Az új műholdas adatok elemzése során a kutatók ismét megkongatták a vészharangot: a Déli-óceán felmelegedése miatt egyre több gleccser olvad el és csúszik bele a világtengerekbe. A jégtakaró mára ötször gyorsabban tűnik el, mint az 1990-es években.
Az Antarktisz nyugati részén található jégmezők 1992-ben még stabilnak számítottak a szakemberek szerint, ám a terület egynegyede már egyre fogyatkozik.
A legsérülékenyebb helyeken már több mint 100 méternyi jégvastagság tűnt el. A kutatók szerint a nyugat-antarktiszi jégtábla teljes eltűnésével mintegy öt méterrel nőne meg a globális tengerszint magassága, és
a víz világszerte elöntené a tengerparti városokat.
Jelenleg a veszteségek évtizedenként mintegy megduplázódnak és a tengerszint emelkedése is elkezdte a néhány évvel ezelőtt megjósolt „extrém" szintet megközelíteni.
A kutatók eredményeiket a Geophysical Research Letters tudományos folyóiratban tették közzé, amelyben összehasonlították a jégtakaró vastagságának az adatait 1992-től 2017-ig az időjárási információkkal. Erre mind a rövid-, mind a hosszú távú változások mérése miatt volt szükség.
Az 1990-es évek kezdetétől kezdődően a jégtakaró vékonyodás fokozatosan jelent meg mindehol az országban az elmúlt 25 évben, ami glaciológiai szempontból gyorsnak számít
– mondta Andy Shepherd, az Egyesült Királyságban található Leeds Egyetem professzora, a kutatás vezetője. – A jégtakaróból származó jég csökkenésének sebességéről eddig földtani időkben beszéltünk, de most már az életünk szerves részévé vált.
A jégtakarók bizonyos helyeken már úgy elvékonyodott, hogy a szárazföld kiterjedését mintegy 400 kilométerrel meghosszabbította.
A Pine-sziget és a Thwaites-gleccser medencéjének több mint felét elérte már a jelenség az elmúlt 25 évben, és emiatt már félúton járunk a katasztrófa felé, ami aggodalomra ad okot
– magyarázta a professzor. –Tudjuk, hogy a jég nagy részét már elveszítettük azt Antarktisz nyugati részén, és ez az új tanulmány azt is megmutatja, hogy pontosan hol és milyen gyorsan.
Ez pedig lehetővé teszi, hogy a jövőben még pontosabb előrejelzések készülhessenek a tenger szintjéről, és segítsenek előkészíteni, jobb esetben megelőzni a folyamatot. Ahogy a kutatók jelzik, eddig az óceánban lévő jéghegyek olvadása okozta a legnagyobb problémát, manapság azonban a gleccserek gyorsabban olvadnak, mint a területen található hó.
A nyugat-antarktiszi szakasz mintegy 3000 kilométeres szakaszán túl meleg a víz, amely a gleccserek előtt van. Ez egyrészt a gleccserek alsó részének a gyors olvadását eredményezi, másrészt az olvadással csökken a súrlódás és azok gyorsabban tudnak így az óceánba csúszni.
A most publikált kutatással szemben a januárban közzétett tanulmányok egyenesen azt állították, hogy a jégveszteség az 1980-as évek óta a hatszorosára nőtt. A legnagyobb veszteségeket azonban mindkét kutatás az Antarktisz nyugati részén találta. A kutatók szerint a tengerszint magassága 1992 óta 5 millimétert emelkedett.
A globális felmelegedést okozó szén-dioxid-kibocsátás gyors csökkentése nélkül az olvadás és a tengerszint emelkedése akár több ezer évig is folytatódhat
– mutatott rá Shepherd. – A műholdas mérések előtt még a több glaciológus úgy gondolta, hogy a poláris jégtakarók vastagsága nem feltétlenül függ az éghajlatváltozástól, de most már pontosan tudjuk, hogy ez nem igaz.