Hadsereg élén tért vissza menyasszonyáért a hoppon maradt vőlegény

2019.05.15. 21:56

A középkori magyar történelem nagy dinasztiái, az Árpád-ház, az Anjouk, a Jagellók és a Hunyadiak korában egyetlen kivételt leszámítva, mindig csak férfiak ültek a Magyar Királyság trónusán. Nem csak a hazai, hanem az egyetemes históriában is a férfiuralom dominált, ám időnként akadtak híres kivételek, gondoljunk csak például Kleopátrára, Zénóbiára, vagy a korai újkor egyik legsikeresebb királynőjére, angliai I. Erzsébetre, akik nem egyszer az „erősebb" nemet megszégyenítő rátermettséggel kormányozták országukat, vagy birodalmukat. A magyar történelemben az államalapítás után több mint három és fél évszázadnak kellett eltelnie a koronás férfiuralom megtöréséhez.

Egészen a 14. század végéig nem ült asszony a magyar trónon

A köznyelvben gyakran összemosódik a királyné és a királynő fogalma, holott e két cím között óriási a közjogi különbség.

A királyné címet a mindenkori uralkodó felesége viselhette, de ehhez nem kapcsolódott semmilyen közjogi értelemben vett hatalom, jóllehet a királyi hitves helyzete - a legmagasabb állami méltóságot viselő férjére tekintettel -, sok szempontból privilegizált volt.

Szent István és hitvese, Gizella szobra Veszprémben. Gizella volt az első magyar királynéForrás: Wikimedia Commons

A magyar történelemben Szent István, az államalapító uralkodó feleségétől, Gizellától kezdve egészen az utolsó koronás király, Habsburg IV. Károly hitveséig, Pármai-Bourbon Zitáig terjed a magyar királynék hosszú sora.

És az utolsó: Pármai-Bourbon Zita férje, IV. Károly és a trónörökös Ottó főherceg társaságábanwikipédia - Gryffindor

A királynő ezzel szemben az állami főhatalmat viselő, törvényesen megválasztott és megkoronázott uralkodónak számított,

akit a középkori magyar közjogi hagyomány szerint az esztergomi érseknek, Székesfehérváron, és a Szent Koronával kellett megkoronáznia a rendek egyetértésével.

A Szent Korona és a magyar koronázási jelvények az Országházban. A koronázás közjogi érvényességi feltételének számított, hogy a választott királyt a Szent Koronával koronázzák megFotó: Tuba Zoltán [origo]

(A török hódoltság kezdete, 1541 után, Székesfehérvár oszmán kézre kerülése miatt Pozsony lett a hivatalos koronázó város, egészen 1867-ig.)

Ugyan a középkorban sem volt teljesen ismeretlen a női király intézménye,

ám az ekkortájt még megkérdőjelezhetetlen férfidominancia miatt olyan ritkának számított, mint az a bizonyos fehér holló. Magyarországon egészen az Anjou-dinasztia koráig, a 14. századig nem ült asszony a trónon.

Mindent a koronáért: fiút csinál lányából  az uralkodó

III. András, az utolsó Árpád-házi király 1301-ben bekövetkezett halálával az első nagy magyar királyi dinasztia is kihalt fiúágon.

Az utolsó Árpád-házi király, III. András portréja a Thúróczi-krónika 1488-as kiadásábanForrás: Wikimedia Commons

Az ezt követő, és évekig elhúzódó trónviszályból végül a nápolyi uralkodóház sarja, Anjou Károly, vagy közismert nevén Károly Róbert kerekedett ki győztesen, akinek több mint három évtizedes uralkodása a középkori Magyar Királyság addig soha nem látott felvirágzásához vezetett. Károly Róbertet fia, I. (Nagy) Lajos követte a trónon.

Károly Róbert magyar király viaszbábuja a Királytalálkozó és Viselettörténeti Kiállításon a visegrádi Fellegvári PanoptikumbanForrás: MTI/Marjai Janos

A kereken négy évtizedig, 1342 és 1382 között uralkodott Lajos, a „lovagkirály", a Magyar Királyságot a korabeli Európa egyik legerősebb és leggazdagabb nagyhatalmává tette.

Amilyen sikeresnek bizonyult Lajos király az uralkodásban,

annyira balszerencsésnek számított a trónörökös nemzésében.

Lajosnak ugyanis feleségétől, a boszniai Kotromanić uralkodóházból származó Erzsébet királynétól négy gyermeke született, de valamennyien lányok voltak.

