Egy halálos kézcsók Mohács mezején lehetett a belső autonómia ára

2019.05.18. 19:31

A mai napig nincs egyetértés abban, hogy Szapolyai Jánost szuverén és nemzeti királynak vagy török vazallusnak tekintsük. Az utolsó magyar – azaz nem Habsburg – uralkodó szélsőséges megítélése hangnemében Ferenc Józsefével és Szent Istvánéval vetekszik. Egyszerre tekintik a mohácsi csatából való távolmaradása miatt az ország árulójának, illetve az álnok Habsburgokkal szemben álló magányos és tragikus hősnek. Ami biztosnak tűnik, hogy I. János a súlyos magyar vereséggel záruló mohácsi csata után, II. Lajos király halálával került trónra, amit később csak Szulejmán szultán segítségével sikerült megtartania. Halála után az ország 150 évre három részre szakadt.

„Az uralkodó őfelsége (Szulejmán) tiszteletből felkelvén trónjáról, három lépésnyire (Szapolyai) elé ment. Amint a kezét megcsókolta, leült egy székre; Ibrahim pasa is leült, míg Ajasz és Kaszim pasák állva maradtak. Amint kiment, négy kaftánnal és három, egészen aranyos szerszámú lóval ajándékoztatott meg. Ezért ismét bement és kezet csókolt."
(Részlet Szulejmán naplójából Szapolyai hódoltatásáról)

Katonai téren és a rendi politizálásban igyekezett érdemeket szerezni

János a Szapolyai-család sarjaként valamikor 1490-1491 körül született Trencsén várában. A család a Hunyadiak alatt üstökösként emelkedtek fel, ennek hátterét máig titok fedi. Egyes elképzelések szerint János nagybátyja, Szapolyai Imre valójában Hunyadi János természetes fia, Mátyás király törvénytelen féltestvére.

Mindennek írásos forrásokban – természetesen – nem maradt fenn nyoma, ám a Szapolyaiak korai címere sok esetben egyszerre szerepelt a Hunyadiak és a Szilágyiak címerével, és Imre töretlen karrierjére tényleg nehéz logikus magyarázatot találni.

A Hunyadiak címereForrás: Wikimedia Commons

Öccse, István 1492-1499 között már Magyarország nádori tisztségét töltötte be, felesége pedig az előkelő Hedvig tescheni hercegnő volt. János tehát a magyar arisztokrácia legelőkelőbb családjában látta meg a napvilágot, és édesanyja révén uralkodásra is megfelelő pedigrével rendelkezett. Nem tudjuk, hogy mikor jelent meg az a gondolat a családban, hogy Jánosnak – vagy testvérének, Györgynek – nem ártana egy trón, de az tény, hogy Hedvig rendkívüli energiákat mozgósított a cél elérése érdekében. Borbála lányát Jagelló Zsigmond lengyel uralkodóhoz – Ulászló királyunk testvéréhez – adta nőül, György fiának Corvin János lányát, Erzsébetet szánta.

Mátyás király utódaként szerette magát jellemezniForrás: Wikimedia Commons

János kapcsán azonban különös, hogy azon kívül, hogy a közbeszéd szerint 1515-ben igyekezett Jagelló Anna királylány kezét megszerezni,

nem törekedett házasság révén jobb pozícióba jutni, és szinte élete végéig agglegény maradt.

Mindez persze nem azt jelentette, hogy lemondott volna a mind nagyobb befolyás megszerzéséről, ehhez azonban inkább katonai téren és a rendi politizálásban igyekezett érdemeket szerezni.

Feladatul kapta Dózsa György felkelésének leverését

A család legidősebb férfi tagja már ifjúként 1505-ben a Jagellókkal ellenséges magyar nemesség hallgatólagos uralkodójelöltje volt. Bár az elmúlt évek magyar kutatásai tisztázták, hogy nem beszélhetünk holmi köznemesi pártról a Jagelló korban, de az tény, hogy a Szapolyaiak túlzott ambíciói miatt II. Ulászló és köre szívesebben látta Jánost távol Budától.

