreérthető parancs, amelyet Gruchy marsall megpróbált szó szerint betartani, a poroszok üldözésére. Egy darabig figyelmen kívül hagyta tábornokai kérlelését, hogy forduljanak a puskazaj irányába, és amikor rájött, hogy nem Blüchet főerőit üldözte, már minden elveszett.

Emmanuel de Grouchy marsallForrás: Wikimedia Commons

Pedig ha Napóleon eredeti szándéka érvényesül, a franciák diadalmaskodhattak volna Waterloonál. Plancenoit elfoglalásával azonban a vereség végleg beteljesedett; a leharcolt és komoly létszámhátrányba került francia alakulatok meginogtak, majd fejveszett menekülésbe kezdtek.

A waterlooi csatateret 34 ezer elesett francia katona holtteste borította, és Napóleonnak e súlyos veszteség miatt gyakorlatilag nem maradt hadserege.

Az 1815-ben a belgiumi Waterloo mellett elszenvedett döntő veresége után Szent Ilona szigetére száműzték a császártForrás: Wikimedia Commons

A császár sokáig nem akart szembe nézni a vereséggel, és csak este, a Gárda két zászlóaljának fedezetében hagyta el a waterlooi csatateret.

A császár visszamenekült Párizsba, ahol néhány napig azzal áltatta magát, hogy újabb sereget toboroz.

A parlament azonban – amely feloszlathatatlannak nyilvánította magát - elfordult tőle, és a nemzetgyűlést sem lehetett már csak úgy szétkergetni, mint ahogyan  azt 1799 őszén még megtehette.

Napóleon a HMS Bellerophon korvett fedélzeténForrás: Wkimedia Commons

Napóleon végül belátva, hogy minden szerencséje elhagyta, hosszas vívódás után, június 22-én  immár másodszor is aláírta a lemondásáról szóló okiratot.

A lemondó okirat Napóleon aláírásávalForrás: Wikimedia Commons

Július 15-én Napóleon az angolok foglyaként lépett Őfelsége Bellerophon nevű korvettjének fedélzetére, amely a távoli dél-atlanti Szent Ilona szigetére vitte a bukott uralkodót. A császár életében soha többé nem tért vissza már Franciaországba.