I. (Nagy) Lajos király legyőzi a török sereget, az uralkodó balkáni hadjárata során. Lajos a magyar történelem egyik legkiválóbb királya voltForrás: Wikimedia Commons

Első gyermekük, Mária hercegnő alig egyéves korában meghalt, ezért a harmadiknak született lányuknak, - aki 1371. április 14.-én Budán látta meg a napvilágot-, szintén a Mária nevet adták.

Az uralkodó Déméndi László váradi püspökre, illetve Tótsomlyosi Apród János főesperesre bízta Mária nevelésének irányítását.

Erzsébet özvegy anyakirályné és leánya Mária királynő Nagy Lajos sírjánálForrás: Wikimedia Commons

A király dinasztikus megfontolásból az alig kétéves Mária hercegnőt IV. Károly német-római császár fiának, Luxemburgi Zsigmondnak ígérte el.

Fiú trónörökös hiányában komoly főfájást okozott  a királynak a trónutódlás kérdése.

Nagy Lajos mindenféleképpen szerette volna lányainak biztosítani a trónt, ezért óriási tekintélyét kihasználva, lépéseket tett ennek elismertetésére.

I. (Nagy) Lajos átveszi lengyel koronát. Lajos uralkodása alatt a Magyar Királyság Európa egyik legerősebb nagyhatalmának számítottForrás: Magyar Elektronikus Könyvtár

Hogy minél zökkenőmentesebb legyen az utódlás, a tanácsosai javaslatát megfogadva jogilag „fiúsíttatta" Máriát, amivel sikerült leszerelnie a női uralkodó személye ellen berzenkedő magyar hatalmi elitet, hiszen ezzel az aktussal Mária közjogi értelemben nem „regina", azaz királynő, hanem „rex" vagyis jövőbeli király lett.

Hadakat toboroz az elűzött vőlegény

Nagy Lajos 1382. szeptember 10-én meghalt. Temetése másnapján, szeptember 17-én - végakarata szerint - Demeter esztergomi érsek a székesfehérvári bazilikában magyar királlyá koronázta Máriát, a meghalt uralkodó 11 éves leányát.

A székesfehérvári Nagyboldogasszony-bazilika romjai napjainkban, ami a török hódoltság kezdetéig a magyar királyok koronázó temploma voltForrás: Wikimedia Commons

A magyar történelemben Mária volt az első nő, akinek a Szent Korona a fejére került, és az egyetlen, aki az okleveleket nem mint regina, hanem "férfimódra" mint király jegyezte.

I. Mária "király" volt a magyar történelem legelső megkoronázott uralkodónőjeForrás: Wikimedia Commons

A gyermeklány "király" helyett a tényleges hatalmat azonban anyja, Erzsébet özvegy királyné gyakorolta, aki döntéseiben teljes egészében Garai Miklós nádorra hagyatkozott.

A nádor vezette azt a főúri klikket, akik Mária jegyese, Luxemburgi Zsigmond elűzését szorgalmazták, mivel a vőlegényt a cseh és német érdekek  kiszolgálójának tartották.

Garai Miklósnak a francia királytól származó címeradományaForrás: Wikimedia Commons

A köznemesség azonban lázadozott a „nőuralom" ellen,

és ők éppen Zsigmondban látták a garanciát az úgymond "régi rendes szokások" visszaállítására. Amikor kitudódott, hogy Erzsébet és Garai nádor Máriát nem Zsigmondnak, hanem Lajos orléans-i hercegnek, a francia király öccsének szánja, nyomban kitört a rebellió.

Luxemburgi Zsigmond magyar király és német-római császár időskori portréja, 1430 körülForrás: Wikimedia Commons

Az ellenzék Erzsébet döntésében az anyakirálynő uralkodásra való alkalmatlanságát látta,

hiszen a „francia kapcsolat" miatt az ország szembe került volna a Vatikánnal, Lengyelországgal, valamint magával a német-római császárral is, mert Lajos herceg bátyja, IV. Károly francia király az 1378 szeptemberi egyházszakadás után egyedüliként támogatta az ellenpápát.

IV. Károly francia király egy 15. századi miniatúránForrás: Wikimedia Commons

Az Erzsébet uralta udvar azonban nem vette figyelembe a lázadozó ellenzék kívánságát, és 1385 tavaszán - képviselők közreműködésével - összehozta  Lajos herceg és Mária „király" között a házassági szerződést.