II. Ulászló magyar királyForrás: Wikipedia Commons

Erre is visszavezethetően kapta meg János az erdélyi vajdai méltóságot, aminek az állhatott a hátterében, hogy eltávolítsák a felvidéki családi birtokoktól és Budától.

Ekkor még senki sem sejthette, hogy a budai udvar ezzel a lépéssel ágyazott meg Szapolyai János későbbi királyságának és az ebből kialakuló erdélyi fejedelemségnek is, miként azt Neumann Tibor és Oborni Teréz kutatásai mára már szépen tisztáztak.

Bessenyei Ferenc az Ítélet (1970) című filmbenForrás: Mafilm

Szapolyai erdélyi vajdaként kapta feladatul Dózsa György felkelésének leverését is. Küldetésének sikeres teljesítése, katonai sikerei többszörösen megerősítették tekintélyét, és lassan, de biztosan növelte befolyását a magyar nemesség körében. Nem tudjuk, hogy mi járhatott ezekben az években János fejében, de minden bizonnyal megfordult a gondolatai között, hogy a gyermek Lajosnál alkalmasabb uralkodója lenne az országnak. Konkrét lépéseket azonban nem tett a hatalom megragadásáért, az erről valló források már csak a jövőből magyarázták így vajdai tevékenységét.

Évszázadok óta igen ellentmondásos a megítélése

II. Ulászló halála után a gyermek II. Lajos került a trónra, aki mellett Bornemissza János és Brandenburgi György szolgált gyámként. Az országban így tovább erősödött a Habsburg-orientáció, ám a főurak egy része ekkora már inkább Szapolyai híve volt.

II. Lajos portréja 1515-bőlForrás: Wikimedia Commons

A belpolitikailag igen instabil 1514 és 1526 közötti időszakban épp ezért mindenki csak annyit tartott be a törvényekből és az országgyűlési határozatokból, amennyit éppen jónak tartott. Közben Szulejmán szultán figyelme egyre inkább Magyarország felé irányult, és az oszmán haderő jelenléte szinte mindennapossá vált az ország határain. Szapolyai János 1522-ben Havasalföldön trónra segítette Radu de la Afumatit, aki rajta keresztül esküdött hűséget a magyar királynak.

Megtalálják II. Lajos király holttestét a mohácsi csatatéren (Székely Bertalan festménye)Forrás: Wikimedia Commons

Néhány év múlva, 1526 nyarán kis létszámú, 10-15 ezer főt számláló erdélyi csapatával ő is elindult Mohács mezejére, ám a csatatérre nem érkezett meg.

Szapolyai János igen ellentmondásos megítélése igazából ekkortól vette kezdetét.

Felmerült a kérdés, miszerint szándékosan késte-e le a csatát. Hideg számításból hagyta veszni uralkodóját a királyi címhez vezető úton? Esetleg a király ellentmondásos parancsai voltak a késlekedés valódi okai?

Az új uralkodónak szinte azonnal akadt kihívója 

A mohácsi csatában a magyar sereg óriási vereséget szenvedett a szultán hadaitól, és a tragédiát tetézte a király halála. Vele együtt az államvezetés legfelső és középső szintje is elpusztult, így csoda, hogy nem bénult meg teljesen az ország.

II. Lajos halála (Dorfmeister István festménye, a 18. századból). A király halálának körülményeivel kapcsolatosan még sok a megválaszolatlan kérdésForrás: Fj Mol

A csata utáni napokban Szapolyai János továbbra is Szegednél vesztegelt, miközben az oszmánok kardcsapás nélkül bevették Budát, majd Pestet.

Máig csak találgathatunk, hogy Szulejmán végül miért ürítette ki az ölébe hullott magyar fővárost, és a lehetséges okok között János érintetlen hadserege is felmerült.

A Mohácsi csata egyik döntő mozzanatát örökítette meg Than Mór festményeForrás: hu.wikipedia.org

Végül azonban ezek a katonák nem a törökök ellen álltak csatasorba, hanem urukat kísérték Budára majd Székesfehérvárra, és lettek tanúi János királlyá koronázásának 1526. november 11-én. Az új uralkodónak azonban szinte azonnal kihívója akadt, és alig egy hónappal később a magyar nemesség egy része Pozsonyban királlyá választotta Habsburg Ferdinándot. Az ország kilencven százaléka azonban szilárdan Jánost támogatta, aki azzal a tudattal állhatott neki kormányzata kiépítésének, hogy nem kérdéses, ki a Magyar Királyság legitim ura.

Hunyadi Mátyást tekintette példaképének

Az utolsó magyar nemzeti király úgy tekintett saját magára, mint Mátyás uralmának a folytatója, és midőn Székesfehérváron megkoronázták, a gyerekek olyan alkalmi dicsőítő énekeket zengtek az utcákon, melyekben János mint az új Mátyás király szerepelt.

Szapolyai János a mohácsi vész után lett királyForrás: Wikimedia Commons

Nem véletlenül terjedt el vele kapcsolatban az a történet sem, hogy amikor megszületett, Mátyás király a Szapolyai-családnál járt, és ránézve megjövendölte, hogy a fiú a magyarok királya lesz – mondta Varga Szabolcs, a Magyar Tudományos Akadémia BTK Történettudományi Intézet történésze. – Mivel János a nagy király halála után született, így mindez csak fikció, ám jól mutatja, hogy Szapolyai Hunyadi Mátyást tekintette példaképének.

Dózsa-féle parasztháború, Szapolyai János magyar királyForrás: Wikipedia

Ezzel szemben él egy végtelenül befeketített kép is Jánosról: Udvari káplánjának, Szerémi Györgynek a király halála után keletkezett visszaemlékezései szerint

I. Jánost gyakran hívták a háta mögött Katalin királynak az igen vékony hangja miatt,

és a korabeli beszámolók szerint erélytelen, hisztérikus, igen kegyetlen és bosszúálló ember hírében állt. Ezek egy része a Habsburgok tudatos lejárató politikájának a terméke, de hezitáló, tépelődő és cinikus természete közel állhat a valósághoz.

I. Ferdinánd tudatosan próbálta meg lejáratni Szapolyai JánostForrás: Wikimedia Commons

A kortársak szemében Szapolyai Jánosnak kettő hatalmas és megbocsáthatatlan bűne volt: az egyik a Mohács mezejéről való elkésés, a másik pedig a három évvel későbbi eset, amikor az elesettek csontjai között indul hódoló kézcsókra Szulejmán szultán elé.

Az elmúlt évek kutatásai az első vád alól felmentették, a szultánnal kötött szerződésére azonban – bár magyarázat akad – ma sincs mentség.

A Habsburgok kerültek ki győztesen a magyar trónért folytatott harcból

Szapolyai Jánost törökpolitikája miatt már a kortársak is elítélték, és az utókor is egyértelműen ezen keresztül alkot róla véleményt. Személyének jellemzése során szintén a negatív oldalra billenti a mérleget, hogy a Habsburgok kerültek ki győztesen a magyar trónért folytatott harcból, és az udvari történetírás mindent megtett, hogy sötét színekkel ábrázolja Szapolyait. Megítélése elválaszthatatlan volt a Habsburgoktól, és midőn 1849, a szabadságharc leverése után a magyar értelmiség java a német dinasztia ellen fordult, a történetírásban megjelentek a Szapolyait pozitívan értékelő hangok.

I. Ferenc francia király és Szulejmán korabeli portréiból készített képmontázs. I. Ferenc a Portával kötött szövetséget, és az oszmán haderővel együtt harcolt a Habsburgok ellenForrás: Origo

Mindez azonban csak új szemléletet jelentett, új okleveleket és forrásokat nagy számban csak az elmúlt évek akadémiai kutatásai hoztak felszínre Neumann Tibornak, C. Tóth Norbertnek és kollégáinak köszönhetően.
Ezekből ma már jobban ismerjük Szapolyait, mint korábban bármikor – mutatott rá Varga Szabolcs. – I. János mégis csak tizennégy évet ült az ország trónján, de nincs róla egy összefoglaló művünk sem - teszi hozzá a történész.