Az országból elűzött Zsigmond hadsereget toborzott, hogy visszaszerezze menyasszonyát, Mária királynőtForrás: Wikimedia Commons

Zsigmond kénytelen volt elmenekülni az országból,

de esze ágában sem volt lemondani Mária kezéről,

ezért német-római császár és cseh király bátyja, valamint morvai őrgróf nagybátyja segítségével hadat toborzott, hogy erővel szerezze vissza magának menyasszonyát.

Erzsébet és Mária II. Károly koronázásánForrás: Fj Mol

Ennek azonban ára volt: Zsigmond a rokoni segítség ellenében kénytelen volt elzálogosítani a Vág vidékét, és Brandenburg tartományt.

Véres királydráma az Adriai-tenger partján

A cseh-morva hadak élén visszatérő hoppon maradt vőlegény végül elérte célját, és 1385 november elsején kikényszerítette a Máriával való házasságot.

Ám ezzel a látszólagos happy enddel még korántsem fejeződött be a szövevényes történet, mert a nőági trónöröklés ellenpártjának bíztatására 

egy új trónkövetelő jelent meg a színen, 

az Anjou-dinasztia sarja, Durazzói Károly nápolyi király személyében.

II. Károly mint koronás magyar király (17. századi rézmetszet)Forrás: Wikimedia Commons

A Magyarországra érkezett nápolyi király melletti korteshadjáratot az ellenpárt vezére, Horváti Pál zágrábi püspök vezette.

Károly ennek köszönhetően igen gyorsan hatalmas népszerűségre tett szert, olyannyira, hogy Mária kénytelen volt lemondani a trónról, Durazzói Károlyt pedig 1385. december 31.-én Székesfehérváron Demeter esztergomi érsek, - ugyanaz, aki Mária fejére helyezte a Szent Koronát-, II. Károly néven magyar királlyá koronázta.

Mária királynő színezett fametszetes portréja a Thúróczi-krónika 1488-as kiadásábanForrás: Wikimedia Commons

Zsigmondnak nem volt elég ereje, hogy szembeszálljon Károllyal, ezért másodszorra is menekülőre fogta a dolgot,

de a visegrádi királyi palotába beköltözött Károly sem örvendezhetett túl sokáig a trónnak, mert 1386. február 24-én – mindössze 39 napig tartó uralkodás után – merénylet áldozatául esett.

Márián és Erzsébeten rajtaütnek a zágrábi püspök katonáiForrás: Picasa 3.0

Erzsébet anyakirálynét és Máriát a zágrábi püspök katonái 1386. július 25-én tőrbe csalták, és miután a felséges asszonyokat hősiesen védő Garai Miklós nádort valamint Forgách Balázs pohárnokot megölték, a püspök parancsára Máriát és Erzsébetet az Adriai-tenger partján álló Novigrad várába hurcolták fogságba.

Erzsébet királyné egykorú, 14. századi portréjaForrás: Wikimedia Commons

Erzsébet anyakirálynét Horváti Pál püspök egyházfihoz meglehetősen méltatlan módon, a leánya előtt, saját kezűleg megfojtotta.

A velencei flotta segítségével szabadította ki börtönéből feleségét

A Magyarországról másodszor is kiűzött Zsigmond azonban egyáltalán nem volt az a feladós típus, ezért frissen toborzott új és erősebb hadai élén ismét visszatért az országba, ahol 1387. március 31-én – mint Mária királynő férjét – magyar királlyá koronáztatta magát.

A 14. századot, Nagy Lajos király korát lovagkorként is szokás emlegetni ( a kép illusztráció)Forrás: Pinterest

Zsigmond természetesen nem felejtette el a zágrábi püspök foglyaként Novigradban raboskodó aráját sem, akit a pártjára állt magyar és horvát főurak, valamint a velencei flotta segítségével szabadított ki a börtönéből.

Mária portréja a Thúróczi-krónikábanForrás: Wikimedia Commons

Ezután Luxemburgi Zsigmond és Mária, mint férj és feleség társuralkodókként, közösen gyakorolták a felségjogaikat.

Luxemburgi Zsigmond arcképe (Albrech Dürer festménye)Forrás: Wikimedia Commons

A szerencsétlen sorsú Máriát, aki éppen gyermekével volt állapotos,1395. május 17-én a budai hegyekben súlyos lovasbaleset érte.

A sérülések miatt megindult a szülés, amibe Mária és újszülött gyermeke is belehalt.

A magyarok első királynőjét mindössze 24 éves korában érte a tragikus halál. Mária királynőt Váradon helyezték örök nyugalomra.