Varga Szabolcs történész régóta kutatja a korszakotForrás: UJVARIGABOR/Ujvarigabor

A mohácsi csata 500. évfordulójára való tudományos előkészületek során a Fodor Pál és Pap Norbert által vezetett MTA kutatási projektnek köszönhetően a következő években talán eljutunk addig, hogy képesek leszünk egy modern életrajzot írni róla, és ezzel jobban megértjük, hogy mi is történt velünk 1526 után.

Iskolázottságra vall, hogy tudott írni és olvasni

Szapolyai János egy olyan tipikusan késő középkori embert testesített meg, akit nem érintett meg különösebben a humanizmus. Azt azonban biztosan lehet tudni, hogy a kortársaira jellemző hiányosságokkal ellentétben tudott írni és olvasni, ami bizonyos iskolázottságra vall. Szapolyai továbbá nagyon jó munkatársakat választott maga mellé, és ez alátámasztja azokat a feltételezéseket is, hogy korántsem volt híján minden uralkodói képességnek, mert képes volt irányítani a királyság közigazgatását és gazdaságát.

Morus Tamás humanistaként egy olyan utópisztikus államideált tanított, mely a vallási tolerancián, általános boldogságon és a magántulajdon megszüntetésén alapultForrás: Wikipedia Commons

Az 1530-as években leginkább olyan humanistákkal vette körül magát, mint Batthyányi Orbán, Verancsics Antal, Brodarics István vagy Frangepán Ferenc, akik mind kitűnően képzett diplomaták hírében álltak – hangsúlyozta a történész. – Ez azt mutatja, hogy az utolsó nemzeti uralkodó királyi udvara korántsem volt provinciális, hanem sok tekintetben Habsburg Ferdinánd udvarával egyenrangúnak számított.

Fontos, hogy királysága idején az ország területének döntő többsége az ő kezében volt,

és ezért sem szerencsés, ha csak az ellenkirályt látjuk benne, mert Szapolyai ennél sokkal több volt.

Nem tudta saját erejéből megvédeni magát

Szapolyai János azonban kettő dologban alulteljesített: nem tudta az országot megszervezni, és mintha hiányoztak volna az igazán jó gazdasági és közigazgatási szakemberek a tanácsadói közül.

Hiába állt mellette a kitűnő szürke eminenciás és egyben gazdasági „menedzser" Fráter György,  kettejük viszonya már a kortársak szemében is ambivalensnek számított. Nem lehetett tudni, hogy György barát a király feltétlen híve volt-e, vagy inkább a saját személyes ambíciói vezették.

18. századi festmény Fráter GyörgyrőlForrás: Wikimedia Commons

A legnagyobb gondot azonban az jelentette, hogy I. Jánosnak soha nem volt számottevő létszámú hadserege, és még Habsburg Ferdinánddal szemben sem tudta saját erejéből megvédeni magát. Ezzel függött össze Szapolyai külpolitikai elszigeteltsége is, merta Habsburgok ellenségével senki sem akart szövetségre lépni. 

Így Szapolyainak 1528 elejére már nem maradt más választása, mint hogy az oszmán Portához forduljon szövetségkötési ajánlattal, hatalma fenntartása érdekében.

Nem ingyen kapta meg az oszmánok katonai támogatását

Az országából kiszoruló, kétségbeesett király követe, a lengyel származású Hieornymus Łaski így kötött ki Szulejmán udvarában. Bár a szöveg szerint két egyenrangú fél társulásáról beszélt, ám mindenki előtt nyilvánvaló volt, hogy Szapolyai nem ingyen kapta meg az oszmánok katonai támogatását.

Szulejmán visszaadja a koronát János királynak, török miniatúraForrás: Wikimedia Commons

Minden bizonnyal János király sem örült annak a hírnek, hogy 1529-ben Szulejmán személyesen sietett új szövetségese megsegítésére.

Ekkor került sor Mohács mezején Szapolyai János vazallusi kézcsókjára.

A János király kíséretében megjelenő magyar előkelők – közülük nem egy részt vett a három évvel korábbi csatában – elborzadva láthatták mindezt. Azzal mentegethették magukat, hogy a szultán segít Szapolyainak visszaszerezni az országot és véget vetni a polgárháborúnak.

Megjelentek a török „katonai tanácsadók" az udvarban

Szulejmán szultán még Bécs ostroma után hivatalosan is visszahelyezte a magyar trónra I. Jánost, és átadta neki a birtokába került Szent Koronát és Buda várát is.

Nem sokon múlt, hogy nemzeti ereklyénk örökre eltűnjön Konstantinápolyban, és hiteles ábrázolás híján ma azt sem tudnánk, hogyan nézett ki. Furcsa kimondani, de Szapolyainak köszönhetően maradt a korona az országban.

A Szent Korona és a magyar koronázási jelvények az OrszágházbanFotó: Tuba Zoltán [origo]

Ezt követően egy újabb kínos közjáték következett: Jánost kurtán-furcsán újra megkoronázzák a szultán követének jelenlétében, és ez már egyértelműen egy vazallusi koronázás volt, amit Szapolyai hívei is tűpontosan éreztek – mondta Varga Szabolcs. – Szapolyai már nem egy szuverén magyar királyként csókolt kezet az oszmán uralkodónak Mohács mezején, és még hívei előtt is nyilvánvalóvá vált, hogy koronás uruk nem a saját erejéből maradhat hatalmon - teszi hozzá a történész.

Lodovico Gritti kormányzóForrás: Wikimedia Commons

Az új idők jeleként megjelentek a török „katonai tanácsadók" is az udvarban, és Ibrahim nagyvezír jó barátja, Lodovico Gritti velencei kalandor személyében Szapolyai mellé kormányzót neveztek ki. János tekintélye innentől kezdve a nemzetközi nagypolitikában is erodálódni kezdett, és a helyzet egyre kaotikusabbá vált, amiben csak 1538. évi váradi béke megkötése jelentett pillanatnyi megnyugvást.

A nagyváradi vár (17. század)Forrás: Wikimedia Commons

Ebben Habsburg Ferdinánd és Szapolyai megegyeztek az ország felosztásáról. János politikai kudarcának beismerését jelenti a szerződésnek az a kitétele, amely szerint János halála után Ferdinánd koronája alatt egyesül az ország.

Azt ígérte, hogy a határon kívül tartja a törököket

Bár Szapolyai János nem törekedett tudatosan II. Lajos megbuktatására, az utókor mégis sokáig ezt hozta fel ellene. A legújabb kutatások szerint azért koronázták meg, mert azt ígérte, hogy a határon kívül tartja a törököket.

Az Erdélyi Fejedelemség szíve, Kolozsvár látképe 1617-bőlForrás: Wikimedia Commons

Kérdés, hogy mi történt volna, ha nem vállalja, hogy elfoglalja a trónt; Magyarország keleti része kétségkívül elesett volna, és nem jöhetett volna létre az Erdélyi Fejedelemség – magyarázta a történész. – Szövetséges híján az jó eséllyel az Oszmán Birodalom területévé vált volna, és ennek távlati következményeit könnyű felmérni. Látni kell, hogy a Habsburgok hiába tettek meg mindent katonailag, a hatalmas távolság és a Porta túlereje miatt akkor sem tudták megszerezni a tartományt.

Erdélyi Fejedelemség, 1570–1867Forrás: Wikimedia Commons

A külpolitikai függésért cserébe azonban kialakult egy belső autonómia, ami rendkívül fontosnak bizonyult később: az újkori Erdély Szapolyai királyságából nőtte ki magát.

Az oszmán szövetség hosszú távon a biztos pusztulással járt

Érdemes újra végiggondolni Szapolyai uralmának mozgatórugóit. Joggal érezhette azt, hogy személye egyrészt garancia arra, hogy a Habsburgok nem tudják megszállni az egész országot, másrészt Szulejmán is bízott benne annyira, hogy megelégedjen annyival, hogy rajta keresztül tartja függésben a Magyar Királyságot.

A Szulejmánnal való szövetség lehetett az egyetlen út a királysága megtartásához?Forrás: commons.wikimedia.org

Uralma tizennégy éve azt bizonyítja, hogy ez nem csupán fantazmagória volt, mert sokan gondolkodtak hasonlóan. Sokan, de egyre kevesebben, mert mind többen ébredtek rá arra, hogy az oszmán szövetség hosszú távon a biztos pusztulással jár együtt, és

az egyetlen járható út a Habsburgokkal való szövetség lehet.

 

Jagelló Zsigmond lengyel királyForrás: Wikimedia Commons

Ezzel együtt Szapolyai az 1530-as években valódi folytatója volt a Hunyadiak és a Jagellók uralmának, és még ebben a lehetetlen helyzetben is királyi dinasztiát tudott alapítani. Az már nem rajta múlt, hogy a Szapolyaiak királysága fiával, János Zsigmonddal együtt szállt sírba 1570-ben.

Vallásossága nélkülözte a humanista gondolkodás elemeit

Szapolyai János sokáig agglegény maradt, de ennek ellenére sem tudunk a korban oly elfogadott szerelmi kicsapongásokról. A király a feljegyzések szerint mélyen hívő katolikusként rengeteget böjtölt és sokat imádkozott.

Önként vállalt cölibátusban élt, és tudatosan Mátyást követve támogatta a pálosokat valamint a bencéseket.

Vallásossága nélkülözte a humanista gondolkodást, inkább hagyományos középkori természetű volt. Innen érthető meg, hogy elítélte Luther tanait, és udvara is erősen katolikus maradt egészen a haláláig.

Jagelló Izabella magyar királyné, I. János özvegye (Id. Lucas Cranach festménye)Forrás: Wikimedia Commons

Nem tudjuk, mi vitte rá a házasságra, de valószínűleg politikai okokból vette feleségül a nála több mint harminc évvel fiatalabb lengyel királyi hercegnőt, Jagelló Izabellát – hangsúlyozta Varga Szabolcs. – 1539. március 2-án a középkor utolsó királyi esküvőjét tartották Székesfehérváron, ahol az esketést és koronázást az idős Várdai Pál esztergomi érsek végezte, valószínűleg Ferdinánd beleegyezésével.

Magyar királynak kijáró tiszteletadással temették el

Annak ellenére, hogy Izabella és János igen kevés időt tudtak együtt tölteni, az ifjú feleség gyorsan teherbe esett. A várandósság utolsó heteiben a mind betegesebb király éppen Erdélyben volt hadjáratban.

Wagner Sándor: Izabella királyné búcsúja Erdélytől (1863)Forrás: Wikimedia Commons

Midőn értesült a trónörökös megszületéséről, örömében lóra pattant és körbelovagolt a táborban. Ez a túlzott megerőltetés is hozzájárulhatott, hogy állapota ezt követően rohamosan romlott, és 1540. július 20.-a körül Szászsebesen elhunyt. Az ifjú János Zsigmond sosem láthatta az édesapját, akit az apjára való tekintettel megválasztották királynak, de már nem koronázták meg. I. János holttestét Magyarországra hozták, és Székesfehérváron temették el egy magyar királynak kijáró tiszteletadással. Ő az utolsó uralkodónk, akit a székesfehérvári bazilikában tettek sírba.

Ténylegesen János Zsigmond fejedelemsége idején szakadt el Erdély az anyaországtól, ám továbbra is a Szent Korona része maradtForrás: Wikimedia Commons

Ám nem sokáig nyugodhatott békében, ugyanis három évvel később, 1543-ban, amikor a törökök elfoglalták a várost, egykori szövetségese,

Szulejmán kidobatta maradványait a székesegyházból, mondván, vazallusként nincs joga a valódi uralkodók között nyugodni.

Hozzá hasonlóan az országra is újabb megpróbáltatások vártak, és János halála után alig egy esztendővel később, 1541-ben három részre szakadt az ország.